Kaptam egy levelet a Központi Statisztikai Hivataltól, melyben arról tájékoztattak, hogy kötelező módon részt veszek egy felmérésben, melynek az a célja, hogy jó sok információt gyűjtsenek be a lakosság 3 százalékáról, azaz kb. 250 ezer emberről.
A szokványos adatokon túl (név, cím, telefonszám, születési dátum és biztosítás száma), ezekre a kérdésekre kellett választ adni:
- Milyen nyelve(ke)n gondolkodik és beszél a legjobban?
- Milyen nyelven beszél otthon a családtagokkal?
- Milyen nyelven beszél a munkahelyen, képzéseken?
- Milyen egyházhoz, gyülekezethez tartozik?
- Hol születtek a szülei?
- Milyen iskolai végzettsége(i) van(nak)?
- Milyen szakmái vannak?
- Milyen jellegű a jelenlegi munkája? (teljes-, részmunkaidős stb.)
- Mi a pozíciója?
- Mi a munkahely neve, pontos címe, munkáltatójának a neve?
- Hol végzi a munkát? (otthon, több helyen stb.)
- Milyen lakcímet ad meg a munkahelynek?
- Adja meg az összes közlekedési eszköz nevét, melyet általában munkába járáshoz használ. Mennyi ideig tart az utazás?
- Hetente milyen gyakran utazik a munkahelyre?
- Hány emberrel él együtt a lakhelyén?
- Itt megint sokféle adatot kérnek azokra vonatkozóan, akikkel együtt élek, gyarkorlatilag a lista elején szereplő kérdések ismétlődnek meg.
- Hány szoba van a lakásban?
- Milyen minőségben él a lakásban? (bérlő, tulajdonos stb.)
- Amennyiben bérli a lakást, mennyi a bérleti díj, a rezsi, a garázs vagy a parkolási díj?
Megint megállapítottam, hogy a jól szervezett közvetlen demokráciához sok-sok-sok pénz kell! Meg az is eszembe jutott, hogy a fejlett demokrácia és a kontroll szorosan összetartozik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.