HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2012.08.19. 15:21 Az én Svájcom

Nem kell a gyereked? Fizess!

Forrás: 20 Minuten

Még sosem helyeztek el ennyi gyereket nevelőszülőknél és nevelőotthonokban, mint most. Egyre több szülőnek túl megterhelő gyerekei nevelése. A helyzet odáig fajulhat, hogy gyermekeiket elhanyagolják, megverik és megerőszakolják. A nemrég nyilvánosságra hozott adatok szerint, múlt évben 16 200 esetben kellett a hatóságnak közbeavatkozni és védelmi intézkedéseket hozni. 6 500 esetben szociális munkásokat küldtek ki a családokhoz, 1 000 esetben el kellett venni a gyerekeket a szülőktől. A gyermekek elhelyezése nem kevés költséggel jár. Például egy olyan speciális otthon, ami megerőszakolt gyerekekkel foglalkozik, havi költsége 12 000 frankig emelkedhet. A szakemberek szerint, az átlagos kiadás havonta 7 000 frank.

A törvény világosan kimondja: a szülőknek részt kell vállalniuk a gyermekvédelmi intézkedések költségeiben. De ezek a költségek kantononként, sőt önkormányzatokként teljesen különböznek. Aargau kantonban a hivatalok átvállalják a költségek jelentős részét, de Thurgau néhány önkormányzata a szülőkre hárítja az egész költséget. Néhány önkormányzat még tovább megy, még a rokonokat is fizetésre kötelezi. Mivel nincs nemzeti szabályozás, ezért a szülők ki vannak szolgáltatva az önkormányzatok szeszélyeinek.

Az elmúlt években egyre több szülő nem tudja fizetni a költségeket, Bern városban az esetek két-harmadánál (egyedülálló szülők vagy bizonytalan anyagi körülmények esetén) a város állja a teljes költséget.

Mekkora lehet ez az összeg? Zürich kantonban, Bern városban és Bázel kantonban az életkörülményeket és a szülők fizetési képességét veszik figyelembe. Ha valaki a vagyonos középosztályhoz tartozik, akkor nagyon bele kell nyúlnia a pénztárcájába. Tegyük fel, hogy egy jobb-módú apuka havi 10 000 frankot keres. Megélhetési költségei (lakás, rezsi, adó, egészségügyi biztosítás, kaja stb.) legyen 5 000 frank havonta. A bevétel és alapkiadás között 5 000 frank a különbség. Ezt a hatóságok megfelezik, a szülőnek havi 2 500 frankot kell fizetnie. Bázel városban ennek a különbözetnek a 60%-át szedik le a szülőkről. Ha egy családból több gyerek van intézetben, akkor gyerekként maximum 1 500 frankot számolnak fel.

St. Gallen kantonban szolidárisabbak a hivatalok, 25 frank per napot számítanak föl, ami havi 750 frankot tesz ki.

A nagy költségek miatt néhány szülő vissza akarja kapni a gyerekeket, de erre nincs lehetőség.

 

Vera egyik lánya Bernben szociális munkás, problémás gyerekekkel foglalkozik, akik főleg bevándorlók gyerekei, de vannak köztük örökbefogadott afrikai gyerekek is. Néhány évvel ezelőtt nagy divat volt fekete gyerekeket örökbe fogadni. Csokibarma bőr, nagy fekete szemek, göndör fekete haj, tényleg nagyon cukik! (Persze tagadhatatlan, nő a problémás echte svájci gyerekek száma is.) Ezek a külföldi gyerekek nem tudnak beilleszkedni  a svájci társadalomba. Néha a jóakarat, a jó körülmények ellenére is szenved a gyerek. Lelkükkel nem tudják átugrani a kultúrák közötti szakadékokat.

Arra vonatkozóan, hogy a problémás szülők között milyen arányban vannak jelen a bevándorlók, nincs tájékoztatás. De Vera lányától kapott információ alapján azt gondolom, hogy jelentős lehet. A problémás gyerekek nem maguktól válnak kezelhetetlenné, hanem a környezetük, főleg szüleik „formálják” őket  nehéz esetté, azaz problémás gyerekek mögött problémás szülők állnak (persze nem minden esetben).

A svájciak megértették, hogy fontos az integráció. Rengeteg programmal igyekeznek „beolvasztani” az idegeneket saját kultúrájukba. Bár drága dolog megtanítani őket a helyi életformára, mégsem sajnálják erre költeni a pénzüket. Tudják, ha ez a sok bevándorló (lakosság 20%-a) nem épül be a társadalomba, még több költséggel és vesződséggel jár.

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


2012.08.16. 15:41 Az én Svájcom

A kulcs

A kulcs.jpg

Tudhat ennél többet egy kulcs?

Képes kinyitni

1. a bejárati ajtót,

A kulcs 071.jpg
2. a lakásajtót,

A kulcs 068.jpg

3. a postaládát,

A kulcs 074.jpg

4. a tárolót,

A kulcs 077.jpg

5. a mélygarázst,

A kulcs 072.jpg

6. és a szemetes konténert.

 A kulcs 1._1.jpg

Otthon "kulcsos-nénivé" válok. 

A kulcs 079.jpg

2 komment

Címkék: Címkék


2012.08.16. 14:33 Az én Svájcom

Jaj, nagyon kell! De nincs hova menni!

Ha jönni akar, hát jöjjön! Nem gond! De azért, nagy ritkán, Te is biztosan átélted már azt, hogy egy Niagara méretű pisi-folyam kitörését kellett visszatartanod. Vagy a sarki gyorsétteremben ki-tudja-mit összeettél, ami oly heves bélmozgást okozott, hogy azonnal útirányt és programot kellett módosítanod. Pedig az az „izé” olyan jól nézett ki és ízlelőbimbóid elégedettségi szintje is magas volt. De amikor ebéded kicsit lejjebb került, beleid fellázadtak ellene(d). „Ilyen szemetet nem vagyunk hajlandóak feldolgozni!”- kiáltással tovább lökték a végbél felé. (Beleid viselkedése abszolút érthető. Idegen anyagnak, ellenségnek azonosították be mű-kajádat és egészséged érdekében, gyorsan meg akartak szabadulni tőle.)

 

Látlak, ahogy hétrét-görnyedve araszolsz az utcán (mert a futás-fázison már túl vagy) és pánikszerűen keresel egy nyilvános WC-t. Az emberre ilyenkor rátelepszik a kétségbeesés. „Kész, végem van, ha nem könnyebbülhetek meg, most azonnal! De mi lesz, ha nem találok WC-t? Erre gondolni sem akarok. Nem! Ilyen megalázó helyzetbe nem kerülhetek!” A legeslegeslegutolsó pillanatban, az összeomlás határán, megtörténik a csoda! Felbukkan a semmiből az ABC két legcsodálatosabb betűje: WC . Próbálsz felgyorsulni, de nem megy. Az idő ellened dolgozik. Ahogy lassan közeledik a két betű úgy érzed, a győzelem kapujában fogod összecsinálni magad. Hál’ Istennek nyitva van! A vécés-néni egyből átlátja a helyzetet. Előremegy és mosolyogva kinyit egy ajtót. A szabadulás ajtaját! Óóóó, szavakkal le nem írható a megkönnyebbülés! A pokolból hirtelen a mennyországba röppen tested és lelked! Amint újra kilépsz az utcára, szabadnak és könnyűnek érzed magad. Mintha nem is lenne tested. Megelevenedtek a színek, barátságosabbak lettek az emberek! Szép az élet! Csupán egy kérdés motoszkál fejedben: „Eredetileg, hova is akartam menni?”

 

A világon 2,6 milliárd embernek nem adatik meg, hogy WC-hozzáférése legyen. Aminek ki kell jönnie, az előbb-utóbb kijön. De nem mindegy hogy hol és hogyan. A szemérem és leleményesség határozza meg azt, ki-hogyan szabadul meg  végtermékeitől.

 

Bill Gates szívügye, javítani az afrikai emberek életminőségén. Legújabb projektjének célja, a fekália-kérdés megoldása. Sokan fekáliával szennyezett vizet isznak, aminek következtében minden évben 1,5 millió gyerek esik áldozatul.  

 

A Microsoft alapítója meghirdetett egy WC-pályázatot: Megtalálni a jövő WC-jét.

Kritériumok:

Csatornázás nélküli WC, új energiák felhasználásával, 5 cent per nap és személy költséggel.

22 egyetem és kutatóintézet jelentkezett. A díjat (40 ezer dollárt), a svájci Eawag Kutatóintézet és a bécsi EOOS Tervezőiroda együtt kapták közös találmányukért, a forradalmian új WC-ért. 

A jövő WC-je

-       a vizeletet és a fekáliát szét tudja választani.

-       összegyűjti a vizeletet és vizet készít belőle az öblítéshez.

-       másfél liter vizet cirkulál vízvezeték nélkül. Pumpáláskor átmegy a használt víz egy membrán-szűrőn, ami megtisztítja. Egy egyszerű napelemmel működő elektróda elektrolízis által tisztítja meg a használt vizet.  

-        guggolós, hogy minden kultúrában elfogadják. Dolgunk végeztével kéz- és végbél-mosás is lehetséges.

Megoldott a fekália ás vizelet higiénikus elszállítása és újrahasznosítása. Trágyát és biogázt készítenek belőle.

2013-ig szeretnék megépíteni és tesztelni a prototípust.

 

Ha erre a találmányra nézek, akkor elhiszem, hogy van jövőnk.

 

Az alábbi linken ne csak a képeket nézzétek meg, de görgessetek le a lap aljáig és nézzétek meg a videókat is.

http://www.20min.ch/wissen/news/story/Schweizer-WC-gewinnt-Bill-Gates-Preis-28755898

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


2012.08.14. 13:19 Az én Svájcom

A kozmikus szeretet és kommunizmus találkozása

Bizony, ebben a toleráns országban ez is lehetséges. Találkozásuknál én is ott voltam, igaz, az egészből alig értettem valamicskét, de azért örülök annak, hogy tanúja voltam ennek a furcsa egyesülésnek.

