Az én Svájcom

Tünde és Marcell két kisfiúval jöttek Svájcba. Egy évig Bern kanton egyik községében laktak, (nevezzük most H.-nak) majd a Genfi-tó mellé költöztek. Két éve élnek a tó partján.

Mi jut eszedbe Svájcról?

Tünde: Biztonság (anyagi, nincs félelem, jó a közbiztonság), gyönyörű a környezet.

Marcell: Hegyek, tavak, szabadság.

Mi nem tetszik?

T: Csak egy negatívumot tudok mondani. Nem beszélem a nyelvet.

M: A külföldiek, a francia hatás ártalmas. Leszarom, kidobom az utcára, nem törődöm vele. Ez nem svájci mentalitás. Ez közelebb van a magyar mentalitáshoz. A vezetési stílus. Sokan nem tartják be a sebességet, 140-el mennek az autópályán. Rosszabb itt a lakásbiztonság. Nem hiába mondják, hogy Genf már nem Svájc.

Mi hiányzik Magyarországról?

T: Barátok, család. Nem tudok itt dolgozni. Szerettem a munkámat.

M: A Tokaji.

Itt éled le az életed?

T: Sajnos, igen.

M: Igen! Haj de jaj! Miért? Mert itt jó!

Milyen különbségeket láttok Bern és Vaud kanton között?

T: H.-ban kint mertem hagyni dolgokat. Soha-senki-semmit sem vitt el. Itt sokkal vegyesebb a lakosság, sok a kutyaszar, semmit nem merek kint hagyni.

M: Itt (Vaud) jobb. Jobban tudok azonosulni, igaz, nem beszélek franciául, de mégis jobban el vagyok fogadva. Több olyan ember él itt, mint én. Az irodában, ahol dolgozom az emberek 80%-a Franciaországból jár át. Összesen 35-en dolgozunk a cégnél és köztünk egy eredeti svájci sincs.

Bernben a munkahelyen idegennek éreztem magam, még felszínes kedvesség sem volt. Genfben jobb a munkastílus, jobb a munka, jobban elfogadnak, mert ők is idegenek, ezért összetartunk és jobban megértjük egymást. Nincs B típusú engedélyük (4 évre szóló tartózkodási engedély), csak határon keresztül cirkálhatnak. Bernben az emberek nem hívták meg egymást, az osztályok között nem volt barátság. Genfben személyesebb a kapcsolat. Néhány hónap után, a főnöknőm meghívott a lakására. Az osztályok között jobb a kommunikáció, de ez a munkából is adódik.

T: A berni községben főleg svájciak voltak a szomszédok. Csak köszöntünk egymásnak. Senki sem beszélt angolul. Itt főleg külföldiek a szomszédaink, sokan tudnak angolul.

H.-ban mindenki köszönt a boltban. Vaudban nem mindenki köszön, nem olyan kedvesek az emberek. 

A gyerekek Burgdorfba jártak oviba, ott sosem kaptak meghívót, amióta itt élünk, már több meghívás kaptak szülinapra.

H.-ban kevés volt a programlehetőség. Most több a lehetőség, itt a tó és a magyar ovi miatt több a kapcsolat.

M: A faluk is mások. Bernben sok az állat, vendégmunkások szedik fel a termést. Vaudban a paraszt nem tart állatot, nincs szarszag, főleg paradicsomot és szőlőt termelnek, amit fél-hivatalos, szezonális munkások szednek le. Egy svájci ember havi bruttó 6.000 frankért nem hajlandó paradicsomot szedni.

Végül megkérdeztem a nagyobbik (5 éves) Márktól, hogy hol érzi jobban magát, itt Vaudban vagy visszamenne Bern kantonba.

Márk: Itt jobban érzem magam az oviban. A környezet szebb. Van egy barátom, Alain. (Ő egy svájci-perui fiú.)

Testi fogyatékossága és alkoholizmusa ellenére, Kari, az önfejű fodrász élete legendává vált. Tragikus élete elől a humorba menekült..

 Már az iskolában kiközösítették, mert nyúlszájjal született, amihez beszédhiba társult. Később csípős humorával igyekezett elismerést kapni. 1900-ban megnyitotta saját fodrászszalonját Bernben, a  Neuen-közben. Úgy nézett ki, hogy ráragyog a szerencse. Egy jó családból való leányzó, Annemarie beleszeretett. Szerelmük hamarosan zátonyra futott, mert a leány szülei nem engedélyezték a kapcsolatot. Inni kezdett és különféle történetek, anekdoták  terjedtek róla. Rákos lett és 1931 július 31-én levetette magát a Korhaus hídról. Kari elment, de humora a berniekkel maradt.

