A szomszédasszonyom ismerőse pszichiáter és problémás fiatalokkal foglalkozik Bernben. Az egyik páciense, egy 16 éves fiú, aki egész nap nem csinál semmi mást, csak pornót néz vagy szexről fantáziál. Sajnos a terápián nem együttműködő, ezért az állapota nem javul.
A szex-függő fiú kezelése havi hatezer frankjába kerül az államnak.
Múlt hét szerdán Bernben, az Effingerstrasse 29 számú házban, illegálisan lefoglalt lakásokat ürített ki a rendőrség. Válaszképpen körülbelül 200 fiatal engedély nélkül kivonult a környékre és törni-zúzni kezdtek. A rendőrségnek a randalírozást mind a mai napig nem sikerült megfékezni. A zavargásokban eddig tíz rendőr sérült meg.
Bernben, a csendes, békés városban most tombol az erőszak, nem is olyan messze a központi pályaudvartól ilyen látvány tárul az ember elé:
Az idén immáron 5. alkalommal hirdették meg a kád-lecsúszó versenyt Stoosban (Schwyz kanton). A januári versenyre 99 csapat jelentkezett, többen, mint korábban bármikor.
A résztvevők szemmel láthatóan élvezték a kádas-lesiklást, engem mégsem hoztak lázba, hogy kipróbáljam.
Azok, akik télen valami különleges helyre szeretnének menni, ezeket a helyeket választják Svájcban.
Fehér-gömb
Valais kanton egyik hegyoldalán találnató ez a luxus eco-gömb.
Mongol jurták
Vaud kantonban, a Rochers-de-Naye csúcsán, 2.042 m magasan található öt mongol jurta. A hegytetőn eltölteni egy éjszakát, a nem mindennapi élmények közé tartozik.
Iglu hotelek
Zermattban, Gstaadban, Davosban és Engelbergban már nem szokatlan látvány az iglu.
Faházikók
Flimsben bérelhetőek ezek a kicsi, kedves házikók. Fűthetőek, de hálózsákot hozni kell magaddal.
Husky Hotel
Schwyz kantonban található a Hüttenhotel Husky-Lodge, ahol harminc szibériai husky kutya él. Itt aztán lehet kutyaszánon száguldozni a hóban.
Íme a sorrend az Engel Völkers ingatlan ügynökség felmérése alapján:
Az 5. helyen Bázel áll.
Ez a villa Riehenben, Bázel kantonban található. A ház alapterülete 490 nm, amihez fűthető, medence járul feszített víztükörrel:
A 4. helyen Luzern városa van.
Ilyen kilátás nyílik a Luzerni-tóra az egyik luxus villa teraszáról:
A 3. helyre Zug került.
Ehhez hasonló villák kaphatók:
A 2. hely Zürich városáé.
De az Arany-parton Zürichbergnél szintén sok luxus villa látható.
Ez a Zürich közelében lévő, impozáns épület 1928-ban épült és 2005-ben újították fel. Borospince, park, mélygarázs tartozik hozzá. 25 millió frankba kerül.
A dobogó legmagasabb fokán Genf áll. Az óváros és az elővárosok egyaránt méreg dárágák.
Conchesben áll ez a 208 nm-es villa potom 7.5 millió frankért.
Aki a Genf óvárosban él, a felső tízezer közé kell, hogy tartozzon. Miért? Mert a lakások ára: 70 ezer frank/nm.
Az ingatlanárakat nagyon meglendíti, hogy a város nemzetközi szervezeteknek, (például az UNO) és sok banknak is helyet ad.
Meztelenül futni bizonyára jó lehet, mert az idő vas foga nem tudja ezt a tevékenységet "kikezdeni". Már az ókori görög sportolók meztelenül versenyeztek. Napjainkban pedig a naturisták küzdenek azért, hogy minél több tevékenységet végezhessenek Ádám/Éva kosztümben a természet lágy ölén.
Lehet, hogy azt a férfit is magasztos gondolatok motiválták, aki múlt hét hétfőn a Genfi-tó partján fekvő Vevey városban elindult kocogni. Valószínűleg nem vette figyelembe azt az apróságot, hogy környezetének nem olyan természetes az, ha valaki télvíz idején, nyilvános helyen ruhátlanul fut. A sportos férfiú nem jutott messzire, mert a rendőrség hamarosan leállította. Az igazoltatás során kiderült, hogy nem teljesen beszámítható, és megfigyelés céljából egy intézetbe szállították.