Mi is történt valójában? Két környezetét nagyban befolyásoló szellem, Brecht és Steiner találkozott egymással. Pontosabban, a berni Rudolf Steiner magániskola szellemisége és Brecht: A kaukáziusi krétakör című darabja testet öltött a nyolcadikos tanulók (és persze a rendező úr) által,  néhány előadás erejéig. 

Röviden összefoglalnám Brecht és Steiner munkásságát. (Hátha akadnak olyanok, akiknek nehéz előbányászni tudatalattijukból a róluk tanultakat.)

Bertold Brecht (Augsburg, 1898. február 10. – Berlin, 1956. augusztus 14.) német drámaíró, költő, rendező, a 20. századi színház egyik megújítója és szocialista eszmék harcosa.

Rudolf Steiner, (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.) osztrák filozófus, író, dramaturg, tanár, az antropozófia megalkotója, a Waldorf-intézmények szülőatyja és elszánt békeharcos.

Steiner legismertebb „alkotása” a Waldorf Iskola (Bálna-falu Iskola). (Sokan esküsznek rá, de természetesen vannak ellenvélemények is.) 1919. szeptember 7-én, Stuttgartban nyílt meg az Első Szabad Waldorf Iskola. A Waldorf-intézmények száma (iskolák és óvodák együtt) 958, ebből Európában 665 működik, a legtöbb Németországban 200 felett, (2007-es felmérés) Svájcban pedig 89.  

A Waldorf óvodának és az iskolának a szabad szellemi élet követelményeinek megfelelően, politikai és gazdasági kényszertől mentesen kell működnie. Tiszteletben tartja a gyermekek, a diákok és a szülők vallásos és egyéb meggyőződését, az eltérő nemzeti kultúrák sajátosságait. Igyekszik megteremteni azokat a feltételeket, amelyek érzelmi biztonságukat és szellemi szabadságukat biztosítják. Az oktatásban „a szív, a kéz és a fej” egyidejű nevelése jelenik meg.

Steiner nemcsak az oktatást akarta megreformálni, hanem a politikai életben is komoly szerepet vállalt.  Célja a világ-béke megteremtése volt, ezért 1917 júliusában békejavaslatokat juttatott el Közép-Európa vezető államférfiúihoz, hogy meghiúsítsa az első világháború kitörését. (Azt ugye nem kell leírnom, milyen sikerrel járt.)

Memorandumokat is írt, melyekben felvázolta a jövőben lehetséges szociális reformokat. Ennek lényege:

a szellemi élet az egyén szabadságán alapul

a jog területén az emberek egyenlősége érvényesül

a politikai érdekektől megszabaduló világgazdaság célja a testvériség

(Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ismerősen csengő szavak? Lehet, hogy mégsem volt olyan különböző ez a két ember?)

Steiner épített egy béke-templomot 1913 és 1920 között, semleges svájci területen, Dornachban, a Jura-hegység festői környezetében, színházi előadások, koncertek, konferenciák céljára. (Eredetileg Münchenben szerette volna felépíttetni, ám az ottani hatóságok nem engedélyezték.) Az építkezés alatt dúlt az első világháború, de az egymással háborúban álló nemzetek fiai itt békés egyetértésben dolgoztak együtt közös szellemi otthonuk felépítésén. A kétkupolás, hatalmas fa-épületet a szivárvány színeiben játszó freskók és üvegablakok díszítették; ezek és a faragott oszlopok mind magukon viselték Steiner művészkezének nyomait. 

1922 szilveszter éjjelén, Steiner este nyolc órai előadása után, leégett a templom.

Steiner nem adta fel, nagy elánnal nekiveselkedett, hogy megtervezze a második templomot, ami már csak halála után épülhetett fel. Alapja kozmikus-emberi szeretetből, falai kozmikus-emberi elképzelésekből, kupolája kozmikus-emberi gondolatokból áll. 

Ebben a templomban található Közép-Európa egyik legnagyobb színházterme, 1000 férőhellyel. Akárcsak elődjénél, itt is 7-7, immár betonból készült oszlop tartja a mennyezetet, melynek 12 motívuma az emberiség szellemi fejlődését ábrázolja. A színpad 23 méter széles, ugyanolyan magas, és 20 méter mély, Európában a legnagyobb.

A nagyteremben rendszeresen játsszák Steiner misztériumdrámáit, Goethe Faustját, valamint koncerteket és  euritmia-bemutatókat tartanak. (Euritmia görögül: jó, szép, harmonikus ritmus, előadóművészeti ág, amit a táncterápiában és az oktatásban is felhasználnak.)

Az épületben van még egy kisebb színház-, és két kisebb előadóterem is, 450 illetve 200 és 180 férőhellyel, valamint könyvtár és archívum is.

1923-ban a Bázel melletti Arlesheim-ban megkezdi munkáját az első antropozófiai elveken működő klinika.

  

Brecht gazdag polgári családból származott. 1919-ben kapcsolatba került a baloldallal és belépett a Független Szociáldemokrata Pártba. Karl Marx Tőke című művének elolvasása után még egy marxista szemináriumot is elvégzett. Kommunistának vallotta magát és művészetét is a proletariátus szolgálatába kívánta állítani.

Miután 1933-ban Hitler hatalomra jutott, először Ausztriába majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba menekült, végül az Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották. Az emigrációban is folyamatosan írta náciellenes drámáit. Megpróbált Hollywoodnak is dolgozni, de nem járt sikerrel.

Brechtet 1947-ben Amerika-ellenes tevékenységgel vádolták, ezért visszatért Európába, feleségével előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedtek le.

1953-ban Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani, a kommunista hatóságok ugyanakkor egyre kevésbé tűrték Brechtnek a sztálinista hatalommal szemben is örökké dacoló magatartását.

1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben.

A kaukázusi krétakör című drámájában, mely nem sokkal a háború vége előtt, 1945-ben készült el, az anyaságért vetélkedő két asszony történetét dolgozta fel oly módon, hogy az ótestamentumi salamoni ítélet és a régi kínai krétakör-mese motívumait olvasztja össze.

A történet a régi Grúziában játszódik, ahol polgárháború dúl. Gruse konyhalány nem tudja megtenni, hogy az üldözők kénye-kedvére hagyja a lefejezett Abasvili kormányzó kisfiát, akit fejvesztve menekülő anyja egyszerűen ottfelejtett a földön. Magával viszi, gondoskodik róla, gyerekévé fogadja. (Egy szerelmi szál is elindul a darabban Gruse és egy katona, Simon között. Az ifjú túléli a háborút, Gruse iránt érzett szerelme oly rendületlen, hogy még az apaságot is vállalja.) A lázadás leverése után visszatér a kormányzóné. Visszaköveteli a gyereket. A per a falusi írnokból legfelső bíróvá emelkedett Acdak elé kerül, aki próbára teszi a peres feleket. Krétával kört rajzoltat a földre, abba állítja a gyereket. Az az igazi anyja, akinek elég ereje lesz, hogy kihúzza a körből... Gruse elengedi a gyerek kezét. Nem akarja széttépni. Acdak Salamon király szellemében ítél. "És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor odahozzák a kardot a király elé, monda a király: Vágjátok két részre a gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. Ekkor monda az az asszony, a kié vala a gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki a gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté. Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak a gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja." (A királyokról szóló I. könyv 3/16-24)
Az a gyerek igazi anyja, aki inkább lemond róla, minthogy baja essék. Jelen esetben Gruse.

 

Szavak szintjén nem tudtam követni a történet fonalát. Már majdnem teljesen elkeseredtem, amikor a szünetben kiderült, hogy a svájciak sem értettek mindent. Brecht speciális nyelve és a gyerekek rossz artikulációja érthetetlenné tett néhány jelenetet. A brechti-Hochdeutch még a svájciaknak is kihívást jelent. 

A kétrészes darab nem kevés erőfeszítést követelt meg a szereplőktől. Főleg Gruse-nak volt elképesztően sok szövege. Le a kalappal a nyolcadikos lány előtt, hogy képes volt mindezt bebiflázni. A kislányt, aki a 15. sorból legalább 20-nak nézett ki, Camille Freynek hívják. Szerelme Simon, cingár termetével, kisfiús viselkedésével nem tudta elhitetni velem, hogy tényleg szerelmes Gruse-ba, de egy 14 fiútól nem lehet elvárni, hogy daliás külsővel rendelkezzen és hitelesen játssza el a szerelmest. Megtudtam, hogy egyre nehezebb  rávenni a gyerekeket arra, hogy hosszú szövegeket magoljanak. Bár sokan vágynak a színpadra, kevesen hajlandóak dolgozni érte.

A rendező egy idős úr, akit Sigi Amstitznak hívnak. Színházi berkekben jól ismerik, bár egész életében gyerekeket rendezett, a profik is elismerik munkáját. Biztosan szívós-karizmatikus típus, aki képes felkutatni azokat a gyerekeket, akiket kemény munkára lehet bírni Helyzetét tovább nehezíti az  a hálátlan körülmény, hogy minden évben újra kell verbuválnia „társulatát”.

 

Az iskola lenyűgöző környezetben egyszerű, szinte jelentéktelen külsővel bír. Vigyázat, a látszat csal! A szerény megjelenés ne tévesszen meg senkit. Természetesen mindennel fel van szerelve.