Nem csak történetei terjedtek szájról-szájra, de sokakat megihletett. Színházban megrendezték életét, dalt írtak róla, Xavier Koller egy filmet is készített a 70-es évek elején. 2010-ben pedig musical sztár lett belőle. Elmondható, hogy Daellenbach Kari Svájc leghíresebb fodrásza.

Néhány története:

Egy éjszaka Kari a Nydegg hídon tekert át, amikor egy rendőr rákiáltott: „Állj, Kari, nincs lámpa.“ Kari így válaszol: „ Vigyázat, nincs fék.“

 Egy borongós őszi este Kari buzgón keres valamit a Kornhaus hídon. Arra jön egy rendőr és kérdezi: „Na, Kari, elvesztettél valamit?“

Kari: „Igen, néhány frank kiesett a nadrágom zsebéből.“

Rendőr: „Hol veszítetted el a pénzt?“

Kari: “Ott lent a Graben sétálóutcán.“

Rendőr:“Nagyon vicces vagy. Miért keresed itt a lámpa alatt?

Kari:“Graben promenádén teljesen sötét van. Ott kell keresnem, ahol valamit látok. És itt van a lámpa.“

Kari a Heim úton hazafelé ittas állapotban elesett és nem tudott felállni. Két rendőr, akik rátaláltak, újra lábra állították. Kari azt állította, hogy két olasz teperte le a földre. A rendőrök kérdésére, hogy kik  voltak ezek  az emberek ezt válaszolta:“A Chianti és a Barbera!“

Ismét hazafelé dülöngélt az úton, amikor a 9-es villamos rácsöngetett, mert Kari a két sín között ment. A villamosvezető kiszólt: Kari, arrább tudnál menni?“ „Én igen, de te nem.“ – válaszolta higgadtan a gyalogos.

Marguerite Küenzi-Beuchat kislánykora óta ismerte Karit. Nagybácsija volt a fodrászat társtulajdonosa. A nagybácsi és Kari együtt éltek (sokan azt hitték, hogy melegek, de ez nem volt igaz) és Marguerite anyukája főzött rájuk.

A 91 éves Marguerite-el készítettek egy riportot 2010-ben, amiben elmesélte, miért akarta őt elvenni Kari.

„Kari kedves volt hozzám és sokat nevetett. Olykor adott nekem csokit. Egyszer, amikor a hajamat vágta így szólt:“ Tudod, Gerti, ki akar egy nyúlszájú férfit és egy olyan nőt, akinek az egyik szeme barna, a másik pedig kék. Mi mindketten rendellenesek vagyunk és épp ezért egymáshoz illünk. Várok, amíg nagykorú leszel, azután összeházasodunk.“

Természetesen semmi sem lett ebből a frigyből.

Utolsó szavai Marguerite-hez ezek voltak, amikor meglátogatta a szalonban:

“Tudod, Gerti, megvan a megoldás. Ismerek egy helyet, ahol ingyen piálhatok, annyit amennyit csak akarok., többé nem kell számlát fizetnem és senki miatt sem kell bosszankodnom.

 Röviden ezután leugrott a hídról.

 Részlet az életét bemutató filmből:

 https://www.youtube.com/watch?v=RsLxf-9i3qY&list=PL9515802042C38240&index=1

Férjem egy képzésen vesz részt St. Gallenben. Egyik este, a hosszúra nyúlt agytréning után Thomas (csoporttárs) kocsival leviszi Lajosomat a hoteljéhez. Útközben beszélgetnek.

L:Haza mész vagy a nyaralóba?

T: Haza megyek, mert az egyszerűbb. (Haza kb. másfél óra az út, a nyaraló csak 20 percre van, ezért  férjem felteszi a következő kérdést.)

L: Miért?

T: Így egyszerűbb. Ha a nyaralóban vagyok, legalább 5 óra, amíg kitakarítom. (A nyaraló nem csak a Thomaséké, hanem az egész nagy családé, szülőké és testvéreié is.) Most újítottuk fel, minden csupa króm és üveg, hamar meglátszik az ujjlenyomat. Az anyám tisztaságmániás. Én is, de ő még jobban.

L: Neked kell takarítani?

T: Persze!

L: Anyukád nem tudná megcsinálni? Ő nyugdíjas.

T: Szóba sem jöhet! Nekem kell kitakarítani, mert én voltam ott. Mindenki takarít maga után. A következőnek ugyanolyan állapotban kell találnia a házat, amilyen előtte volt.

L: Otthon ez hogy működik?

T: Ugyanígy.

L: Te takarítasz?

T: Nem, beosztjuk.

Néhány perc csend.

L: És a főzés?

T: Imádok főzni!

L: Én nem tudok főzni.

T: Micsoda?! Amikor főzök, a hetedik Mennyországban érzem magam. Képes vagyok akár 8 órán keresztül főzni.

