Testi fogyatékossága és alkoholizmusa ellenére, Kari, az önfejű fodrász élete legendává vált. Tragikus élete elől a humorba menekült..
Már az iskolában kiközösítették, mert nyúlszájjal született, amihez beszédhiba társult. Később csípős humorával igyekezett elismerést kapni. 1900-ban megnyitotta saját fodrászszalonját Bernben, a Neuen-közben. Úgy nézett ki, hogy ráragyog a szerencse. Egy jó családból való leányzó, Annemarie beleszeretett. Szerelmük hamarosan zátonyra futott, mert a leány szülei nem engedélyezték a kapcsolatot. Inni kezdett és különféle történetek, anekdoták terjedtek róla. Rákos lett és 1931 július 31-én levetette magát a Korhaus hídról. Kari elment, de humora a berniekkel maradt.
Nem csak történetei terjedtek szájról-szájra, de sokakat megihletett. Színházban megrendezték életét, dalt írtak róla, Xavier Koller egy filmet is készített a 70-es évek elején. 2010-ben pedig musical sztár lett belőle. Elmondható, hogy Daellenbach Kari Svájc leghíresebb fodrásza.
Néhány története:
Egy éjszaka Kari a Nydegg hídon tekert át, amikor egy rendőr rákiáltott: „Állj, Kari, nincs lámpa.“ Kari így válaszol: „ Vigyázat, nincs fék.“
Egy borongós őszi este Kari buzgón keres valamit a Kornhaus hídon. Arra jön egy rendőr és kérdezi: „Na, Kari, elvesztettél valamit?“
Kari: „Igen, néhány frank kiesett a nadrágom zsebéből.“
Rendőr: „Hol veszítetted el a pénzt?“
Kari: “Ott lent a Graben sétálóutcán.“
Rendőr:“Nagyon vicces vagy. Miért keresed itt a lámpa alatt?
Kari:“Graben promenádén teljesen sötét van. Ott kell keresnem, ahol valamit látok. És itt van a lámpa.“
Kari a Heim úton hazafelé ittas állapotban elesett és nem tudott felállni. Két rendőr, akik rátaláltak, újra lábra állították. Kari azt állította, hogy két olasz teperte le a földre. A rendőrök kérdésére, hogy kik voltak ezek az emberek ezt válaszolta:“A Chianti és a Barbera!“
Ismét hazafelé dülöngélt az úton, amikor a 9-es villamos rácsöngetett, mert Kari a két sín között ment. A villamosvezető kiszólt: Kari, arrább tudnál menni?“ „Én igen, de te nem.“ – válaszolta higgadtan a gyalogos.
Marguerite Küenzi-Beuchat kislánykora óta ismerte Karit. Nagybácsija volt a fodrászat társtulajdonosa. A nagybácsi és Kari együtt éltek (sokan azt hitték, hogy melegek, de ez nem volt igaz) és Marguerite anyukája főzött rájuk.
A 91 éves Marguerite-el készítettek egy riportot 2010-ben, amiben elmesélte, miért akarta őt elvenni Kari.
„Kari kedves volt hozzám és sokat nevetett. Olykor adott nekem csokit. Egyszer, amikor a hajamat vágta így szólt:“ Tudod, Gerti, ki akar egy nyúlszájú férfit és egy olyan nőt, akinek az egyik szeme barna, a másik pedig kék. Mi mindketten rendellenesek vagyunk és épp ezért egymáshoz illünk. Várok, amíg nagykorú leszel, azután összeházasodunk.“
Természetesen semmi sem lett ebből a frigyből.
Utolsó szavai Marguerite-hez ezek voltak, amikor meglátogatta a szalonban:
“Tudod, Gerti, megvan a megoldás. Ismerek egy helyet, ahol ingyen piálhatok, annyit amennyit csak akarok., többé nem kell számlát fizetnem és senki miatt sem kell bosszankodnom.
Röviden ezután leugrott a hídról.
Részlet az életét bemutató filmből:
https://www.youtube.com/watch?v=RsLxf-9i3qY&list=PL9515802042C38240&index=1
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.