72 vízesés 0231_1.jpgBrecht 002.jpgBrecht 007.jpgBrecht 008.jpgBrecht 009.jpgBrecht 010.jpgBrecht 012.jpgBrecht 020.jpgBrecht 022.jpgBrecht 023.jpg

Brecht:

Bertolt-Brecht.jpg 

Steiner:

rudolf-steiner.jpg

A Béke Templom:

Steiner béke templom.jpg 

A rendező és az egyik tanár:

 Brecht 018.jpg

Néhány kép az előadásról:

Brecht  015.jpgBrecht 017.jpgBrecht 025.jpgBrecht 027.jpgBrecht 031.jpgBrecht 035.jpgBrecht 053.jpgBrecht 058.jpgBrecht 062.jpgBrecht 067.jpgBrecht 069.jpg

Szólj hozzá!


2012.08.08. 18:18 Az én Svájcom

Amikor Isten az edző

(Tages-Anzeiger újságban olvastam)

 

Sok nagy-formátumú atléta, mint például Usain Bolt, keresztény hívő ember. A verseny előtt Bolt a következő rituálét csinálja: amikor letérdel, keresztet vet, majd megcsókolja mutatóujját és ujjával az ég felé mutat. A százméteres világcsúcstartó csupán egy a sok hívő versenyző közül.

 

A 400 méteren futó olimpikon, Sanya Richards-Ross minden vasárnap jár templomba, amikor otthon van. “Nem azért vagyok a legjobb, mert engem Sanya Richards-Ross-nak hívnak. Azért vagyok a legjobb, mert engem Isten kiválasztott.”- mondja az amerikai sportolónő.

 

Sportolótársa, Allyson Felix, (a legesélyesebb 200m-en) egy lelkész lánya, szintén templombajáró keresztény. Edzője, Bob Kersee pedig laikus prédikátor. Felix ezt mondja:”Hit az alapja annak, hogy miért futok. A futás Isten ajándéka, ez bennem van, a futáson keresztül dicsőítem Őt.”

 

A hármasugró és távolugró Will Claye bronzérme megnyerése után amerikai zászlót és egy Bibliát emelt a magasba.

 

Ryan Hall, aki leggyorsabban futotta le a maratont (2 óra 6 perc 17 mp), szintén Istenben hívő ember. Amikor az egyik verseny után, a dopping teszt előtt a szokásos kérdőívet töltötte ki, az ’edző neve’ rublikába beírta: Isten. „ Egy valós személy nevét kell megadnia.” – mondta a hivatalnok. „Isten egy valós személy.”- válaszolta Ryan. „Ő ad nekem edzéstervet, sőt még futás-stratégiát is.”    

Szólj hozzá!


2012.08.07. 18:03 Az én Svájcom

Jéghideg sodrásban

Régi berni hagyományt követve, kicsik és nagyok egyaránt megmártóznak nyáron az Aare hűs vízében.

 

Ha Bernben vagy és az időjárás sem tol ki Veled (plusz víziszonyod sincs) mindenképp ússz egyet Te is az Aare sebes és dermesztően hideg vízében. Ehhez kell némi eltökéltség (és néhány tanács), mert a legnagyobb nyári kánikulában sem melegszik fel a folyó 19 fok fölé.

 

Az Aare használati utasítása

 

A hőségben átmelegedett testet háromféleképpen hűtheted le:

 

1. A cuccodat valahová lerakod. Legtöbben az Aare mellett lévő patyolat-tiszta ingyenes strandon pakolnak le.  (Gazdátlanul hagyják cuccaikat. Én még nem jutottam el ilyen fokú bizalomra.)

 

2. Eleve fürdőruhában mész a folyóhoz.

 

3. Veszel egy vízhatlan táskát, abba teszed bele a ruháidat és  a cuccaiddal úszol.

 

A folyó partján elindulsz árral szemben fölfelé, hogy azután lefelé tudjál  sodródni a vízben.  Egészen Eichholz-ig vitetheted magad az árral, onnan visszagyalogolhatsz. Görcsök elkerülése végett, fontos “benedvesíteni” a testet, mielőtt belemész a vízbe. Ha bátrabb vagy, hídról is leugorhatsz. (Kettő is van belőle.)

Ezután jön az árral vitetés.

Valahol ki kell jönnie az embernek. Szerencsére a folyó mindkét partján sok kiúszási lehetőség van.

Végül vissza a törölköződhöz, napozz egy kicsit vagy egyél. Amikor újra felmelegszel, menj egy újabb körre.

 Aare 1..jpgAare 2..jpgAnyu és Panni 3. rész 067.JPGAare 4..jpgAare 5..jpgAare 6..jpgAare 7..jpgAare 8..jpgAare 9..jpgAare 10..jpg

Még néhány videó:

https://www.youtube.com/watch?v=QdlKZQolKws&feature=fvwrel

https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=agaQimOfKHU&NR=1

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


2012.08.07. 18:03 Az én Svájcom

Meglepő hír

Kedves barátaim, ismerős és ismeretlen olvasóim, örömmel tudatom Veletek, hogy  Freiamt völgy egyetlen kátyúját a hét folyamán “betömték”. Friss aszfalt-folt éktelenkedik az út unalmas, szürkés-kék felszínén. 

 

Ez a váratlan fordulat nagyon meglepett, hiszen több mint egy éven keresztül kerekeztem el a lyuk mellett (kárörvendő és cinikus gondolatok kíséretében: „Azért itt is vannak kátyúk.....pontosabban, van egy kátyú!”). 

 

Azon nyomban lepattantam kerékpáromról, hogy közelebbről meggyőződjek arról, hogy nem káprázat, hanem színtiszta valóság az, amit látok. És tényleg!  

 

Most már kijelenthetem, hogy környékünk kátyú-mentes.

Kátyú 001.jpgKátyú 002.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


2012.07.19. 17:59 Az én Svájcom

Köszönet, Tell úr!

(Franz Specht írását is felhasználva)

Menjünk vissza 1307-be. A mai Svájc területén élő alemánok már 90 éve Habsburg elnyomás alatt éltek. Az osztrák uralkodót az jellemezte, hogy minden olyan területet szeretett, ami még több hatalmat és pénzt hozott neki. Különösen kedvelte a ’Vierwaldstatte See’-t (Lucerni tó) körbeölelő tartományt. Miért? A gyönyörű hegyek, a mély tó miatt? Nem.  Őt sokkal jobban érdekelte az Út. Az Út, ami Zürichen és Lucern-en ment keresztül, ami Schwyz-en és Altdorf-on át, egészen a Gotthard hágóig ért el. Aki ezt az Alpokon átvezető fontos útvonalat ellenőrizte, kezében tartotta az olasz és dél-európai kereskedelmet is.

Schwyz, Uri és Unterwalden kantonban élő szorgalmas parasztoknak minden évben kemény adót kellett fizetniük a Habsburgok képviselőinek, a bíróknak.

Uri bíróját Hermann Gessler-nek hívták, aki egy különösen kegyetlen ember volt. Aldorf-ban, Uri központjában, a főtéren felállított egy póznát, amire saját kalapját akasztotta. Minden embernek, aki arra járt, üdvözölnie kellett a kalapot, úgy mint a bírót magát. Aki erre nem volt hajlandó, az őrszolgálat elfogta. Többé senki nem ment át a főtéren.

Egy nap Altdorf-ba jött Tell Vilmos, egyetlen fiával, Walterrel. Ő egy gazdaember volt a szomszédságból. Átment a téren anélkül, hogy köszönt volna a kalapnak. Azon nyomban lefogták az őrök. A bíró örült, hogy végre valahára valakit megbüntethet. Gessler egy almát tett a fiú fejére és kényszerítette Vilmost, hogy  az almára lőjön. Ha eltalálja az almát, akkor szabad lesz.

Tell egy jó íjlövész volt, mégis rettegett, hogy eltalálja gyermekét. Végül lőtt és az almát találta el. Tell eltökélte, hogy a bírót gonoszságáért megbünteti. Nem sokkal később holtan találták Gesslert Küssnachtban, a tó másik oldalán. Ekkor született meg az alemán parasztok felkelésének mondája.

A valóság és a monda ez esetben nem áll messze egymástól. Már 1291-ben Uri, Schwyz és Unterwalden aláírták az úgynevezett Szövetségi Okmányt, amiben a három kanton esküt tett, hogy szükség esetén segítenek egymásnak. Mondhatni, hogy ez a Szövetségi Irat a mai, modern Svájc alapító okirata.

A szövetség első próbája 1315-ben történt. A Morgarten-i csatában a kantonok legyőzték a hatalmas Habsburg hadsereget. Egyre több kanton lépett be a szövetségbe. 1386-ban Sempach-nál a Habsburgok újra lesújtó vereséget szenvedtek. A kantonok visszaszerezték szabadságukat, és létrehozták az első demokratikus államot Európában. Bár Tell Vilmos kitalált személy, a svájciaknak fontos, mert személye az ország függetlenségét jelképezi.

 

Svájc legnagyobb hősének életben maradásához nagyban hozzájárult egy német író, Fridrich Schiller, aki megírta Tell Vilmos történetét. Munkáját a svájciak nagy becsben tartják. Kereken 100 éve minden nyáron Interlaken-ben megelevenedik „a szabadságharcos” legendája egy óriás-méretű szabadtéri előadás keretében.

(Ismertek híres svájci írókat? Jó, Dürrenmatt. Még valaki? Vera a neten magyar írók és költők után „nyomozott”. Ledöbbent azon, hogy mennyi tollforgatónk van.)

Maya barátnőm 14 évesen (30 évvel ezelőtt) látta Interlaken-ben a színdarabot. Memóriájából „kipucolta” az idő az előadást, csupán egyetlen részre emlékszik, amikor Vilmos lőtt és eltalálta az almát. Ezt a jelenetet úgy rendezték meg, hogy Vilmos fia mellé lőtt, Walter pedig villámgyorsan kicserélte a fején a „normális” almát egy nyíllal átlőtt almával. Mindez olyan gyorsan történt,  hogy sokan észre sem vették a „csalást”.

Az alábbi linken Ti is belenézhettek az interlaken-i előadásba.

Szólj hozzá!