L: És hogy van? Ki főz otthon?

T: Beosztjuk. Azért az Ursula egy kicsit többet főz, mint én. (Ezt kissé bizonytalan hangon mondja.) 

Időközben megérkeznek. Lajos kiszáll az autóból.

Csöngetnek. Ki lehet az? Lajosnak kulcsa van, csomagot nem várok. Fel nem foghatom ki kereshet engem. Kimegyek. Hát látom, 4 gyerek áll kint a hidegben, fura maskarába öltözve. Hát jó, gyertek be. Az egyik perselyt tart a kezében, biztos pénzt akarnak kapni. (Nyájasan mosolygok, de magamban fintorgok.) Fölrohanok a fényképezőgépemért, ha már itt vannak, készítek róluk képeket. Leülök a lépcsőre, kezdődik az előadás. A fiúk először mondókákat kantálnak, majd tisztán és gyönyörűen Jézusról, a Három Királyokról énekelnek. Végül áldást mondanak rám és a házamra.

Meglepődnek, amikor egy 10 frankost adok. A perselyen olyan pici a rés, hogy a pénz nem fér át rajta. A legnagyobb fiú próbálja belenyomni, de hiába, a bankjegy  nem tud kisebbre zsugorodni. Egy kis hezitálás után zsebre vágja. Végül egy prospektust nyom a kezembe, amin az áll, hogy egy gyermeksegítő missziónak gyűjtenek. 

A misszióban résztvevő gyerekek a Háromkirályok (Vízkereszt) napján királyoknak öltözve járnak házról-házra, hogy más kontinenseken élő szegény gyerekeknek gyűjtsenek. Idén a Tanzániában élő gyerekekért énekelnek, mert ott több ezren válnak a malária és AIDS áldozatává.

A prospektusról megtudom, hogy a Rosminianok Észak-Kelet Tanzániában létrehoztak egy egészségügyi állomást. Kik ezek a Rosminianok? Sosem hallottam róluk.  Mire jó az internet. Egy gombnyomás, és jön az információ.

Élt a 19. Században egy Antonio Rosmini nevű ember, aki 1828-ban alapított egy római katolikus jótékonysági intézetet, ami mind a mai napig működik.  Jelenleg 8 faluban, 20 ezer ember felé szolgálnak. A környéken más egészségügyi szolgáltatás nincs. Sok ember kevesebb, mint 1 USD/ nap összegből él. Az összegyűjtött pénzből gyógyszereket és védőoltásokat vesznek.

A mai árfolyam szerint az én 10 frankom 1.09823 USD-nak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a pénzemből 10 napig tud megélni egy ember Tanzániában. Mit mondjak, szégyenlem magam, hogy csak ennyit adtam.

Néhányan azt hitték, hogy jönnek az UFÓ-k, mások szerint Isten rózsaszínbe öltözött.

December 29-én este Közép-Svájc fölött furcsa felhő-alakzatok jelentek meg az égen.

Magyarokat kérdeztem Svájcról. Ismerjétek meg egy magyar házaspár véleményét. Tímea és Gábor 3 és fél évre jöttek Bernbe, egy év múlva telik le Tímea megbízatása.

Tímea:

Soha ennyire bekorlátozva és szorongásban nem éltem, mint itt. Például a mosókonyha! Pénteken délután nem tudok mást csinálni, mert a rend szabja meg, mit kell csinálnom.

Gábor:

Lenin így határoztam meg a kommunizmust: Néphatalom és az egész ország villamosítása. Ezt itt megvalósították.

Egyszer letéptem a retek zöldjét a Migrosban (nagy élelmiszerbolt). Kihívták a bolt vezetőjét.

Tímea:

Úgy érzem, hogy állandóan figyelnek és kontroll alatt vagyok. Magyar ismerőseinkre azonnal pénzbüntetést róttak ki, mert nem viseltek a gyerekek bukósisakot, amikor bicikliztek.

Mi jut egyből az eszedbe, amikor Svájcra gondolsz?

Tímea: Alpok, csoki és pénz.

Gábor: Milliomosok paradicsoma, bűnözők bankja.

Mi tetszik a legjobban?

Tímea: Táj, természet.

Gábor: Közbiztonság.

Mi nem tetszik?

Tímea: Korlátozva van a mozgásterem. Agyrém, például egy kereszteződésben 4 traffipax van.

Gábor: A túlszabályozottság és az afroázsiaiak miatt föllazuló közbiztonság.

Mit gondolsz Bernről?

Tímea: Túl nyugis, unalmas.

Gábor: Unalmas.

Tímea: Nagyon jó a tömegközlekedés, de piszok drága. Minden sarkon van lámpa. Egy 3 km-es út fél órát vesz igénybe, bár nincs sok autó.