A képet egy szemtanú készítette:
Kaptam egy levelet a Központi Statisztikai Hivataltól, melyben arról tájékoztattak, hogy kötelező módon részt veszek egy felmérésben, melynek az a célja, hogy jó sok információt gyűjtsenek be a lakosság 3 százalékáról, azaz kb. 250 ezer emberről.
A szokványos adatokon túl (név, cím, telefonszám, születési dátum és biztosítás száma), ezekre a kérdésekre kellett választ adni:
Megint megállapítottam, hogy a jól szervezett közvetlen demokráciához sok-sok-sok pénz kell! Meg az is eszembe jutott, hogy a fejlett demokrácia és a kontroll szorosan összetartozik.
A 20 Minuten internetes újság 2016 november 30. és december 2. között 19.233 14-24 év közötti fiatalt kérdezett meg arról, hogy milyen jellegű kapcsolatban élnek. A felmérés kimutatta, hogy 71% elégedett a jelen helyzetével.
A legtöbben, 54% egyedülálló. A második helyen, 35%-kal a komoly kapcsolatban élők állnak, ide tartoznak az alternatív kapcsolatokban élők is. 4 % kötöttségek nélküli szexkapcsolatot tart fenn egy személlyel, 5% egyidejűleg több emberrel folytat szexuális kapcsolatot.
39 % (A nők és férfiak aránya ugyanannyi.) fárasztónak tartja azt, hogy egy komoly kapcsolatba bonyolódjon és hosszabb ideig lekösse magát. Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolatot tartanak a legideálisabbnak, a megkérdezettek 60%-a a hagyományos, szoros kapcsolatot választja. Az elköteleződés nélküli, egyedülálló élet mellett 21 % ragaszkodik.
Minden évben, amikor december 31-én éjfélt üt az óra, a Szövetségei Kancellária közzé tesz a Szövetségei Tanács tagjairól egy hivatalos fotót. A 2017-re érvényes képet Beat Mumenthaler készítette el. A fotós koncepciója az volt, hogy kihangsúlyozza a Tanács tagjainak a személyiségét.
A kép tetején jobbra Doris Leuthard látható, aki ebben az évben tölti be a Szövetségi Tanács elnöki pozícióját. A nyolctagú tanács tagjai egyenrangúak egymással és évente váltják egymást az elnöki pozícióban.
A képet január 3-ig már 55. 000 példányban nyomtatták ki.
A németül beszélő érdeklődők itt olvashatnak bővebben a tagokról: https://www.admin.ch/gov/de/start/bundesrat/mitglieder-des-bundesrates.html
Megosztom veletek 2000-ig visszamenőleg a Tanács újévi fotóit. 17 év nem nagy idő, mégis jól lejön a képekről, hogy minden és mindenki folyamatosan változik.
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
Ma, 2017 január 2-án délután egy baráti párral életünkben először részt vettünk egy geocaching játékban. Barátnőm férjének köszönhetően, – aki tapasztalt „kereső”, a környék erdeiben már saját maga is rejtett el több tárgyat – GPS koordinátákkal „felszerelkezve” vágtunk bele a „kincskeresésbe”. A hideg, zúzmarás idő sem tántorított el minket.
Az első rejtekhelyet tökéletesen álcázták, instrukciók nélkül lehetetlen megtalálni. A kapszulát egy taplógombában helyezték el, a gombára gumit erősítettek, a fatörzsre pedig akasztót szegeltek. Így a kapszulát rejtő taplógombát stabilan a fatörzsre lehetett akasztani. Nagyon rafkós lehet az ember, aki ezt kitalálta.
A második rejtekhelyet nem találtuk meg.
A harmadik „kincsre” egy fal tövében, kavicsok alatt leltünk rá.
Nem tűnt fel, hogy legalább két és fél órát gyalogoltunk, mert közben nagyon jót beszélgettünk. Éhesen, kissé átfagyva, de elégedetten értünk haza.