2012.07.16. 18:06 Az én Svájcom

Müslüm-Süpervitamin

Egy török-svájci száma most a sláger.  Nézzétek, hallgassátok, olvassátok!

https://www.youtube.com/watch?v=ZXQlMgiPd8k

 

Müslüm- Süpervitamin Songtext

Strophe 1

Hier kommt de Doktor
Ich bin de Doktor, deine Medizin,
keine Ritalin nur de Vita Vitamin
meine Rezepte sind alle anerkannt,
von illegalen Apothekenverband
hundert prozentige Erfolgsgarantie,
keine Nebenwirkungen in der Therapie,
Umweltschonend und gut für der Klima,
ich bin sozial wie de Nelson Mandela.

Bridge

Chum, Chum Chum in meine Praxis, wenn du Komplexe hasch oder chrank bisch
Und ich gebe dir deine Vitamin, deine musikalische Adrenalin.

Refrain

Keine Kokain keine Nikotin, keine Amphetamin
Hier chunnt de Doktor, in diese Lied ish deine Medizin.
Keine Illusion von de Televisoion, alles legitim.
in diese Lied isch deine Süpervitamin.

Strophe 2

Ich habe keine Diplom, trage ohne Uniform, meine Medizin ish eine Revolution,
eine Million-Angebot von Novartis
dann hab ich abgesagt es isch gratis.
Darum sind alle Patienten zufriede, Jugendschutz wird bei mir kleingeschriebe,
wenn die Polizei chunnt dann sag i dann,
ich chan de Spagat wie de Jean-Claude van Damme.

Bridge

Chum, Chum, Chum in meine Praxis,
wenn du Komplexe hasch oder chrank bisch
Chum ich gebe dir deine Vitamin,
deine müsikalische Adrenalin.

Refrain…

Süüüüpeeeervitamiin
Süüüüpeeeervitamiin

Strophe 3

Manipulation von de Zivilisation,
zu viele negative Information,
chum ich heil dir deine Symptom,
ich bin de Doktor, chum Baby chum.
Hasch du wieder viele Schmerzeli,
nimm keine Tablette oder Zäpfeli,
chum und höre nur hin,
meine Musik isch deine Medizin.

Refrain

Keine Kokain keine Nikotin, keine Amphetamin,
hier chunnt de Doktor, in diese Lied isch deine Medizin.
Keine Illusion von de Televisoion, alles legitim.
in diese Lied isch deine Süpervitamin.
(2X)

Süüüüpeeeervitamiin
(4X)

 

Szólj hozzá!


2012.06.21. 20:42 Az én Svájcom

1 nap 3 tó

A Vierwaldstattersee (magyarul egyszerűen Lucerni tó-nak hívjuk) absztrakt alakját hegyek „rajzolták meg”. A 114 nkm-es, négy keskeny völgybe „beszorított” tó ijesztően mély, eléri a 214 m mélységet.

A bájos Küssnacht, Lucern-től nem messze a tó egyik észak-keleti nyúlványánál fekszik. A „tip-top” községben tavaly 8766 ember élt. A régi városmag köré modern, igényes házak épültek. Ez egy igazi luxus település, minden porcikájából gazdagság és igényesség árad. Van itt minden, „mi szem-szájnak ingere”, jacht-kikötő, gondozott parti sétány, ápolt parkok, játszóterek és éttermek.

A kényelmen kívül fontos az oktatás, a szórakozás és a közlekedés. A gyerekek 18 éves korukig a tanulhatnak a helyi gimnáziumban. 

A sport- és szabadidőközpont, a kulturális lehetőségek nem csak a helybeliek igényeit szolgálják ki.

A községnek nincs repülőtere, de ezen kívül minden biztosított: autópálya csatlakozás, vonat, busz, hajó.

 DSC_0307.jpegDSC_0314.jpegDSC_0315.jpegDSC_0324.jpegDSC_0329.jpegDSC_0330.jpegDSC_0332.jpegDSC_0334.jpegDSC_0318.jpegDSC_0317.jpegDSC_0316.jpegDSC_0313.jpegDSC_0305.jpegDSC_0304.jpeg

 

 

 

A kifli formájú Ágerisee a 7,3 nkm-es méretével eltörpül a tőle nyugatra lévő Lucerni tótól. 724 méter magasan fekszik. 92 óta ívóvíz-tározóként használják. 

A tó nevezetes történelmi hellyé is vált. 1315-ben mellette zajlott egy híres ütközet, az első csata a svájci polgárok és a Habsburgok között.

Itt nincsen autópálya, de még vonat sem, csak buszok járnak és persze sok autó a „kifli” keleti oldalán. A nyugati oldalon több helyen megszűnik az út, csak gyalogosan vagy kerékpárral lehet közlekedni. 

Szerényebben élők jönnek ide pihenni. Sok a kemping és a faház. Az egyszerűbb házak között azért találtunk egy luxus-házat is. 

DSC_0371.jpegDSC_0373.jpeg 

 

A tavat körbe lehet gyalogolni és kerékpározni, útközben pihenőhelyek, fürdései lehetőségek (és tiltótáblák) vannak. A körutat hajókázással is lehet kombinálni. Három kis-hajóból álló flotta májustól októberig szállít utasokat. A„Nyáréjszakai út” ajánlaton biztosan minden ott-nyaraló szerelmespár kapva kap. 

DSC_0359.jpegDSC_0360.jpegDSC_0362.jpegDSC_0363.jpegDSC_0364.jpegDSC_0365.jpegDSC_0366.jpegDSC_0369.jpegDSC_0375.jpegDSC_0378.jpegDSC_0380.jpeg

 

Ez a motoros macsó megkérte férjemet, hogy készítsen róla fotót. Olyan szépen pózolt, hogy én is lekaptam (természetesen az engedélyével).

 DSC_0382.jpeg

 

 

 

Sihlsee (Sihl tó) az Ágerisee-től keletre, a Zürichi tó „alatt” található. 10,72 nkm a felszíne, legmélyebb részén 23 m. Apró házak magányosan állnak a tóparton és domboldalakon. Nincs autópálya, vasút. Busz is ritkán jár. Az északi hegyvonulat mögött a Zürichi tó terül el, amit szinte teljesen körbeépítettek. Nagy a kontraszt. Ott autópálya, vasút, zaj és forgalom, itt csend és békesség. 

 DSC_0391.jpegDSC_0395.jpegDSC_0396.jpegDSC_0398.jpegDSC_0399.jpegDSC_0400.jpegDSC_0404.jpeg

DSC_0406.jpegDSC_0410.jpegDSC_0420.jpegDSC_0424.jpegDSC_0426.jpegDSC_0428.jpegDSC_0429.jpegDSC_0435.jpeg

 

Megtudtam, hogy 96 millió köbméteres víztömegét  egy 33 m magas és 124 m hosszú gát tartja.  A tavat mesterségesen hozták létre, áramtermelés céljából. Évi 270kWh villamosárammal látja el az SBB-t (svájci vasút). A völgyből 500 embernek kellett elköltöznie, 1300-an kaptak kártérítést.

Ha tönkremenne a gát, Zürich 8 m-es víz alá kerülne. A víz a város határát másfél óra alatt érné el, a központot 2 óra, az óvárost 3 óra alatt.

Szólj hozzá!


2012.06.05. 13:53 Az én Svájcom

Zürich felé

 

 

Épp lehuppanok az egyik ablak melletti ülésre, amikor velem szemben gyorsan helyet foglal egy 60 év körüli nő. Festett szőke haja nőcisen fel van tűzve, arca finoman sminkelt, vörös körmein absztrakt minták díszlenek. Jobb és bal kezén összesen hat gyűrűt visel. A hatból három igen nagy: egy tekeredő toll, egy vastag karikagyűrű gyíkokkal és egy virág. Mélyen kivágott blúza szabad rálátást biztosít ráncosodó melleire. Lottószelvényeket töltöget, majd reklámújságot olvas. 

Átellenben velem a másik oldalon az ajtónál, egy ázsiai nő szunyókál. Szemben vele az ablaknál egy idős úr néz kifelé.

Az előtérben egy formás 65 év körüli hölgy próbálja felakasztani kerékpárját a bicikli-tartóra, de nem megy neki. Végül kitámasztja kerékpárját, bejön és leül az idős úr mellé, az ázsiai nővel szemben. Fekete biciklis-nadrágot, sárga dzsekit, sárga-fekete sisakot visel. Minden tökéletesen áll rajta. Leveszi sisakját. Őszülő haja fiúsra vágott.

A szőke-cica-néni egy műanyag flakonból otthon lefőzött kávét iszik, közben a 20 Minuten-t olvassa.

Mögöttem két férfi hangosan Schwííccer-Düccsül beszélget. Egyszer csak elhangzik a Budapest szó. De hogy mit mondtak kies fővárosunkról, azt nem tudom.

A kerékpáros néni előveszi szendvicsét. Hajszálvékonyra szeletelt félbarna kenyér sonkával és uborkával. Óvatosan, zacskó fölött eszik, nehogy lemorzsázza magát. Evés közben szóba elegyedik a bácsival. A bácsi elmúlt már 70. Szépen öregedett meg. Kockás flanel inget, világosbarna kordnadrágot és zöld mellényt visel. Fülében nagyothalló készülék. 

 

Zürichre egybefüggő, szürke esőfelhő ereszkedik le. Jobbra gyárépületek, falfirkák, balra egy töltés, mögötte dombra épült családi házak. Bemondják, hogy megérkeztünk a főpályaudvarra és a vonat tovább megy Churba. Még néhány perc és meglátom Mariannét. Az ázsiai nő fölébred, megnézi mobilját,  hátratűzi hosszú, fekete haját. A szőke néni elrakja maradék kávéját, a 20 Minuten-t a vonaton hagyja. A takaros néni gondosan becsomagolja  félbehagyott szendvicsét és hátizsákjába teszi. Mindenki szedelőzködik. A bácsi mellém áll és kedvesen rám mosolyog. A vonat lelassul és behúz a pályaudvarra. A "tip-top" néni félrehúzza kerékpárját, hogy le tudjunk szállni.  Biccentünk egymásnak.