Milyenek a svájci emberek?

Tímea: Felületesen nagyon kedvesek.

Gábor: Üres, felszínes udvariasság. Kulturáltak, de lélektelenek. Távolságtartóak, nem engednek közel magukhoz. Genfben gyökeresen más a légkör.

Egy ismerősünk a bázeli szemeteszacskóját St. Gallenben dobta ki. 200 frankos büntetést kapott érte.

Szeretsz itt élni?

Tímea: Megszoktam, mert nem volt más választásom.

Gábor: Akkor szeretnék, ha milliomos lennék.

Letelepednél itt?

Tímea: Nem.

Gábor: Francia-Svájcban igen. Bern környékén húsba-vágóan kockafejűek az emberek.

Mi hiányzik Magyarországról?

Tímea: Barátok, emberi kapcsolatok.

Gábor: Kulturális élet. Drága, ami itt van.

Meghívtak már Titeket svájciak magukhoz?

Tímea: Nem.

Milyen a munkakapcsolat a svájciakkal?

Tímea: Nagyon korrekt.

Végül Gábor ezt mondja:

Nem kölcsönözhetek ki könyveket a könyvtárból, mert csak B típusú tartózkodási engedélyem van. Egy svájci állampolgárnak kell aláírnia azt, hogy felelősséget vállal értem.

December 7-én hófúvásban és dermesztő hidegben nyitották meg Európa legmagasabb függőhídját a Titlisen. A meghívottak (köztük 14 nagykövet) 3020 méter magasan 150 lépést tettek meg az 500 méteres mélység fölött.

A függőhíd 1,5 millió frankba került. A híd megépítésével akarták megünnepelni az Engelberg-Gerschnialp  drótkötél-vasút 100 éves évfordulóját.

Mit csinálsz örömödben? Kacagsz? Sírsz? Ugrálsz? Sikongatsz? Mások nyakába ugrasz? Le-föl rohangálsz? Örömödet kikiáltod a világnak? Vagy visszafogottan, szemérmesen, magadban örömködsz?

Nem örülünk egyformán. Vagy mégis? Svájcban létezik egy olyan öröm-helyzet, amikor az emberek hasonlóan viselkednek. Örömüket nyilvánosan és látványosan demonstrálják. Transzparensekkel, képekkel, kiírásokkal és feldíszített fenyőfákkal „kürtölik ki” a világnak, amikor gyerekük  születik.

Egy játékokkal, szalagokkal díszített fenyőfát  hosszú farúdra (ez lehet akár 10 m magas is) erősítenek és fölállítják a kertben. Rászögelnek még egy táblát, a gyermek nevével és születési dátumával. Több kilométeres körzetben mindenki, aki él és mozog láthatja, hogy gyermek született a családba.

Kert híján az erkélyre, (erkély híján a biciklitároló tetejére, a bejárat mellé, a kerítésre, stb.) kitett vidám rajzfigurákkal díszített táblák informálnak az új jövevényről. 

A fenyőfa az időjárás viszontagságait tűrve, meghatározhatatlan ideig áll peckesen az ég és a föld között. Tavalyról maradt, tű-levelüket vesztett, kiszáradt, kopasz fák is a helyükön maradnak. (A fenyőfa elpusztul, az öröm megmarad.) 

Néha oly határtalan a szülők öröme, hogy egész kertjüket feláldozzák azért, hogy minél magasabb legyen a fa és minél több kép díszelegjen rajta. Feltételezem, amikor eljön a tipegős időszak, akkor eltávolítják a mozgást korlátozó cölöpöket, rudakat, támasztékokat, hogy a gyermek a kertben is tudjon játszani.

Ha férjem  venni akar valamit, akkor mindennek alaposan utánanéz. Így történt ez a MacBook esetén is. Kutakodása közben szerzett ismereteit most közzé teszem.

Magyarországon a fent említett laptop ára: 499.990 Ft, gyakorlatilag fél milla.

13 hüvelykes: 256 GB

• 1,8 GHz-es, kétmagos Intel Core i5 processzor
• Turbo Boost technológiával akár 2,8 GHz
• 4 GB memória
• 256 GB-os flash tároló¹
• Intel HD Graphics 4000 grafikus processzor

• készleten
• ingyenes házhoz szállítás
• 499 990 Ft Tartalmazza a forgalmi adót a következő értékben: kb. 106 297 Ft.*

Apple-ügyben ugorjatok át a sógorokhoz, mert Ausztriában (ez is) olcsóbb: 1.549 EUR = 436.818 Ft (282 Ft/ 1 EUR-al számolva)

