(Tages-Anzeiger újságban olvastam)
Sok nagy-formátumú atléta, mint például Usain Bolt, keresztény hívő ember. A verseny előtt Bolt a következő rituálét csinálja: amikor letérdel, keresztet vet, majd megcsókolja mutatóujját és ujjával az ég felé mutat. A százméteres világcsúcstartó csupán egy a sok hívő versenyző közül.
A 400 méteren futó olimpikon, Sanya Richards-Ross minden vasárnap jár templomba, amikor otthon van. “Nem azért vagyok a legjobb, mert engem Sanya Richards-Ross-nak hívnak. Azért vagyok a legjobb, mert engem Isten kiválasztott.”- mondja az amerikai sportolónő.
Sportolótársa, Allyson Felix, (a legesélyesebb 200m-en) egy lelkész lánya, szintén templombajáró keresztény. Edzője, Bob Kersee pedig laikus prédikátor. Felix ezt mondja:”Hit az alapja annak, hogy miért futok. A futás Isten ajándéka, ez bennem van, a futáson keresztül dicsőítem Őt.”
A hármasugró és távolugró Will Claye bronzérme megnyerése után amerikai zászlót és egy Bibliát emelt a magasba.
Ryan Hall, aki leggyorsabban futotta le a maratont (2 óra 6 perc 17 mp), szintén Istenben hívő ember. Amikor az egyik verseny után, a dopping teszt előtt a szokásos kérdőívet töltötte ki, az ’edző neve’ rublikába beírta: Isten. „ Egy valós személy nevét kell megadnia.” – mondta a hivatalnok. „Isten egy valós személy.”- válaszolta Ryan. „Ő ad nekem edzéstervet, sőt még futás-stratégiát is.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.