Megtelik a peron siető emberekkel. Marianne még nem érkezett meg. Várnom kell. Hirtelen nagyot dörren az ég, elered az eső. Hatalmas cseppek zuhannak az égből és nagy robajjal csattannak az aszfalton.

Szólj hozzá!


2012.05.31. 22:19 Az én Svájcom

Rigi a hegyek királynője


Rigi a 16-dik század óta rendületlenül vonzza magához a turistákat  lenyűgöző körpanorámájával. Délen az Alpok fenséges csúcsai, északon pedig Közép-Svájc zöldellő lankái, azúrkék tavai kápráztatnak el. Tiszta időben egészen a Fekete Erdőig (Németország) és a Vogézekig (Franciaország) láthatsz el. A panorámán kívül nyáron több mint 120 km gondozott túra- és sétaút várja a természetkedvelő látogatókat, télen pedig síelni, szánkózni lehet.

Az út is, amíg eljutunk a Rigire egy életre-szóló élmény. Európa első hegyi vasútja 1871-től viszi a turistákat a csúcsra. Ma már három módon juthatsz föl a Rigire, Vitznauból és Goldauból fogaskerekűn, Weggisből pedig drótkötélpályán. (Ha kellő eltökéltséggel és erőnléttel rendelkezel, fölgyalogolhatsz.)

Ha habzsolni szeretnéd az élményeket, akkor kezd el a napot egy romantikus hajóúttal a Vierwaldstattersee-n, majd szállj át Vitznauban a fogaskerekűre. (A vasúti menetrend és a hajójárat tökéletesen össze van hangolva.) Előre megveheted a komplex hajó-vasút jegyet. Leszállsz a hajóról, átsétálsz az állomásra, fölszállsz a vonatra és néhány perc múlva zsugorodni kezd a tó és kitágul a táj.

Ha kigyönyörködted magad és elfáradtál a gyaloglásban, helyi „specialitásokkal” szórakoztatnak tovább: Schwingen Bajnokság, (már írtam erről) a hegyi farmerek piaca és az alpesi-kürt-fújó verseny. A programszervezők tudják mitől döglik a légy, azaz mivel lehet lehengerelni az élmény-hajhász turistákat: nyáron hajnali vonatozás a felkelő nap első sugaraiban, télen sízés, szánkázás a csillagos ég alatt. 

 

Mi Vitznauban hagytuk az autót. Innen Weggis Kaltbad-ig vonatoztunk. A régi-vágású, nyitott kocsiban rajtunk kívül csak egy szerelmespár ült. A másik szerelvény tömve volt, mert az egészen fölment a Rigihez. (Kevesen szeretünk fölfelé gyalogolni.)

 

 

Leírhatatlan az a szépség, ami elénk tárult.

 

 

Weggis Kaltbad (1453 m):

 

 

Ez a tetőtől-talpig tetkós angol lány, lentről gyalogolt fel a kutyájával. 

 

 

Az ember csak kapkodja a fejét. Merre nézzek? A bőség zavara! Ó, az emberi korlátok! Egyszerre csak egy irányba tudok nézni!

 

 

Rigi Staffel (1604 m): Feltámadt a szél, a Rigi mögül sötét felhők bukkantak fel és veszedelmes tempóban közeledtek felénk. A legmeredekebb rész még hátra volt.

 

 

 

 

A csúcs mellé fölépítettek egy hatalmas hotelt. (Szükség van itt ekkora szállodára?) Élettelen kőhalmaznak tűnt az épület. Óriás beton-teraszán némán, katonás rendben álltak a csupasz asztalok. Csak néhány turista ácsorgott az épület mellett és bámult befelé. Én is odamentem. Nem fogjátok kitalálni, mit láttam. A Rigin Salsát tanultak a hotel vendégei. Kimelegedtek a párok az erotikus mozgástól és kinyitották az ajtókat. Mi meg a hideg szélben dideregve néztük őket.

 

 

A viharos szél az előrejelzéshez képes 4 órával hamarabb hozta meg az ijesztően sötét felhőket. A levegő percről percre hűlt. Jól bebugyoláltam a fejemet, de így is nagyon fáztam. A széldzsekim az autóban maradt, mert kellemes időben indultunk el.

A csúcson, Rigi Kulm (1800 m):

 

 

A jéghideg szél hamar rávett bennünket, hogy visszainduljunk. 

 

 

Zaftos Schwííccer-Düccs-öt hozott a szél. Ez a két hölgy már akkor is itt ült, amikor fölfelé mentünk. Megállás nélkül csacsogtak egy üveg vörösbor mellett.

 

 

Mazochisták:

 

 

Visszafelé tömött kocsiban ültünk. Menet közben a kalauz kintről kezelte a jegyeket. Na, ilyet sem láttam még!  

 

 

 

Még sétáltunk egyet a tóparton. A képeken nem látszik, de olyan erős szél fújt, hogy időnként alig tudtam megállni a lábamon.  

 

 

Hazafelé az úton 120 km/óra sebességgel belerobogtunk a nyárba. Bágyadt napsütés és szélcsend fogadott otthon.   

Szólj hozzá!


2012.05.21. 14:14 Az én Svájcom

Új szerelem

 

Belehabarodtunk a kerékpározásba. Ha itt nem kezd el az ember biciklizni, akkor sehol. Kerékpárutak sokasága hálózza be Aargau kantont. Gyakorlatilag bárhova el lehet jutni biciklivel.

 

Ahhoz, hogy a dimbes-dombos tájon is élvezetes legyen a kerékpározás, nem árt egy jobb minőségű bringa. Férjem egyik kollégája nem rég vett magának egyet, potom 4 ezer frankért. Jó üzletet csinált, mert 7 ezer frankról volt leárazva. Mi még nem tartunk ezen a szinten, olcsóbbal is beérjük.

 

Vidéken a totyogós kortól a halálukig tekernek az emberek. Én nem rendelkezem jelentős kerékpáros múlttal. Nekem a nagy magyar Alföldön megtette az egyváltós kerékpár is, aztán Budapesten nem merészkedtem ki két keréken a forgalmas utcákra. Mondhatni, teljesen gyakorlatlanul, a svájciakhoz képest nagy hátránnyal fogtam bele ebbe a sportba.

 

Először óvatosan csak a Freiamt völgyben tekertünk, ahol csak kisebb lankák vannak. Hamar ráuntunk a kihívásoktól mentes terepre és magabiztosan nekivágtunk életünk legnagyobb emelkedőjének. Sajnos nem mértem az időt, de legalább fél órán keresztül kellett csak fölfelé tekernünk egy kíméletlenül meredek úton. Na, már az elején azt hittem, hogy belehalok. Lábbal még csak-csak bírtam, de a tüdőm, majd kiszakadt a mellkasomból, a szívem a nyakamban dobogott. Közben persze minden kerékpáros leelőzött minket úgy, hogy nem is lihegtek. Volt egy lány –szerintem sportoló lehetett- úgy edzett, hogy föltekert majd legurult, majd  újra föl és újra le. Már harmadszor suhant le mellettünk, amikor mi még mindig messze voltunk a tetőponttól. Láttam egy férfit (éppen megálltunk vizet inni), aki úgy süvített le a lejtőn minimum 80 km/óra sebességgel, hogy egész testével előredőlt és a kormány közepére könyökölt. Arcán földöntúli mosollyal tűnt el a szemünk elől. Így csinálják a profik. De ez nem könnyelműség?

 

Ma már edzettebb vagyok, tavalyi önmagamat fölülmúltam. De még mindig lehagynak a svájciak. Egyszer tekerek, tekerek, (nem teljes erőből, de én azt gondoltam, hogy elég jó tempóban) mellettem elhúz egy tini bringás lány, úgy hogy szálfa egyenesen ült az ülésen, a kormányt sem fogta, sálját tekergette a nyakán, majd hosszú haját igazgatta. Ezek a gyerekek hóban-fagyban, télen-nyáron naponta kétszer tekernek az iskolába. (Ebédre mindenki hazamegy.)

 

Egy másik emelkedőn 70 év körüli néni és bácsi lazán és erőlködés nélkül hagytak le. Na, azért nem ilyen rossz a fizikai állapotom! Aztán megnyugodtam,  elektromos kerékpárjuk volt. Így nem kunszt gyorsnak lenni!

 

Amikor napközben kerékpározok, főleg nyugdíjas bácsikat látok az utakon.   Csokibarnán, izmosan és egészségesen, szupi versenykerékpáron a legjobb cuccokban és elképesztő tempóban gyűrik le a kilométereket. Akkora a vádlijuk, mint a fejem. Csak ha egészen közel érnek lehet látni az arcukon, hogy már túl vannak a delelőn. Őket kizárólag a sebesség és a teljesítmény érdekli.

 

Én szeretek nézelődni kerékpározás közben. Ha valami megragad, akkor megállok és fotózok. Persze nagyon jó érzés egy emelkedőt legyőzni és jutalomképpen lerobogni a másik oldalon.

 

Bremgartenből egy meredek út visz ki. Emlékszem, amikor tavaly először kellett végigtekernem rajta. Az út végeláthatatlanul kanyarodott jobbra - balra, autók húztak el mellettem, a járdán komótosan sétáltak lefelé az emberek. Én meg a legutolsó sebességgel araszoltam fölfelé. Úsztam a verítékben, kiszáradt szájjal levegő után kapkodtam, két elgémberedett lábam egyre jobban fájt, fenekemet feltörte az ülés és még mindig nem láttam az emelkedő végét. Az agyam azt sugallta, hogy hagyjam abba. Mire jó ez a kínlódás! Tényleg azt hittem, hogy végem van. De nem. Ebben az elcsigázott állapotban képes voltam -magamat is meglepve- legyőzni  az emelkedőt. 