13": 256 GB

• 1,8 GHz Dual-Core Intel Core i5 Prozessor
• Turbo Boost bis zu 2,8 GHz
• 4 GB Arbeitsspeicher
• 256 GB Flash-Speicher¹
• Intel HD Graphics 4000

• Lieferbar
• Kostenfreie Lieferung
• € 1.549,00 Einschließlich Mehrwertsteuer i. H. v. ca. € 258,00.*

Hihetetlen, de Svájcban ugyanannak a MacBook-nak még alacsonyabb az ára : 1.699 CHF = 396.203 Ft  (233Ft/1 CHF-el számolva)

13": 256 GB

• 1,8 GHz Dual-Core Intel Core i5 Prozessor
• Turbo Boost bis zu 2,8 GHz
• 4 GB Arbeitsspeicher
• 256 GB Flash-Speicher¹
• Intel HD Graphics 4000

• Lieferbar
• Kostenfreie Lieferung
• CHF 1,699.00 Einschließlich MwSt. und ges. Gebühren i. H. v. ca. CHF 131.00.*

Érdemes lenne kiszámolni, hogy mennyit lehetne spórolni egy laptopon, ha 4-5 ember egy autóval átjönne Svájcba (kb. 1200 km/ 12 óra). Erőltetett menetben egy nap meg lehet tenni az utat oda-vissza, ha felváltva vezettek. Szerintem, komoly összeget takaríthattok meg, ha összedobjátok a benzinre-valót és az autópályadíjat.

Nem kell aggódni a billentyűzet miatt sem, mert a svájci MacBook rendelkezik az összes magyar betűvel. (Persze néhány nem a megszokott helyen van.)

Örülhetnek a téli sport kedvelői. Már november 2-tól kinyitnak néhány sípályát.

https://www.youtube.com/watch?v=osgeVX_ccC0

https://www.youtube.com/watch?v=NPr6j22dPLs&NR=1&feature=endscreen

Minket elhagyott a tél, visszavonult a hegyekbe. Egyáltalán nem bánom, hogy újra kiszínesedett Freiamt völgye. 

Szombaton délelőtt havas-esővel kezdődött. Aztán igazi hópelyhek hullottak egyre sűrűbben. Vasárnap lankadatlanul havazott tovább.

Múlt hétvégén még rövid-ujjú pólóban süttettem magam a teraszon. Mára  téli mese-világgá változott a környék.

"Ria-ria Hungária!" Magyar szurkolók üvöltenek a lakásunkban. Most megy a Videoton - Bázel meccs az egyik svájci TV csatornán. Férjem együtt drukkol a hazaiakkal. Már a második félidőnél tartunk. A magyarok 2:0-ra vezetnek!!! Maradjon is így!

A 90. percben kaptunk egy gólt. Sebaj! A 2:1-nek is örülünk!

Most a svájci orvosok kerültek az akkurátus felmérés-gyártók fókuszába. 6663 ember válaszát értékelték ki.

Egészében nézve elégedettek a svájciak az orvosok munkájával.

54% nagyon elégedett

37% inkább elégedett

  5% inkább nem elégedett

  2% nagyon nem elégedett

  2% nincs válasz, nem tudja

A fő szempontnak a gyógyulásnak kellene lennie, de meglepő módon ez szokatlanul kicsi jelentőséggel bír. A páciens számára sokkal fontosabb a bizalom, érezze, hogy komolyan veszik, időt ad neki az orvos és mindent világosan elmagyaráz.

A megkérdezettek ¼-e a legutolsó várakozást túl hosszúnak tartotta. Azok, akik a várakozást elfogathatónak tartották, átlagosan 11 percet vártak, az elégedetlenek átlagosan 33 percet. Az elégedetlenek ideális várakozóideje 13 perc lenne. Svájcban az átlag várakozás 17 perc. Német-ajkú-Svájcban átlagosan egy kicsit kevesebbet várnak, mit a latin-nyelvű Svájcban.

Az orvosok rendelési idejével 69% elégedett. Minden 5. ember szeretné, ha hétköznap esténként tovább lenne rendelés. A rendelési idővel kapcsolatosan, Olasz-Svájcban a legmegértőbbek a lakosok.

Az orvos nemzetisége alig számít, inkább az orvos neme. Bár a bevándorlás mindig „forró téma“, a megkérdezettek több mint felének ez lényegtelen. Csupán a svájciak 15%-ának fontos, hogy háziorvosa svájci legyen. Francia-Svájcban még kevésbé fontos. Vidéken egy kicsit fontosabb.

A többségnek lényegtelen az orvos neme, kivéve néhány specialista esetén, például ha az orvos urológus vagy kineziológus. Háziorvosoknál minden 5. inkább férfi orvost, 6% női orvost szeretne.

