Az én Svájcom

Most a svájci orvosok kerültek az akkurátus felmérés-gyártók fókuszába. 6663 ember válaszát értékelték ki.

Egészében nézve elégedettek a svájciak az orvosok munkájával.

54% nagyon elégedett

37% inkább elégedett

  5% inkább nem elégedett

  2% nagyon nem elégedett

  2% nincs válasz, nem tudja

A fő szempontnak a gyógyulásnak kellene lennie, de meglepő módon ez szokatlanul kicsi jelentőséggel bír. A páciens számára sokkal fontosabb a bizalom, érezze, hogy komolyan veszik, időt ad neki az orvos és mindent világosan elmagyaráz.

A megkérdezettek ¼-e a legutolsó várakozást túl hosszúnak tartotta. Azok, akik a várakozást elfogathatónak tartották, átlagosan 11 percet vártak, az elégedetlenek átlagosan 33 percet. Az elégedetlenek ideális várakozóideje 13 perc lenne. Svájcban az átlag várakozás 17 perc. Német-ajkú-Svájcban átlagosan egy kicsit kevesebbet várnak, mit a latin-nyelvű Svájcban.

Az orvosok rendelési idejével 69% elégedett. Minden 5. ember szeretné, ha hétköznap esténként tovább lenne rendelés. A rendelési idővel kapcsolatosan, Olasz-Svájcban a legmegértőbbek a lakosok.

Az orvos nemzetisége alig számít, inkább az orvos neme. Bár a bevándorlás mindig „forró téma“, a megkérdezettek több mint felének ez lényegtelen. Csupán a svájciak 15%-ának fontos, hogy háziorvosa svájci legyen. Francia-Svájcban még kevésbé fontos. Vidéken egy kicsit fontosabb.

A többségnek lényegtelen az orvos neme, kivéve néhány specialista esetén, például ha az orvos urológus vagy kineziológus. Háziorvosoknál minden 5. inkább férfi orvost, 6% női orvost szeretne.

Az egészségügyi biztosítás elképesztően bonyolult. Egyik svájci ismerősöm sem látja át. Már maga az a tény, hogy több mint 90 egészségügyi-biztosító közül válogathat az ember – meglehetősen szokatlan. Néhányat bemutatok közülük.

A legnagyobb biztosító a ’CSS Kranken-Versicherung AG’. Ők 1,78 millió ügyféllel rendelkeznek. Éves nyereségük: 5,09 milliárd frank. A CSS-t önsegítő szervezetként St. Gallenben alapították 1899-ben.  1914-ben  egész országra kiterjedő engedélyt kapott az államszövetségtől.

Az ’innova Holding’ a közepes méretű biztosítókhoz tartozik. 1999-ben alapították. 110 alkalmazottja van, bevétele 164 millió frank (2007-es adat), a biztosítottak száma 111 700.

Egészen kicsi  biztosítók is működnek. Ilyen például a ’Krankenkasse Lötschental’, mindössze 2600-an fizetnek nekik.

Ebben a bő választékban könnyen el lehet veszni. Az ember végül a pénztárcája szerint dönt. Mi azt a biztosítót választottuk, amelyik havi kiadás szintjén a legolcsóbbak látszott. Jelenleg kettőnkért havonta 450 frankot fizetünk. Ez azt jelenti, hogy ha lebetegszünk, fejenként éves szinten 2 000 frankig mi fizetjük a kezeléseket és gyógyszereket, csak 2 000 frank fölött veszi át a költségeket a biztosító. Ha havonta többet fizetnénk, akkor ez az éves 2 000 frank határ csökkenne. Azaz, minél többet fizetek havonta, annál hamarabb veszi át tőlem a biztosító a számlákat. A 450 frankos konstrukció akkor éri meg, ha egészségesek vagy nagyon-nagyon betegek vagyunk. (Mi az előbbiben bízunk.)

Bern kantonban kétszer voltam háziorvosnál. Minden kütyüvel fel volt szerelve, még röntgengépe is volt. Itt nem dolgoznak kalákában az orvosok, mindenkinek külön rendelője van, mindenki megveszi magának a felszereléseket. Csak időponttal fogadnak. Nincs készpénzfizetés. Az ember kap egy számlát, amit vagy a biztosító vagy a páciens fizet ki. Szerencsénkre, akkor kifizette a biztosító a vizitek árát. 

Itt Aarau kantonban is meglátogattam a helyi háziorvost. Allergia-vizsgálatot kértem. Vért vettek, amit átküldtek egy laborba. Ez az egész „mindössze” 460 frankba került, amit a biztosító nem fizetett ki. 

Maja barátnőm (sokat írok róla) válla meghúzódott. Masszázst írt fel neki a háziorvos. Mivel a masszőr itt is drága (100-120 frank/60 perc), ezért ingyen szerette volna megúszni a kezeléseket. Testvérétől tudta meg tök véletlenül (nem az orvostól), hogy vannak masszőrök, akik leszerződnek a biztosítókkal. A neten nyomozásba kezdett.  Két masszőrt talált, aki szerződésben állt a biztosítójával. Elment a közelebbikhez, a kezeléseket  pedig kifizette a biztosító. 

Kórházban még nem feküdtünk (remélnem, nem is fogunk), csak ebédeltünk. Burgdorfban nem messze laktunk a regionális kórháztól. Néhányszor ott ettünk. A kórház maga a megtestesült nyugalom. Patyolat-tiszta folyosók és csend. Az ebédlőben bőséges a választék. (Ráhalmozom a tányérra, amit akarok, a pénztárosnő pedig ráteszi a tányért egy mérlegre. Súly után fizetek.) Az étel mindig friss és guszta volt. Csodás pácolt húsokat ettünk ott.

Egyik ismerősünket Bern legnagyobb kórházában műtötték. Az óriás épületben könnyű tájékozódni, mert a padlóra különféle színű csíkokat festettek fel. A recepciós hölgynek csak azt kell mondania, hogy mondjuk kövesse a zöld csíkot, ha az urológiára akar menni.

A kórház makulátlanul tiszta, a legmodernebb felszerelések mindenütt. Ismerősőm nincs Svájctól elájulva, sőt... de a kórházról csak legekben beszélt. A munka tökéletesen szervezett. Időben tudta hova, hányra kell mennie és mindig hajszálpontosan hívták be. Az orvosok, nővérek kedvesen és segítőkészen bántak vele. Az 1-2 személyes „kórtermek” szállodai szobákhoz hasonlítottak. Minden nap egy menüsorból választotta ki ebédjét és vacsoráját. A folyosón korlátlanul ihatott üdítőt, kávét, teát. A konzultációkon minden orvos jelen volt, aki a műtéten és a kezeléseken részt vett. 

Nem tudom, mennyibe került ez a kórházi luxus. Ő nem mondta, én nem kérdeztem.