 

Ma már persze nem értem, mit kínlódtam annyit az első alkalommal. Az utolsó sebesség idejének vége, maradt még valamicske a lihegésből, de jövőre ez is el fog múlni. 

 

Tartsatok velem az egyik kedvenc útvonalamon.

Freiamt völgye (tavaly nyári képek):

 

Irány Rottenschwil! A Reuss folyó medencéjében fekszik. 1898-ban alapították. Az egész település egyetlen 2 km hosszú utcából  áll. Az út merőlegesen fut le a folyóhoz. 50 km/óra sebességgel suhanok le rajta.

A falu végén, az út mindkét oldalán mocsarak terülnek el. Délre (tőlem jobbra) ezt látni:

 

Északra (tőlem balra) fekszik a Flachsee (Sekély-tó), ami 2 km hosszú és néhol 300 méterig szélesedik ki. A tavat mesterségesen hozták létre, kiszélesítették a folyót és 5 szigetet építettek bele, ideális körülményeket biztosítva a madaraknak és a kétéltűeknek. (Helyben van a táplálék.) A folyó mentén, a töltésen csak gyalogolni lehet. Sokan ágyúcső méretű objektívvel „lőnek” a madarakra. De vannak, akik csak távcsővel bámulják őket. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sok ember gyönyörködik a madarakban.

 

 

Áttekerek a hídon,  szeretném látni a Flachsee-t a másik oldalról is. Itt már sok a kerékpáros és a gyalogos. Ezen az oldalon, a tó legszélesebb részén építettek egy madárlest, ahonnan körpanoráma nyílik a tóra. Mintha egy szentélybe léptem volna. Csend van. Az emberek némán leskelődnek, a fotósok kitámasztott objektívvel kitartóan várnak a megfelelő pillanatra. (Áldozatmentes vadászat.)

 

 

A tó végénél még egyszer megállok. Visszanézek. Fény tükröződik a vízen, madarak egykedvűen úszkálnak vagy pihennek, tollászkodnak. A dús-lombú fák mögül kiemelkednek az Alpok havas csúcsai. Magamba szívom a látványt és elraktározom egy életre.

 

Szántóföldek... üzemek... kertváros... Bremgarten. Hatezren lakják. A Habsburgok alapították. 1415 –től 1798-ig a Badeni grófsághoz tartozott, majd ezután 1803-ig Baden kantonhoz, végül Aargau kantonhoz. Óvárosa építészeti és kulturális ritkaság. Évente négy országos vásárt rendeznek, különösen az Adventi vásár híres (Erről már raktam fel képeket).

(A 400 üzem 3270 teljes és részmunkaidős állást biztosít az itt-élőknek. A lakosság 19,5%-a külföldi. Szerbia-Montenegróból jöttek a legtöbben, 5,7%. A második helyen a törökök szerepelnek 2,7%-al. A lakosok 82%-a németül beszél, 3%-a albánul, 1,9%-a olaszul, 1,7%-a szerbül/horvátul)

A meredek főutca kövezetén meglódul a kerékpárom, csak úgy tépek a Reuss felé. Az öreg fahídon egy szempillantás alatt átérek. Itt zsilipek megfuttatják a folyót, irdatlan robajjal zubog a víz. Megállok. Leülök az egyik padra. Hallgatom a víz zúgását, nézem a csipkézett tornyokat. Milyen tiszta a levegő! Egy buta kacsa árral szemben próbál úszni. Néhány tempó után felfogja, hogy a lehetetlennel próbálkozik.

 

A mellettem lévő padon egy középkorú férfi ül. Boldogtalanul mered maga elé. Arcát az üresség, a magány és az alkoholizmus eltorzította.

 

 

Iszom néhány korty vizet. Még hátra van a nagy emelkedő. Nem izgulok, tudom, hogy képes vagyok feltekerni.

Szólj hozzá!


2012.05.15. 18:41 Az én Svájcom

A müzli


A svájciak nem esznek müzlit és a boltokban sem lehet kapni. Ha egy eladónak németül ezt mondod: „Müzlit szeretnék venni.” Egy udvarias  mosoly jelenik meg az arcán, de csak azért, mert a jó illem nem engedi meg, szemtől szembe kinevessen. Ezzel az ártatlan mondattal gyakorlatilag nevetségessé tetted magad. Miért?

 

A müzli németül Müsli. De Svájcban a Müsli-nek egészen más jelentése van. A Muus (egér, rendes németül: Maus) szónak a kicsinyítő, becéző alakja. Szóval, a Müsli nem más, mint egérke. Svájci németül a müzli – Müesli. Szóval, ami a németnek müzli, az a svájcinak egérke.

 

Kedvenc ropogós bio-müzlimet a Coop-ban szoktam megvenni. Kíváncsi lettem arra, hogy ez a minőségi svájci termék mit foglal magában.

 

Íme az alapanyagok és a származási helyek listája:

 

teljeskiőrlésű gabonapehely – Európa, USA

búza – Svájc

nyers cukor – Dél-Amerika

napraforgóolaj -  Európa

gabonakeverék (rizs, kukorica, nyers cukor, tejleskiőrlésű liszt, rozs, árpa, maláta, étkezési só) – Svájc

mazsola – Európa

kókuszpehely – Srí-Lanka

mogyoró – Európa

zabliszt, alma – Európa

méz, tengeri só, fahéj – nem lehet tudni

 

Ezt a húsz-féle alapanyagot minimum 5 országból szállították. (Mert már az európai országok annyira egyesültek, hogy egy müzlis zacskón is lényegtelenné váltak.)

 

Nem gondoltam volna, hogy ez a finomság ilyen komoly nemzetközi összefogással jött létre. Vajon hány ember munkája van benne?

 

Szólj hozzá!


2012.05.05. 22:02 Az én Svájcom

Svájc fizetési mérlege

Általánosan elmondható, hogy Svájc külfölddel kötött üzleteiben világbajnoki szinten teljesít, ugyanis az elmúlt 10 évben évente átlagosan 50 milliárd frank többlettel zárták a fizetési mérleget.

2010-es évet  85,911 milliárd frank haszonnal zárták.

Forrás: Peter Eisenhut: Aktuális közgazdaságtan 2010-2011

Szólj hozzá!


2012.05.04. 19:13 Az én Svájcom

Ebadó

Az ebadó összege településenként változik. Rottenschwillben például (Reuss folyó mentén fekvő község, 800-an lakják.) az évi ebadó kutyánként 115 CHF, amit a kutyatulajdonosoknak az önkormányzatnál személyesen kell befizetniük.

A pénzen kívül a következő dokumentumokat is magukkal kell vinniük:

 

- háziállat-igazolás (háziorvos által kiállított, mikrochip- vagy tetovált számmal)

 

- kutyaigazolás (Ez azt jelenti, hogy a kutya járt kutyaiskolába. Egy alaptanfolyam kb. 190 frankba kerül.)

 

- sárga oltáskönyv (állatorvos által kiállított, mikrochip- vagy tetovált számmal)

 

Azoknak a kutyáknak, akik 2006 január elseje előtt születtek, engedélyezett az olvasható tetovált szám.

 

Szükséges minden 2008 szeptember 1-től tartott kutya gyakorlati szakismereti igazolásának a bemutatása.

 

Aki 2008 szeptember 1-től új kutyatulajdonos és azelőtt sosem volt kutya regisztrálva a nevére, be kell mutatnia egy elméleti szakismereti igazolást.

 

Bizton állíthatom, hogy a svájci kutyák tényleg jól-neveltek. Hároméves itt-tartózkodásom alatt csak két neveletlen kutyát láttam.  Mentségükre legyen, hogy a gazdik is gázosak voltak.

  

Egykor volt kutya-szomszédaim:


 

 

Szólj hozzá!


2012.04.30. 13:39 Az én Svájcom

Hogyan készülnek a svájciak a nyárra?

Így:

https://www.youtube.com/watch?v=Mdr6zS6E79w&noredirect=1&hd=1

Szólj hozzá!


2012.04.24. 19:35 Az én Svájcom

Amikor az Alpok közel jönnek

Húsvét óta rendületlenül jönnek - mennek az esőfelhők. Esőfüggöny előttem, fényözön mögöttem. Ebben a rapszodikus időjárásban kimentem Freiamt  völgyébe (egyik kedvenc helyem) és olyan szépséget láttam, hogy azt el sem tudom mondani! Inkább megmutatom Nektek.

Fölöttem elkomorodott az ég, az Alpok vakító fényben ragyogtak. Minden havas csúcsot olyan tisztán lehetett látni, mint még tán sosem.

A szürkés-kék ég, a rikító-sárga repceföldek, a hamvas-zöld dombok és a hófehér hegycsúcsok szépen festettek együtt, mondhatni, jól álltak egymásnak. Előkaptam hát fényképezőgépemet, hogy megmaradjon ez a pillanat.

  

Ez a Rigi, Svájc egyik szimbóluma. Közelinek tűnik, pedig kb. 55 km-re van tőlem. 

Szólj hozzá!