Az egészségügyi biztosítás elképesztően bonyolult. Egyik svájci ismerősöm sem látja át. Már maga az a tény, hogy több mint 90 egészségügyi-biztosító közül válogathat az ember – meglehetősen szokatlan. Néhányat bemutatok közülük.

A legnagyobb biztosító a ’CSS Kranken-Versicherung AG’. Ők 1,78 millió ügyféllel rendelkeznek. Éves nyereségük: 5,09 milliárd frank. A CSS-t önsegítő szervezetként St. Gallenben alapították 1899-ben.  1914-ben  egész országra kiterjedő engedélyt kapott az államszövetségtől.

Az ’innova Holding’ a közepes méretű biztosítókhoz tartozik. 1999-ben alapították. 110 alkalmazottja van, bevétele 164 millió frank (2007-es adat), a biztosítottak száma 111 700.

Egészen kicsi  biztosítók is működnek. Ilyen például a ’Krankenkasse Lötschental’, mindössze 2600-an fizetnek nekik.

Ebben a bő választékban könnyen el lehet veszni. Az ember végül a pénztárcája szerint dönt. Mi azt a biztosítót választottuk, amelyik havi kiadás szintjén a legolcsóbbak látszott. Jelenleg kettőnkért havonta 450 frankot fizetünk. Ez azt jelenti, hogy ha lebetegszünk, fejenként éves szinten 2 000 frankig mi fizetjük a kezeléseket és gyógyszereket, csak 2 000 frank fölött veszi át a költségeket a biztosító. Ha havonta többet fizetnénk, akkor ez az éves 2 000 frank határ csökkenne. Azaz, minél többet fizetek havonta, annál hamarabb veszi át tőlem a biztosító a számlákat. A 450 frankos konstrukció akkor éri meg, ha egészségesek vagy nagyon-nagyon betegek vagyunk. (Mi az előbbiben bízunk.)

Bern kantonban kétszer voltam háziorvosnál. Minden kütyüvel fel volt szerelve, még röntgengépe is volt. Itt nem dolgoznak kalákában az orvosok, mindenkinek külön rendelője van, mindenki megveszi magának a felszereléseket. Csak időponttal fogadnak. Nincs készpénzfizetés. Az ember kap egy számlát, amit vagy a biztosító vagy a páciens fizet ki. Szerencsénkre, akkor kifizette a biztosító a vizitek árát. 

Itt Aarau kantonban is meglátogattam a helyi háziorvost. Allergia-vizsgálatot kértem. Vért vettek, amit átküldtek egy laborba. Ez az egész „mindössze” 460 frankba került, amit a biztosító nem fizetett ki. 

Maja barátnőm (sokat írok róla) válla meghúzódott. Masszázst írt fel neki a háziorvos. Mivel a masszőr itt is drága (100-120 frank/60 perc), ezért ingyen szerette volna megúszni a kezeléseket. Testvérétől tudta meg tök véletlenül (nem az orvostól), hogy vannak masszőrök, akik leszerződnek a biztosítókkal. A neten nyomozásba kezdett.  Két masszőrt talált, aki szerződésben állt a biztosítójával. Elment a közelebbikhez, a kezeléseket  pedig kifizette a biztosító. 

Kórházban még nem feküdtünk (remélnem, nem is fogunk), csak ebédeltünk. Burgdorfban nem messze laktunk a regionális kórháztól. Néhányszor ott ettünk. A kórház maga a megtestesült nyugalom. Patyolat-tiszta folyosók és csend. Az ebédlőben bőséges a választék. (Ráhalmozom a tányérra, amit akarok, a pénztárosnő pedig ráteszi a tányért egy mérlegre. Súly után fizetek.) Az étel mindig friss és guszta volt. Csodás pácolt húsokat ettünk ott.

Egyik ismerősünket Bern legnagyobb kórházában műtötték. Az óriás épületben könnyű tájékozódni, mert a padlóra különféle színű csíkokat festettek fel. A recepciós hölgynek csak azt kell mondania, hogy mondjuk kövesse a zöld csíkot, ha az urológiára akar menni.

A kórház makulátlanul tiszta, a legmodernebb felszerelések mindenütt. Ismerősőm nincs Svájctól elájulva, sőt... de a kórházról csak legekben beszélt. A munka tökéletesen szervezett. Időben tudta hova, hányra kell mennie és mindig hajszálpontosan hívták be. Az orvosok, nővérek kedvesen és segítőkészen bántak vele. Az 1-2 személyes „kórtermek” szállodai szobákhoz hasonlítottak. Minden nap egy menüsorból választotta ki ebédjét és vacsoráját. A folyosón korlátlanul ihatott üdítőt, kávét, teát. A konzultációkon minden orvos jelen volt, aki a műtéten és a kezeléseken részt vett. 

