Mit csinálsz örömödben? Kacagsz? Sírsz? Ugrálsz? Sikongatsz? Mások nyakába ugrasz? Le-föl rohangálsz? Örömödet kikiáltod a világnak? Vagy visszafogottan, szemérmesen, magadban örömködsz?
Nem örülünk egyformán. Vagy mégis? Svájcban létezik egy olyan öröm-helyzet, amikor az emberek hasonlóan viselkednek. Örömüket nyilvánosan és látványosan demonstrálják. Transzparensekkel, képekkel, kiírásokkal és feldíszített fenyőfákkal „kürtölik ki” a világnak, amikor gyerekük születik.
Egy játékokkal, szalagokkal díszített fenyőfát hosszú farúdra (ez lehet akár 10 m magas is) erősítenek és fölállítják a kertben. Rászögelnek még egy táblát, a gyermek nevével és születési dátumával. Több kilométeres körzetben mindenki, aki él és mozog láthatja, hogy gyermek született a családba.
Kert híján az erkélyre, (erkély híján a biciklitároló tetejére, a bejárat mellé, a kerítésre, stb.) kitett vidám rajzfigurákkal díszített táblák informálnak az új jövevényről.
A fenyőfa az időjárás viszontagságait tűrve, meghatározhatatlan ideig áll peckesen az ég és a föld között. Tavalyról maradt, tű-levelüket vesztett, kiszáradt, kopasz fák is a helyükön maradnak. (A fenyőfa elpusztul, az öröm megmarad.)
Néha oly határtalan a szülők öröme, hogy egész kertjüket feláldozzák azért, hogy minél magasabb legyen a fa és minél több kép díszelegjen rajta. Feltételezem, amikor eljön a tipegős időszak, akkor eltávolítják a mozgást korlátozó cölöpöket, rudakat, támasztékokat, hogy a gyermek a kertben is tudjon játszani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.