2012.04.20. 21:39 Az én Svájcom

Cipőboltban

 

Eldöntöttük férjemmel, hogy a tavasz tiszteletére elkezdünk együtt futni a szántóföldeken. Elhatározásunkat tett is követte. Elmentünk a Zürich mellett lévő Glatt (West-End kaliberű) bevásárló központba. Némi ténfergés után megtaláltuk a Migros sportbolt. A cipőknél egy fekete fiú szolgált ki. A magas, sportos, 20 év körüli srác nagyon trendi volt vagány frizurájával, (fülcimpán nagy lyukat csináló) fülbevalójával és tetkóival. Miután üdvözölt minket arra kért, hogy tűrjem föl a nadrágomat, vegyem le a cipőmet és a zoknimat. A zoknimat? Minek? Ki hallott már ilyet?! A boltban van ugyanis egy spéci szerkentyű, amire minden vevőnek mezítláb kell fölállnia. Ez egy üveg-lap tetejű, kocka formájú szerkezet. Ráléptem és nyomban megjelent talpam „portréja” a fejmagasságban lévő monitoron. Nahát, még nem láttam magamat alulról! (Új oldalamról ismerhettem meg magamat.) Majd megkért a fiú, hogy kicsit roggyantsam meg a térdemet és maradjak ebben a pózban. Így is készült egy kép a talpamról és a sarkamról. Na, ezután jött az elemzés. Nagy élvezettel magyarázott. Kiderült, hogy láblenyomatom sok információt tartalmaz. Gyakorlatilag, minden kis hepe-hupának komoly jelentősége van. Nem untatnálak Benneteket a részletekkel, ugyan kit érdekelne sarkam felépítése, súlyelosztásom és testtartásom. A vizsgálat lényegét így foglalnám össze: mutasd talplenyomatod, megmondom ki vagy. Na, amikor már nem volt mit mondania, két pár futócipőt hozott, mert az én keskeny lábfejemre nem volt több modell. A második pár maga volt a tökély, pille könnyű, mégis erősen tartotta a lábamat.

 

Utánam férjem volt soron. Ő is felállt az “emelvényre”. Neki is először kisterpeszben egyenes testtartással, majd rogyasztott térddel kellett állnia. Elkészültek az ő képei is, amikről eladónk egy kisebb előadást rögtönzött halásosan komoly arccal.

 

Az elmélet után jött a  gyakorlat. A srác folyamatosan ki-be járkált, újabb és újabb cipőket hozva Lajosomnak. (Közben nekem a választott cipőben  gyalogolnom, futnom kellett, hogy tuti biztos legyek abban, hogy tényleg jó rám.) Szóval, én jöttem-mentem-ugráltam-futottam, Lajosom körül pedig szépen szaporodtak a cipők, egy formás félkört alkotva. “Ez jó lesz.”- mondta férjem. (Férfiből van, vásárláskor elég hamar dönt.) De az eladó újabb párat hozott, hogy nézze még meg ezt is, hátha ez még jobb. Így aztán a férjem a sokadik futócipő fölpróbálása után elég nehéz helyzetbe került, mert a sok jó közül nem tudta eldönteni, hogy melyik a legjobb. Nna, némi huza-vona, tanácskozás és futkározás után, megszületett a végleges döntés. „Most már mehetünk.” – gondoltam. Elégedetten húztam fel saját cipőmet, pontosabban húztam volna föl, amikor a srác rám szólt, hogy még nem vagyunk kész, újra vegyem le a zoknimat. Nem tudtam elképzelni, mi jöhet még. Egy füzetecskét vett elő, amiben lábfej-gyakorlatok voltak. Férjemmel feltűrt nadrágban, egymás mellett mezítláb álltunk a boltban, közben a hüvelykujjunkat föl kellett emelni és rátenni a mellette lévő ujjra, majd a lábfejünk belső élére kellett állnunk, közben a magasban lévő össze többi ujjunkkal “integetnünk” kellett. 

 

A lábfej-edzés után végre szedelőzködtünk. De a srác arra kért minket, hogy várjunk. Kaptunk 2-2 pár futó-zoknit és két flakon cukrozott löttyöt ajándékba. Végül megkérdezte:”Tudják mennyi idő telt el?” Természetesen fogalmunk sem volt. “Két óra.”- felelte.

 

A pénztárhoz is elkísért minket. Ahogy beütötte a számokat a pénztárgépbe, ahogy levágta a cetliket, ahogy csomagolt - lenyűgöző volt nézni. A tök modern, igazi Züri-Düccsöt beszélő fekete fiatalember mozdulatai egzotikusak voltak. Olyan finoman, lágyan, lassan és légiesen fogta meg a tárgyakat, mintha egy lassított felvételt néztem volna. Fehér ember ilyet nem csinál! Fehér ember ilyet nem tud csinálni! Mozdulataiban ott volt Afrika, ősei kultúrája. Egy letűnt világ átöröklődött testében és láthatóvá vált a jelenben. Láttam a múltat! Még most is beleborzongok, annyira szép volt!

 

Szólj hozzá!


2012.04.16. 19:08 Az én Svájcom

Kitalálósdi


 

 

Na, tudjátok mi van ezen a képen? Annyit elárulok, hogy a helyi bankban készült. 

 

Egyik nap férjemmel a község bankjában várakoztunk. Az időt nézelődéssel csaptam el. Nézegettem az embereket és a tárgyakat. Ahogy körbejártattam a szememet a “váróban”, furcsa “kódot” pillantottam meg az egyik ajtófélfán. “Mi lehet ez?” Férjem egyből tudta. (Ti is tudtátok? Csak én vagyok ilyen tudatlan?)

 

A képen látható számok és betűk egy háziáldás. Na, hogy is van ez? Utánajártam. G+M+B a háromkirályok kezdőbetűi (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Házszentelés alkalmával írják föl az ajtó szemöldökfájára ezt a három betűt, plusz az évszámot.

 

A megfejtés így szól: A helyi bankot 2011-ben szentelték meg.

 

Vízkereszt (január 6.) napján, illetve hetében a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára szentelt krétával fölírja az évszámot és a  Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit. Más értelmezés szerint a 3 betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat). Végeznek ugyanilyen módon házszentelést a lakás fölújítása vagy a ház fölépülése után is. A népi hagyomány a házszentelésnek gonoszűző jelleget tulajdonít.

 

Nos akkor, a tökéletes válasz a következő:

A község egyetlen bankját 2011 január 6–án szentelték meg, hogy távol tartsák a gonoszt a banktól.

 

Töredelmesen bevallom, bank és szentelés számomra két fényévtávolságra lévő “dolog” volt - eddig. Mi mindent tanul itt az ember! 

Szólj hozzá!


2012.04.12. 13:24 Az én Svájcom

A svájci paraszt tehénkéje

A svájci vidék egyik legmeghatározóbb “szereplője” a tehénke. Tehénke itt, tehénke ott, tehénke mindenütt. Van valami megnyugtató abban, ahogyan komótosan, békésen legelésznek a zöld tájban. Amikor nézem jól-táplált, izmos testüket, mindig ugyanaz a kérdés motoszkál a fejemben. Ezek a szép állatok miért  drágulnak meg annyira, mire hús- és tejtermékké válnak? Miért kell nekem két szelet (igaz, gyönyörű), de csupán féltenyérnyi hátszínért 40 frankot (kb.10 ezer forint) fizetnem a boltban? (Nem csoda, hogy az emberek általában csak 1-2 szelet húst vásárolnak.)

Nemrég, férjem elé került egy újságcikk, ami pont ezzel a kérdéssel foglalkozik.

A cikk címe: Mit lát és mit nem lát az ember (Was man sieht und was man nicht sieht, Neue Zürcher Zeitung 2005. 11.17.) 

Íme a cikk, nem szó szerinti fordításban:

Az alpesi paraszt, akinek az életminősége a tehéntej eladásán alapszik, életminőségét inkább rossznak, mint jónak tartja, különösen azóta, hogy távoli országokból olcsóbb tejet importálnak. Könnyű “azoknak” olcsónak lenni, hiszen “ott, a távolban” a klíma kiegyensúlyozottabb, mint itt a hegyekben. Ráadásul az alacsonyan fekvő tájon nagy gépekkel tudják vágni a füvet, és a nagy-mennyiségű állattartással, méretgazdaságossági hatások (economy of scale) érhetők el.

Az alpesi parasztnak meg kellett látnia, hogy svájci polgártársai –hazafias lelkiismeret furdalástól kínozva- egyre nagyobb számban az olcsó tej mellett döntenek.

Na, ekkor a gazdáknak eszébe jutott, hogy Bernben van egy nagy “törvény-gyár”, ahol a parasztok lobbija nincs is rosszul képviselve. Kéne már ott csinálni valamit! A hatásos populista érvelések után, a következő “termékek” hagyták el a berni “gyárat”:

1. Mezőgazdasági törvény: az 5. paragrafus alapján, minden gazdaságnak olyan bevételhez kell jutnia, amely a maradék népesség átlagfizetésének megfelel, különben a kormány intézkedéseket hoz a bevételi helyzet javítására. A 17. paragrafus szabályozza a behozatali válmokat,  a 21. meghatározza a behozatali mennyiséget, a 26. pedig  meghatározza a mezőgazdasági termékek kivitelének támogatását.

2. A tejártámogatási rendelet: Azt a tejet, amiből sajt készül, az államszövetség különösen támogatja. A támogatást a zsírtartalommal arányosan határozzák meg. A vaj támogatásával teszik teljessé az ajánlatot.

3. Tej- és étolaj-behozatali rendelet: Többek között a tej és a tejtermékek behozatalát szabályozza.

Az engedmények e kis választéka világosan mutatja, hogy a gazdák lobbizása teljességgel sikeresnek minősíthető. A távoli országok elleni támogatás készen áll: eladási támogatások, export szubvenciók, behozatali vámok, vámkontinges – különösen a hegyi területekre.

Most azonban egy csúnya, kapitalista, nemzetközi szervezet, melyet úgy hívnak, hogy WTO (World Trade Organization) együttműködve egy még csúnyább, szocialista államszövetséggel, melyet úgy hívnak, hogy EU, szeretné a behozatali korlátozásokat teljesen eltörölni, amely a svájci parasztoknak egyszerűen horror lenne (Super GAU). Innen tehát a jajveszékelés: “A WTO-val aláírt keretszerződésben minden benne van ahhoz, hogy a tartós svájci mezőgazdaságot hosszútávon megsemmisítse.” Ezen felül, a tönkretett parasztok nem fogyasztanak: ez egy dupla csapás a svájci gazdaságnak.  