Nem tudom, mennyibe került ez a kórházi luxus. Ő nem mondta, én nem kérdeztem.

A ’20 Minuten’ internetes újság szerint igen. Egy csúnyaság-versenyt hirdettek.Keresték és megtalálták Svájc legrondább épületét. Íme a végső sorrend:  

A sereghajtók:

111. hely: A Parlament épülete Bernben

110. hely: Kreuzlingen

109. hely: Bázel

108. hely: Zürich

107. hely: Letzigrund Stadion, Zürich

A legrusnyább épületek:

5. hely: Obernau

4. hely: Olten

3. hely: Oberurnen

2. hely: Zug

1.hely: Schindellegi büszkélkedhet a leggusztustalanabb házzal. 6400-an szavaztak rá.

Maja fiának új barátnője van. A lány anyja borász. Minden évben, egy szép őszi hétvégén összeáll az egész család, retyerutya, barátok, hogy  leszedjék a termést. Fia révén, mondhatni Maja is a család része lett, ezért őt is meghívták a szüretre. Örömmel ment segíteni.

Az anyós-jelölt panaszkodott az időjárásra. Sajnos ebben az évben, sokat esett az eső, alacsony lett a szőlő cukortartalma. 

Annak ellenére, hogy vidám társaság jött össze, Majában vegyes érzelmek kavarogtak. Nem tudott igazán feloldódni, fesztelenül viselkedni. Beszélgetés közben állandóan korrigálták kiejtését, kijavították mondatait. Maja körül ugyanis mindenki franciául beszélt. Hiába él közel 20 éve francia nyelvű területen, hiába a sok tanulás és gyakorlás! Megváltoztathatatlanul megmaradt berni akcentusa és az apró nyelvi bakik. Tudja, sosem fogják teljesen befogadni, mindig idegen marad közöttük.

A közös vacsorán megkérdezte a többieket (kb.20 fő), beszélnek-e más nyelveken. A válasz nem meglepő: Senki!

Maja beszél svájci-németül, németül, franciául, angolul és egy keveset olaszul.

Nincsen fala, se ablaka se ajtaja. Mégis látom. Előttem áll teljes nagyságában. Misztikus! Nincs és mégis van. Láthatatlan és mégis látható. Tanácstalanul álltam előtte. Nem értettem, mi az, amit látok.

Így néz ki:

Mielőtt egy házat fölépítenek, méretarányosan „felhúzzák” a falait fémcsövekből. A csőház elé kiraknak egy táblát az összes szükséges információval. Pontosan nem tudom meddig, de több mint egy hónapokig áll az építendő ház „árnyképe”. Ha valakinek nem tetszik a terv, ez idő alatt tehet panaszt az önkormányzatnál. Lebontása után, nincs  apelláta. A ház az eredeti tervek szerint épül föl.

Olyat is láttam, hogy egy tetőtéri lakást egy erkéllyel akartak bővíteni. Még azt a csöpp erkélyt is kirakták csövekből. A szomszédokat tájékoztatni kell a változtatásról. Beleegyezésük nélkül, minden terv dugába dőlhet.

Nagy a közösség ereje!

A Branchenverbande Gastrosuisse felmérést készített arról, hogy a dolgozó svájci polgárok mit fogyasztanak ebédre. Rengeteg szempont szerint elemeztek, én csak néhányat emeltem ki a sok táblázatból.

A 10 legtöbbet fogyasztott kaja:

1.       köret                                    26,9%

2.       hús                                       17,7%

3.       édesség                                9,3%

4.       pékáru                                  6,8%

5.       meleg falatok                         5,4%

6.       tészta                                   5,2%

7.       szendvics, zsömle                 5,1%

8.       saláta főételként                    5,0%

9.       hal, tengeri gyümölcsök          3,1%

10.     leves                                      2,6%

Főfogás, húsok:

1.       marha                                  25,6%

2.       sertés                                  22,4%

3.       szárnyasok                          18,8%

Köretek:

1.       saláta                                   25,6%

2.       zöldség                                 22,4%

3.       sült krumpli                           13,6%

Desszertek:

1.       fagyi                                     27,7%

2.       sütik                                     15,9%

3.       krémek, pudingok                  13,3%

A legtöbben isszák:

1.       kávé                                     28,0%

2.       mentes víz                           13,8%

3.       buborékos víz                       12,3%

4.       kóla                                        9,1%

5.       sör                                          6,5%

6.       vörösbor                                   6,4%

7.       jeges tea                                  4,3%

8.       teák                                         2,9%

9.       fehérbor                                    2,7%

10.   almalé                                        2,3%

A legnépszerűbb kaják:

Ropogós halfalatok

Bolognai spagetti

Kebab

Currys virsli

Cordon Bleu

Rántott hús sült-krumplival

Bécsi szelet

Belsőségek

Mire fölraktam a képeket, éhes lettem. Na, megyek főzni.

Svájc felett az égen, szokatlan felhő-képződményeket és furcsa fényjelenségeket látni.

A Szövetségi Hálaadás, Bűnbánat és Ima Napja (röviden Ima Nap), egy államilag elrendelt felekezetközi ünnepnap, amit az összes keresztény egyház és az Izraeli Egyházközösség megünnepel.

Az Ima Napja egy fontos ünnepnap, ami Nagypéntekkel, Húsvét Vasárnappal és Karácsonnyal egyenértékű. 2000-ig Zürichben ezen a napon tilos volt gyülekezni, sport- és táncprogramokat tartani. A kiállítások, múzeumok és mozik is zárva voltak. Ma már lehet rendezvényeket tartani zárt helyen és a nem kereskedelmi célú kiállítások sincsenek a tiltó listán. Lőgyakorlatok és nem vallásos jellegű nyilvános gyülekezések rendületlenül tilosak. Ezt a napot a református egyház a francia forradalom óta egy ünnepi vacsorával köti egybe.

Az Ima Napot Svájc egész területén szeptember harmadik szombatján tartják, kivéve Genf kantonban, ahol szeptember első vasárnapja utáni csütörtökhöz ragaszkodnak.

Története:

A Bűnbánat és Ima Napok késő-középkorig mennek vissza. Akkoriban a Kantonok Képviselőinek Gyűlése határozta meg az időpontokat. Vészterhes időkben gyakran hetenként rendeltek el ima napot és havonta böjt napot.

1797 szeptember 17-én, a francia forradalom nyomása miatt, először tartotta meg az Ima Napot együtt a katolikus és református egyház. A következő  évben a Helvét Köztársaság központilag adott utasítást az Ima Nap megtartására az egész országban. 1832-ben határozták meg az Ima Nap jelenlegi dátumát. (Genf mind a mai napig tartja saját időpontját.)

Ebben az évben 113 parlamenti képviselő a következő felhívást intézte az emberekhez:

Emlékezzünk arra, hogy

-        országunk lakosai Isten védelmébe legyen ajánlva 

-        Svájcnak a jövőben is szüksége legyen Isten áldásaira

-        országunk soknyelvű, politikailag és vallásilag sokféle kisebbségei  számára fontos legyen az egyensúly állandó keresése

A Parlament Alsó- és Felső Házának képviselőiként hívjuk országunk összes lakóját

Megköszönni

-        a szabadságot, amiben élünk

-        Svájc és Európa  békéjét

-        országunk stabilitását és jólétét még nehéz időkben is

Tartsunk bűnbánatot személyes és közös hibáinkért

Imádkozzunk, hogy

-       Isten országunk lakosai mellett álljon és áldja meg őket

-       megemlékezzünk a keresztény értékekre, melyek a hűség, az igazságosság és mértékletesség

-       bölcsen és igazságosan cselekedjenek mindazok, akik felelősséget vállalnak az államban, a gazdaságban, az egyházban és a társadalomban

-       törődjünk a hátrányos helyzetűekkel és a gyengékkel Svájcban

Maja barátnőm egy gyönyörű községben lakik Vaud (francia nyelvű) kantonban. A település vezetői komolyan vették az ima-felhívást. Nemcsak ők imádkoztak, hanem több helyszínt is biztosítottak mindazok számára, akik imádkozni akartak az országért.

Ebben a kantonban még az Ima Nap utáni hétfő is ünnepnap. Érthető, hogy Majáék ki akarták használni ezt a hosszú hétvégét és családi programot szerveztek. Végre mindenki ráért, csupán a férjének kellett szabit kivennie. Ő Bernben dolgozik, ahol ez a hétfő megmaradt fekete-betűs, munkás hétköznapnak. 

Postaládánk két részből áll. A kisebb, lezárható fachba a leveleket, a nagyobb, nem lezárható fachba a csomagokat teszik. Amikor a pakk meghaladja a cipődoboz méretet, fölcsöngetnek. Ha otthon vagyok, átveszem a csomagot, ha nem, ....... nos, akkor két lehetőség áll fenn. Ha a postás bejut a házba, a csomagot az előtérben rakja le, ha nem jut be, egyszerűen kint hagyja a bejárat előtt. Csomagom addig marad ott, míg haza nem érkezem. (Feltételezem, Zürich belvárosában nem így szállítják ki a csomagokat. De lehet, hogy tévedek.)   

Ez még augusztus közepén történt…

Forrás: 20 Minuten

A svájciak a hőség elől a vízbe menekülnek.