Mondhatom, férjem és én is rákattantunk a geocachingre, az biztos, hogy regisztrálni fogunk a svájci geocaching oldalra.
A MeteoSuisse –1864 óta regisztrálja az időjárást Svájcban– azt állítja, hogy a 2016-os év a tíz legmelegebb év közé tartozik.
Nézzük meg, milyen volt ebben az évben az időjárás Svájcban.
Egészében nézve az évi átlaghőmérséklet 0.6-0.7 fokkal volt melegebb a normálisnál.
Az év enyhe téllel indult, a hidegebb idő csak január közepén érkezett meg. Februárig az átlaghőmérséklet a megszokottól 2.5 fokkal volt magasabb.
Bern város 16.4 fokot jelentett egy február végi napon, ami az ötödik legmelegebb hőmérséklet februárban 1864 óta.
A rendkívül csapadékos tavasz az országban több helyen áradásokat okozott, a hőmérséklet pedig a normálisnál alacsonyabb volt.
A nyár elején végre kimelegedett az idő. A hőhullám idején, augusztus 25 és 31 között Genfben a hőmérséklet elérte a 33.5 fokot, ami rekordnak számít ebben az időszakban.
A meleg tovább folytatódott ősszel, szeptember első két hete szintén meleg-rekordokat döntött. Az egész hónap 2-3 fokkal volt melegebb a normálisnál.
Októberben lehűlt az idő, november elején néhány sípálya korábban kinyithatott, mert a hegyekben esett a hó. De a főn miatt késő novemberben és egy anticiklon miatt decemberben alig esett friss hó.
A hőmérsékletek Svájcban a globális trendnek megfelelően alakulnak. A Világ Meteorológiai Intézet novemberben azt állította, hogy 2016 a legmelegebb év a világon azóta, hogy lejegyzik az időjárást.
Talán az idei karácsony a legmelegebb, amióta itt élünk. Ma (december 26-án) kellemes napsütésben sétáltunk a Reuss folyó mentén. Az volt az érzésem, hogy közeledik a tavasz.
December 16-án, pénteken az Állami Élelmiszerbiztonasági Hivatal engedélyezte, hogy 2017. május elsejétől bármilyen élelmiszeripari terméket lehet árusítani Svájcban, ha betartják az élelmiszerbiztonsági szabályokat.
A Coop (olyan, mint nálunk a Tesco) gyorsan reagált az új engedélyre és elhatározta, hogy rovar-alapú élelmiszereket fog a piacra dobni, többek között rovar húsgolyókat és rovar hamburgereket.
Roland Frefel, a Coop szóvivője szerint ez az új trend és lehetővé akarják tenni a vásárlóiknak, hogy új ízeket fedezzenek fel.
Bár a rovarok nem része az európai étkezési szokásoknak, lehet, hogy az újdonság varázsa mellett, előbb-utóbb a körülmények is arra fognak kényszeríteni minket, hogy undorunkat legyőzve, a józan ész meggyőző érveire hallgassunk, és a disznóhús helyett inkább az egészséges rovarokat válasszuk.
Miért együnk inkább rovarokat? Mert gazdagok proteinben, mint a halak, a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és aminosavakat is tartalmazzák.
Mostanában a papír és elektronikus médiában egyre több olyan cikkel találkozom, melyek azt jósolják, hogy a táplálkozási szokásaink a jövőben meg fognak változni. Előre láthatóan a világ lakossága 2050-re 9 milliárd lesz. Ennyi embert nem lehet marha- és disznóhússal táplálni. Egy kiló marhahús előállításához nagyon sok vízre, takarmányra, levegőre és helyre van szükség, nem beszélve az állatok ammónia-kibocsájtásáról, ami nagyban hozzájárul az üvegházhatás kialakulásához. Állítólag, mindaz, ami az állatokból alul-fölül kijön, jobban árt légkörünknek, mint a földünkön lévő összes autó kipufogójából kiáramló szennyező anyag.
Szóval, a rovarok evése jótékonyan hat nem csak a saját egészségünkre, hanem az üvegházhatásra is, mert ezek az ízeltlábú lények kevesebb gázt és ammóniát bocsájtanak ki, mint a háziállatok.
Szüleink már nem fognak tücsköt-bogarat összeenni, de az unokáink lehet, hogy természetesen falják majd be reggelire a méh-lárva müzlit vagy a skorpiós mezei-tücsök lisztből készült szendvicset, ebédre pedig a szójából készült csirkehúst hangyabáb és hangyalárva köretettel vagy a laboratóriumban készült marhahúst nagy viaszmoly lárvákkal. Ha édességre vágynak, lisztbogárból készült karamellt vagy bambusz-féreg fagyit kanalaznak, a nassoláshoz pedig, szöcske vagy cserebogár chipset rágcsálnak.
Szeretnélek megnyugtatni, ha a futurisztikus menü olvasásakor nem indult be a nyálképződésed, nem benned van a "hiba", hanem a kultúrában, amiben felnőttél. Talán a képek némi kíváncsiságot keltenek benned, hogy kipróbáld. Vagy nem.
A Comparis nevű cég internetes felmérése szerint, Svájcban minden hatodik ember elégedetlen a lakás-körülményeivel és egy másik lakásban élne.
Minden huszadik svájci úgy gondolja, hogy az a lakás, amit megálmodott magának elérhetetlen a számára. Sokan erkélyre vágynak, de a kívánságlista tetején egy nagy kád szerepel, amiben órákon át lehet kellemesen ejtőzni.
(Itt megjegyezném, hogy abban a kiváltságban van részem, hogy a fürdőszobánkban egy viszonylag nagy kád van. Lehetőségem lenne akár minden nap forró vízben áztatni magam, de legalább öt éve mégsem teszem. Hogy miért nem? A svájci víz nagyon kemény, nem bírja a bőröm. Egyszer, úgy egy évvel ezelőtt, egy hideg téli estén mégis úgy éreztem, hogy átfagyott tagjaimat csak egy forró fürdő tudná fölmelegíteni. De épphogy csak beleültem a forró vízbe, pánikszerűen ugrottam ki belőle. Égetett a víz, olyan volt, mintha hangyák ezrei csipkedtek volna össze. Azóta nem próbálkozom újra. Beletörődtem abba, hogy a svájci víz nem barátja a bőrömnek. Hát ezért van az, hogy az én álom-lakásomban nincsen kád.)
A felmérés kitért arra is, hogy a lakók megfigyelik-e egymást.
A kérdőív erre vonatkozó része így nézett ki:
Tegye a kezét a szívére: Miért figyeli meg a szomszédait?
Kiderült, hogy majdnem minden negyedik svájci, azaz a lakosság 22 százaléka leskelődik, mert tudni szeretné, mit csinál a szomszédja. De ez kíváncsiskodás nem csak a nyugdíjasokra vonatkozik, hanem a 15-29 év közöttiekre is.
Na és hogyan leskelődnek? Az első helyen az ajtón keresztüli kukkolás szerepel, 13 százalék távcsövet használ, a harmadik helyen a mobiltelefon áll, aminek a zoom-funkciójával tudnak közelebb „férkőzni” a szomszédokhoz.
Ezek után nem csoda, hogy minden második ember úgy érzi, hogy szomszédai megfigyelik.
Eddig abban a tudatlanságban éltem, hogy amikor egyedül baktatok az utcánkon, tényleg egymagamban vagyok. De a cikk olvasása után megszületett bennem a gyanú, hogy a zárt ajtók és a behúzott függönyök mögött lopva megfigyelnek engem. Vajon akkor is néznek, amikor a lakásban vagyok? Lehet, hogy sosem vagyok egyedül???
Egy újabb svájci ellentmondásba ütköztem bele! Egyrészt a svájciak híresek a diszkréciójukról, büszkék arra, hogy tiszteletben tartják a másik magánszféráját. És tessék, most azt kellett megtudnom, hogy a visszahúzódó természetük mögött leküzdhetetlen kíváncsiság rejtőzik.
Nekem már önmagában az, hogy egy felméréseket készítő cégnek eszébe jut az emberek kukkolási szokásait vizsgálni – kissé bizarr! De legfőképpen azon csodálkozom, hogy az emberek őszintén nyilatkoznak erről.
Szerintetek lehetne egy ilyen felmérést készíteni Magyarországon? Az emberek beszélnének a kukkolási szokásaikról? Ha igen, igazat mondanának?
December 3-án, szombaton 1200 télapó sízett Genf közelében, Verbier lankáin.
Mindazok, akik télapó kosztümben jelentek meg a sí-üdülőhely szezonnyitó ünnepségén, ingyen használhatták a sípályákat, ezen kívül ingyen bort, croissant és raklettet is kaptak.
Marianne barátnőmtől kaptam egy képeslapot. Megosztom ezt veletek, mert tökéletesen kifejezi azt, hogyan viszonyulnak a svájciak a Hochdeutsch-hoz és az angolhoz.
Néhány héttel ezelőtt bedobtak a postaládánkba egy szórólapot, melyen egy helyes kislány mosoly, a feje fölött pedig ez a felirat olvasható: „Amelienek nincs szüksége atomenergiára.” Amelie nyakánál pedig fehér háttérben, fekete betűkkel ez áll: „November 27-én szavazzon igennel a 2029-ig tartó atomleszerelésre.”
Eddig abban a hitben éltem, hogy ez már egy lefutott történet. (Egyébként én egy kicsit feszes tempónak tartottam, hogy Svájc 2029-ig mind az öt atomerőművét bezárja, ami az energiafelhasználásának az 1/3-át jelenti.)
De a Zöld Párt még ennél is jobban fel akarta gyorsítani az atomerőművek leszerelésének a folyamatát. Több mint 100 ezer aláírást összegyűjtöttek, és a közvetlen demokrácia szabályai szerint, arra kényszerítették a kormányt, hogy azt az elképzelésüket, miszerint az ország három atomerőművét jövőre bezárják, szavasára bocsássák.
Svájcnak van az egyik legidősebb nukleáris-parkja a világon, ami azt valószínűsíti, hogy az idő múlásával, egyre nő a biztonsági rizikó. A zöldek azt akarták, hogy 45 évnél tovább ne működjenek ezek az erőművek.
A japán Fukusima atomerőmű katasztrófája arra ösztökélte a svájci kormányt, hogy foglalkozzanak az erőművek fokozatos bezárásával, de nem adtak erre vonatkozóan egyértelmű határidőt, mivel mindegyik reaktornak nyitott-határidejű engedélye van, ezért nehéz meghatározni, mikor kellene őket bezárni.
A kormány erőteljesen ellenezte a zöldek indítványát, arra hivatkozva, hogy túl sok pénzt invesztáltak az erőművek biztonságába, ráadásul a korai bezárással veszélyeztetnék az ország energiaellátását is.
Vasárnap a szavazók 54,2 százaléka ment el szavazni, és Svájc 26 kantonja közül 20-ban ellenezték a zöldek kezdeményezését. Csupán néhány, főleg francia ajkú kanton támogatta a zöldek elképzelését. Bázel városa mutatott legerősebb támogatást a több mint 60 százalékos igen szavazattal, utánuk jött Genf 59 százalékkal.
Ha megszavazták volna ezt a kezdeményezést, akkor az Argau kanton északi részén, a német határtól nem messze lévő Beznau atomerőművet (ami nincs olyan nagyon messze tőlünk) jövőre be kellett volna zárni. Beznau mellesleg a világ legöregebb,1969 óta működő atomerőműje.
A zöldek a szocialistákkal együtt nem adják fel a harcot, tovább küzdenek, hogy Beznau 1 és 2 atomerőművek haladéktalanul be legyenek zárva. Egy érvényes szavazás után, mit lehet még tenni? Újabb százezer szavazatot kell gyűjteniük, és ezután megint szavazásra bocsájthatják ezt a kérdést.
Nekem az a furcsa, hogy a demokráciájukra oly büszke svájciak közel 50 százaléka nem ment el szavazni egy –a megítélésem szerint- fontos kérdésben.
Idén ősszel készültek ezek a képek. Lenzburg várából Beznau füstje jól látható.
Svájcban jelenleg 8.3 millió ember él, ebből a 193 országból érkezett migránsok, a lakosság harmadát teszik ki. Reiner Roduer és Ronald Schmid fölismerte, hogy nem kell nagy költséggel bejárniuk a világot ahhoz, hogy távoli, egzotikus kultúrákkal, emberekkel ismerkedjenek meg. A mondás igaz: „A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.” Ez a két férfiú elhatározta, hogy készítenek egy fotóalbumot a Svájcban élő bevándorlókról, The Switzers címmel.
Ez a projekt három évvel ezelőtt indult el, amikor Roduer lefotózott egy etióp farmert, aki éppen munkába utazott. Olyan portrét sikerült készítenie, hogy a férfi szeméből ki lehetett olvasni az egész életét.
Később Roduner olvasta, hogy Svájcban a világ minden nemzetisége megtalálható. Ekkor született meg benne az az ötlet, hogy minden nemzetből keressen érdekes embereket és készítse el a portréjukat. Az is fontos volt számára, hogy közel kerüljön hozzájuk, és bensőséges képet készítsen róluk, ami kifejezi személyes történetüket.
A könyvben a portrék mellett az is olvasható, hogy ezek az emberek mit gondolnak új otthonukról.
Íme néhány arc és vélemény:
Ciro, Bolívia. "Az Andokban élő emberek és a svájciak legbelül egyformák, mindkét nép hegylakó.”
Alexandra, Észtország:”Talán itt is vannak rossz emberek, de én még eggyel sem találkoztam.”
Jassim, Kuwait: „ Az idős emberek tiszteletét, az én kultúrámból hozom, és itt is megtartom.”
Ida, Zimbabwe: „A svájcinak van órája, de nincs ideje.”
Remko, Hollandia: „Egy nagy adag holland nyíltság jót tenne a svájciaknak.”
Sharif, Bangladesh: „Néhány országban, amikor először találkozol valakivel, úgy érzed, hogy már tíz éve barátok vagytok. Svájcban tíz évnyi ismeretség után válhatsz valaki barátja.”
Maria, Uruguay: „Két hónap itt-tartózkodás után hallottam először az alpesi kürt hangját - megríkatott. Azóta Svájc a szívemben van.”
Philip, Belize: „Sosem sajnáltam, hogy el kellett hagynom a szigetemet, a napot, a festést a strandon. Akkor ott voltam, most itt vagyok.”
Dey, Mexico: „Az első években sokat sírtam itt. De az a biztonság és szabadság, ami itt van, sehol máshol nem vásárolható meg.”
Dianelys, Dominikai Köztársaság: „A svájciak tudják, hogyan kell dolgozni – a karibi emberek tudják, hogyan kell élni.”
Frischta, Afganisztán: „Egyre több az ember, egyre kevesebb az emberiesség.”
Dal, Nepál: „A törvény uralkodik itt.”
Emine, Mauritánia: „A csoki és a női jogok – ezeket szeretném Mauritániába exportálni.”
Margaret, Malajzia: „Először itt mindent lassúnak találtam. De később megértettem, hogy ez a tempó időt ad ön-reflexióra.”
Mohammed, Oman: „A világ felét bejártam, de egy olyan országot sem találtam, ahol négy nyelvet beszélnek, mégsem értik meg egymást.”
Sira, Grúzia: „Drága svájciak, nem kell diplomát szerezniük ahhoz, hogy spontán elbeszélgessenek egy idegennel.”
Nicolas, Trinidat és Tobago: „Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen szerencsések, hogy egy ilyen szép és biztonságos országban élhetnek.”
A Hold 70 éve nem jött olyan közel jött a Földhöz, mint tegnap, november 14-én. 12 óra 21 perckor 356 509 km-re közelítette meg a bolygónkat. Legutoljára 1948-ban történt ilyen jelenség, és az ehhez hasonló konstelláció legközelebb 2034 november 25-én várható.
Hobbi-asztronómusok, csillagnézegetők hétfőn 17:18 perctől kedd reggel 8 óráig gyönyörködhetnek a látványban.
Sajnos, mi kimaradtunk ebből, mert Argau kantonban egész nap felhős volt az idő egy Németországból jövő melegfront miatt.
Szerencsére Svájc nagyobb része nem felhősödött be, és sokan megörökíthették ezt a misztikus jelenséget.
Megosztok veletek néhány képet.
Rigi:
Niederhorn:
Davos:
Locarno:
St.Gallen és Appenzell között:
Kedves Olvasóim!
Az egyik nap, pusztán kíváncsiságból megnéztem a blogomat, hogy elérhető-e még. Amit láttam, ledöbbentett. Annak ellenére, hogy két éve semmit sem írtam, a látogatások száma nem csökkent. Ekkor elhatároztam, hogy újra nekiveselkedek az írásnak.
Elizabeth, a rettenthetetlen!
Egy különleges nő lakik velem szemben. Robusztus termete és erős, mély hangja akarva-akaratlanul, mindig a figyelem középpontjába helyezi. Méretéhez tökéletesen passzol határozott kiállása és szívós akarata. Külső és belső tulajdonságai alkalmassá tennék arra, hogy terminátor, harcos amazon vagy világot megmentő szuper-hősnő legyen belőle. A sors fintora, hogy a mindig tettre kész, örökké ügyintéző, az igazságért és az egyenjogúságért küzdő Elizabeth, egy kis svájci faluban kénytelen leélni az életét, és az emberiség szolgálata helyett, be kell érnie csip-csup, helyi ügyekkel. Hogy a benne felgyülemlett energiától ne robbanjon fel, leleményes módon mindig talál magának feladatokat. Célja, hogy szűkebb környezetét jobbá, egészségesebbé tegye és az igazságtalanságokat orvosolja.
Két példával szeretném illusztrálni elképesztő kitartását.
A híd
A falun keresztül folyik egy patak, ami fölé (ha jól számolom) öt hidat építettek. Elizabeth úgy 15 évvel ezelőtt észre vette, hogy az egyik híd veszélyt jelent a totyogó korban lévő gyerekek számára. A korlát elemei olyan messze voltak egymástól, hogy egy aprócska gyermek könnyen a patakba pottyanhatott volna.
Elizabeth a jövőbeni tragédiák megelőzése érdekében, elment a kanton megfelelő hivatalába, hogy tájékoztassa az illetékeseket. Panaszáradatára a hidak állapotáért felelős vezető csak annyit mondott, hogy a kantonnak nincs pénze arra, hogy kicseréljék a korlátot.
A beszélgetés végén Elizabeth udvariasan elköszönt, de a következő évben újra elment ugyanazzal a kéréssel, ugyanahhoz az emberhez, aki ugyanúgy nemet mondott neki. Az újabb elutasítás sem szegte kedvét.
Éveken át rendíthetetlen elszántsággal megjelent az irodában és elismételte a már jól ismert mondókáját. Hiába ecsetelte érzékletesen a híd veszélyeit, szenvedélyes szavai nem hatották meg a hivatalnokot.
A sokadik év után, az ügyintézőnek enyhén szólva, kezdett elege lenni Elizabeth látogatásaiból és megkérdezte: „Mondja, hány évig akar még bejárni hozzánk?” „Amíg meg nem csinálják a hidat” – válaszolta Elizabeth. A férfi látta Elizabeth szemében az eltökéltséget, tudta, hogy igazat mond.
Ugye mondanom sem kell, mi lett a történet vége. Kicserélték a híd korlátját, annak ellenére, hogy a kantonnak nem volt rá pénze. (Ezek szerint, mégis volt.)
A mosógép
Elizabeth elégedetlen volt a mosógépével. Amikor mosás után kivette a blúzokat és az ingeket a dobból, apró lyukakat fedezett fel rajtuk. Mi történhetett? Írt egy levelet a mosógép gyártójának, melyben beszámolt az apró fekete lyukakról. A gyártó a válaszlevelében határozottan tagadta, hogy a lyukakat a mosógép okozta, és volt bátorsága azt feltételezni, hogy a hiba nem a mosógépben, hanem annak használójában van.
A következő levelében Elizabeth hevesen tiltakozott az alaptalan vádakkal szemben, mondván, hogy évtizedek óta mos mosógéppel, és tisztában van azzal, hogyan kell használni.
Ezután a gyár újabb ötlettel állt elő: Valószínűleg kutya vagy macska okozhatta a kárt.
Na erre szomszédasszonyom még jobban kikelt magából. Írt egy dörgedelmes választ, amiben megvédte háziállatait és saját ítélőképességét.
A gyár és Elizabeth között egy évig tartott ez a huza-vona. Végül a gyár dobta be a törülközőt. Arra kérték szomszédasszonyomat, hogy küldje el a lyukas ruhadarabokat, annak igazolásául, hogy igazat mond. Elizabeth ezt örömmel megtette. Másik mosógépet ugyan nem kapott, de kifizették neki a blúzok és az ingek árát.
Elizabeth győzelme ellenére mégsem tudott pontot tenni az ügy végére. Meg akarta fejteni az apró lyukak rejtélyét. Addig morfondírozott, míg megtalálta a magyarázatot is.
Íme a megfejtés:
Tudnivaló, hogy a mosógép dobján sok aprócska lyuk van és centrifugáláskor a ruhák rátapadnak a dob falára. Elizabeth mosógépének a dobjában, a túlnyomás miatt, a finomabb anyagok beszippantódtak az éles peremű lyukakba, ezek a peremek pedig aprócska darabokat téptek ki a ruhákból.
Elizabeth „a saját bőrén", pontosabban "a saját ruháján” megtanulta, hogy megéri minőségi mosógépet venni. A jelenlegi Miele mosógépével maximálisan elégedett. A centrifuga erősségét szabályozni tudja, ezért nem kell többé attól tartania, hogy blúzai hordhatatlanok lesznek.
A fekete lyukak rejtélye megoldódott, de a nyughatatlan lelkű Elizabeth újabb feladatot talált magának. Szomszédasszonyom most (többek között) a békák jobb és biztonságosabb életkörülményeiért küzd. Egyszer talán erről is fogok írni.
December 24. - tavasz
December 25. - ősz, locs-pocs, nem készítettem képeket
December 26. - tél, megindul a havazás
December 27. - igazi tél, folyamatosan hullik a hó
December 28. - Még több hó!
2013-ban 36.161 személy kapta meg a svájci állampolgárságot, 3%-al többen, mint a megelőző évben. Legtöbbjük francia (42%), a többi olasz, német, szerb, francia, portugál, török és koszovói származású. Az új svájciak egyharmada könnyített eljárással vált svájci állampolgárrá, ami azt jelenti, csupán másfél évet kellett várniuk.
A szabályszerű eljárás lényegesen hosszabb procedúra. Minden település egyénileg határozza meg a várakozási időt. A francia nyelvű kantonokban –állítólag- hamarabb honosítanak, az is előfordulhat, hogy röpke 4 év után befogadják a külföldit. A német-ajkú svájciak már nehézkesebbek. Valahol meg tudom őket érteni. Ha egy nyugdíjas helybeli nem tudja eltartani magát, akkor a befogadó településnek kutya kötelessége a megélhetését biztosítani. A halála napjáig minden költségét fedeznie kell. Ilyen lakókra sehol sem vágynak. A lakosok hozzák és ne vigyék a pénzt!
Ahol mi élünk, még a német-ajkú települések közül is kirí. 20 évet kell várni a befogadáshoz. Mivel többször költöztünk, szinte nulláról ketyeg az óránk. Ez különösebben nem zavar minket, mert sosem gondolkoztunk abban, hogy életünk hátralévő részét Svájcban töltjük el.
Svájc közepén, Muotathal-ban a parasztok természeti jelenségek alapján jósolják meg az időjárást. Módszereikről több videó készült.
Néhány jóslat:
https://www.youtube.com/watch?v=710HRIk6Qtc
https://www.youtube.com/watch?v=13c2RnRettw
Az első videón a svájci gazda a hangyák viselkedése, a második videón a hó állaga alapján jósol. De hogy mit mond, azt csak a Jóisten és egy parányi embercsoport tudja.
Christoph Felder egy filmet is készített róluk. “Die Wetterpropheten” a német, „The Weather Prophets” az angol címe.
Ezen a linken belekukkanthattok a filmbe:
https://www.youtube.com/watch?v=azLXjxtioTw
Két fadarab az ujjak között. Ennyi elég az ütős hangzáshoz. Ezeken a linkeken ti is hallhatjátok:
Iskolások versenyeznek:
https://www.youtube.com/watch?v=tTDXZHDQ7o0
A profik:
https://www.youtube.com/watch?v=suyNNP8oZDc
https://www.youtube.com/watch?v=WF2pcvC_B5w
A kamionos:
https://www.youtube.com/watch?v=LRocC6RisuU