Amit az ember lát: a protekcionista intézkedésen keresztül a gazdák még több pénzt kapnak a tejért. Vásárlóereje növekszik, ennek következtében talán még több embert alkalmaz, vagy még több traktort és befektetési eszközt vásárol, és ezzel felpörgeti a gazdaságot. Ez igaz, de ez csak a féligazság - bizonyos szempontból a parasztok igazsága. A protekcioniznus ahhoz vezet, hogy egy svájci tehén naponta 6 frankkal adófizető által támogatva van. (Ha ezt forintba átszámolom (legyen 1CHF-250Ft), akkor 1 tehén/1 nap=1500 Ft. Tegyük fel, hogy 10 tehene van, akkor ez 15.000 Ft/1 nap és 450. 000 Ft/1 hónap. Ez a pénz csak úgy belepottyan a gazda ölébe. És akkor még ott van a zsírtatalom- és vaj támogatás.) Az állami támogatások  ellenére a svájci fogyasztóknak minimum kétszer annyit kell fizetniük a mezőgazdasági termékekért, mint a környező országokban. Az erős lobbi eredménye: sokan fizetnek és kevesen profitálnak.

Mit nem lát az ember: Ha nem lenne protekcionizmus, akkor a svájci gazdáknak rosszabbul menne a soruk – siránkozásuk érthető. Ugyanakkor a fogyasztónak kevesebbet kéne fizetnie a sajtjáért, és az adófizetőnek nem kéne olyan mélyen a zsebébe nyúlnia. Mindenkinek több pénz állna a rendelkezésére. A vásárlási és befektetési erő szélesebb körben növekedne, és a népgazdaságnak az előnyére vállna. De hol van az ennek megfelelő lobbi?

Ezen felül, a mezőgazdasági üzemek bezárásából adódóan felszabaduló emberi tőke, (tudás, készség, képesség), képes és meg fogja találni a kibontakozás új területeit.  (Az író honnan tudja ezt olyan biztosan? – saját megjegyzés) A külföld relatív jobb termelési feltételei – feltételezve a svájci piacok nyitottságát -  egy haszonnövekedést hozna a svájciak számára, amit visszautasítani egyszerűen értelmetlen lenne. De: a politika az elkerülhetetlen késleltetésének művészete.

  

Ez a cikk még több kérdést generált bennem.

Akkor most mi lenne jobb a svájci gazdaságnak?

Ha az önállóan életképtelen parasztokat továbbra is mesterségesen életben tartják? Nincs versenyhelyzet, drágaság van.

Ha hagyják tönkremenni őket? A versenyhelyzetben olcsóbbak lesznek a termékek, de a mezőgazdasági szektorban megnő a munkanélküliség. És ki tudja még milyen negatív láncreakciók indulnának be? 

Az Állambácsi dönti el, hogy ki járjon jól, a paraszt vagy a vásárló.  Elsőre azt gondolom, hogy mivel több a vásárló, mint a paraszt, legyen jobb a vásárlónak! Én is vásárló vagyok, legyen nekem jobb! Maradjon az én zsebemben több pénz! És akkor jobb lesz nekem is, meg a gazdaságnak is, mert még többet fogok költeni másra. Én költekezek, a gazdaság pörög, a gazdálkodók pedig tönkremennek. Hipp-hipp-hurrá! De tényleg jó ez? Miért nem lehet megvalósítani azt, hogy mindenki jól járjon? Miért kell valakinek áldozatot hoznia? Vagy a vásárló vagy a paraszt veszít. Nem értem! Miért nem lehet egy egészséges egyensúlyt létrehozni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz, legyen versenyhelyzet és a paraszt is megéljen? Naiv vagyok? Lehetetlent szeretnék?

A tehénke esete is azt mutatja, hogy bár Svájc gazdasága az egyik legstabilabb a világon, itt sem fenékig tejföl az élet. A mindenütt-jelenvaló kérdésen akadnak fenn ők is. Mi az Állambácsi szerepe? Elengedje vagy továbbra is fogja segítsére szoruló polgárai kezét?

Szerintem, erre a kérdésre nincs jó válasz.

Szólj hozzá!


2012.04.06. 19:50 Az én Svájcom

Nagypéntek

Amerikai hackereknek sikerült hitelkártya adatokat lopniuk. Meghatározhatatlan számú hitelkártyát érint az ügy, 10 ezertől akár 1 millióig.

A Global Payment Társaság (nemzetközi átutalásokkal foglalkozik) bejelentette, hogy március elején illetéktelen behatolás történt a rendszerbe, melynek következtében ismeretlenek kártyaadatokhoz jutottak hozzá.

A VISA azt nyilatkozta, hogy az ő ügyfelei nem fognak anyagilag károsodni, mivel az ő rendszerükbe nem történt betörés. A MasterCard ugyanezt a nyilatkozatot tette, de megkérte ügyfeleiket, hogy számláikat ellenőrizzék.

Mi köze mindennek Nagypéntekhez? (Nagypéntek itt pirosbetűs ünnep, minden be van zárva.)

Ma délelőtt felhívta Lajos egyik közvetlen kollégáját. Csak a rögzítő volt bekapcsolva. Azt gondoltuk, biztos kirándul a hegyekben. Néhány óra múlva visszahívta férjemet. Kiderült, hogy a rendőrségen volt, mert ma vette észre, hogy számlájáról idegenek leszedtek 7500 frankot. Feltételezhető, hogy pénzét Amerikából csapoták le.

Hacker-mentes Húsvétot mindenkinek! Kívánom, hogy egyikőtöket se raboljanak ki! Se virtuálisan, se fizikálisan! (Így még sosem kívántam Húsvétot.) Milyen húsbavágó is tud lenni a virtuális világ! Hát, idáig jutottunk. Tisztára sci-fi.

Szólj hozzá!


2012.04.06. 18:08 Az én Svájcom

Egy mai történet

Timo 16 éves volt, amikor elkapták a rendőrök kábítószer használatáért.

 

Egyik haverját igazoltatták a rendőrök Fribourgban. (Amikor a rendőrök valakit igazoltatnak, joguk van motozni és a táskákat is átvizsgálni.) A srácnak pechje volt. Kiszúrták, átkutatták és sok marihuánás cigit találtak nála. Egyből elkérték a mobilját, végignézték az SMS-eket. Innen könnyű volt felgöngyölíteni vevőkörét. Timohoz is hamar eljutottak.

 

Rendes, normális, jómódú család lévén, a szülők kétségbe estek, amikor egyik nap rendőrök jelentek meg a háznál. Legvadabb álmukban sem gondolták volna, hogy gyerekük rendszeresen drogozik.

 

Timonak szerencséje volt. Ha 18 éves lett volna, börtönben is végezhette volna. Megúszta 300 frankos bírsággal (amit a szülők fizettek ki) és 4 hetes ellenőrzéssel. Négyszer kellett Neuchatelbe utaznia kontrollra, azaz vizeletet leadnia, amiből megállapították, hogy használt-e a drogot vagy sem. Ez a négy pisi-analizálás újabb 500 frankba került.

 

Egyedül azt az iskolatársát ítélték el fél év fogságra, akit először kaptak el. Mivel drága etetni-itatni ezeket az ifjakat a börtönben, ezért kitalálták a svájciak a házi-fogságot. A terjesztő fiú fél évig nem tehette ki a lábát otthonából. Chipet raktak rá és bekamerázták, így a rendőrségen folyamatosan ellenőrizhették minden mozdulatát.

 

A büntetés letelte után nem ment vissza az iskolába. A tanárok nem adtak ki semmi információt róla, nem tudni mi történt vele. Amikor Timo meglátta egykor-volt haverját az utcán, elfordította a fejét.

 

Timo rendőr szeretne lenni.

Szólj hozzá!


2012.03.29. 12:36 Az én Svájcom

Kleine Leseprobe

Ez az aprócska teszt bizonyítja, milyen csodálatos agyunk van. Ha tudsz németül, nehézség nélkül el tudod olvasni  az alábbi  kesze-kusza szöveget.

Einfach mal das Untenstehende lesen:
 

Ehct ksras! Gmäeß eneir Sutide eneir Uvinisterät, ist es nchit witihcg, in wlecehr Rneflogheie die Bstachuebn in eneim Wort snid, das ezniige was wcthiig ist,
dass der estre und der leztte Bstabchue an der ritihcegn Pstoiin snid. Der Rset knan ein ttoaelr Bsinöldn sein,tedztorm knan man ihn onhe Pemoblre lseen.
Das ist so, weil wir nicht jeedn Bstachuebn enzelin leesn, snderon das Wort als gzeans enkreenn. Ehct ksras! Das ghet wicklirh! Und dfüar ghneen wir jrhlaeng in die Slhcue!

 

Und als absolute Steigerung dieses hier:

D1353 M1TT31LUNG Z31GT D1R, ZU W3LCH3N GRO554RT1G3N L315TUNG3N UN53R G3H1RN F43H1G 15T! 4M 4NF4NG W4R 35 51CH3R NOCH 5CHW3R, D45 ZU L353N, 483R M1TTL3W31L3 K4NN5T DU D45 W4HR5CH31NL1ICH 5CHON G4NZ GUT L353N, OHN3 D455 35 D1CH W1RKL1CH 4N5TR3NGT. D45 L315T3T D31N G3H1RN M1T 531N3R 3NORM3N L3RNF43HIGKEIT. 8331NDRUCK3ND, OD3R? DU D4RF5T D45 G3RN3 KOP13R3N, W3NN DU 4UCH 4ND3R3 D4M1T 83G315T3RN W1LL5T

 

 

Szólj hozzá!


2012.03.29. 12:20 Az én Svájcom

Direkt demokrácia 2.

Meglepetésemre nem szavazták meg a 6 hetes szabit. A józan ész győzött. Maja büszke honfitársaira.

A pontos adatok:

Részvétel:  45.1%  (szerintem ez nem valami sok)

Legyen:     33.5%

Ne legyen:  66.6%

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása