A Comparis nevű cég internetes felmérése szerint, Svájcban minden hatodik ember elégedetlen a lakás-körülményeivel és egy másik lakásban élne.
Minden huszadik svájci úgy gondolja, hogy az a lakás, amit megálmodott magának elérhetetlen a számára. Sokan erkélyre vágynak, de a kívánságlista tetején egy nagy kád szerepel, amiben órákon át lehet kellemesen ejtőzni.
(Itt megjegyezném, hogy abban a kiváltságban van részem, hogy a fürdőszobánkban egy viszonylag nagy kád van. Lehetőségem lenne akár minden nap forró vízben áztatni magam, de legalább öt éve mégsem teszem. Hogy miért nem? A svájci víz nagyon kemény, nem bírja a bőröm. Egyszer, úgy egy évvel ezelőtt, egy hideg téli estén mégis úgy éreztem, hogy átfagyott tagjaimat csak egy forró fürdő tudná fölmelegíteni. De épphogy csak beleültem a forró vízbe, pánikszerűen ugrottam ki belőle. Égetett a víz, olyan volt, mintha hangyák ezrei csipkedtek volna össze. Azóta nem próbálkozom újra. Beletörődtem abba, hogy a svájci víz nem barátja a bőrömnek. Hát ezért van az, hogy az én álom-lakásomban nincsen kád.)
A felmérés kitért arra is, hogy a lakók megfigyelik-e egymást.
A kérdőív erre vonatkozó része így nézett ki:
Tegye a kezét a szívére: Miért figyeli meg a szomszédait?
- Nem szándékosan teszem.
- Egyszerűen csak tudni szeretném, mit csinálnak.
- Mert mások megfigyelése izgalmasabb, mint a TV.
- Szeretném a szomszédomat meztelenül látni.
- Én nem leskelődöm!
Kiderült, hogy majdnem minden negyedik svájci, azaz a lakosság 22 százaléka leskelődik, mert tudni szeretné, mit csinál a szomszédja. De ez kíváncsiskodás nem csak a nyugdíjasokra vonatkozik, hanem a 15-29 év közöttiekre is.
Na és hogyan leskelődnek? Az első helyen az ajtón keresztüli kukkolás szerepel, 13 százalék távcsövet használ, a harmadik helyen a mobiltelefon áll, aminek a zoom-funkciójával tudnak közelebb „férkőzni” a szomszédokhoz.
Ezek után nem csoda, hogy minden második ember úgy érzi, hogy szomszédai megfigyelik.
Eddig abban a tudatlanságban éltem, hogy amikor egyedül baktatok az utcánkon, tényleg egymagamban vagyok. De a cikk olvasása után megszületett bennem a gyanú, hogy a zárt ajtók és a behúzott függönyök mögött lopva megfigyelnek engem. Vajon akkor is néznek, amikor a lakásban vagyok? Lehet, hogy sosem vagyok egyedül???
Egy újabb svájci ellentmondásba ütköztem bele! Egyrészt a svájciak híresek a diszkréciójukról, büszkék arra, hogy tiszteletben tartják a másik magánszféráját. És tessék, most azt kellett megtudnom, hogy a visszahúzódó természetük mögött leküzdhetetlen kíváncsiság rejtőzik.
Nekem már önmagában az, hogy egy felméréseket készítő cégnek eszébe jut az emberek kukkolási szokásait vizsgálni – kissé bizarr! De legfőképpen azon csodálkozom, hogy az emberek őszintén nyilatkoznak erről.
Szerintetek lehetne egy ilyen felmérést készíteni Magyarországon? Az emberek beszélnének a kukkolási szokásaikról? Ha igen, igazat mondanának?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.