Az én Svájcom

Kedves Olvasóim!

Az egyik nap, pusztán kíváncsiságból megnéztem a blogomat, hogy elérhető-e még. Amit láttam, ledöbbentett. Annak ellenére, hogy két éve semmit sem írtam, a látogatások száma nem csökkent. Ekkor elhatároztam, hogy újra nekiveselkedek az írásnak.


Elizabeth, a rettenthetetlen!

Egy különleges nő lakik velem szemben. Robusztus termete és erős, mély hangja akarva-akaratlanul, mindig a figyelem középpontjába helyezi. Méretéhez tökéletesen passzol határozott kiállása és szívós akarata. Külső és belső tulajdonságai alkalmassá tennék arra, hogy terminátor, harcos amazon vagy világot megmentő szuper-hősnő legyen belőle. A sors fintora, hogy a mindig tettre kész, örökké ügyintéző, az igazságért és az egyenjogúságért küzdő Elizabeth, egy kis svájci faluban kénytelen leélni az életét, és az emberiség szolgálata helyett, be kell érnie csip-csup, helyi ügyekkel. Hogy a benne felgyülemlett energiától ne robbanjon fel, leleményes módon mindig talál magának feladatokat. Célja, hogy szűkebb környezetét jobbá, egészségesebbé tegye és az igazságtalanságokat orvosolja.

Két példával szeretném illusztrálni elképesztő kitartását.

A híd

A falun keresztül folyik egy patak, ami fölé (ha jól számolom) öt hidat építettek. Elizabeth úgy 15 évvel ezelőtt észre vette, hogy az egyik híd veszélyt jelent a totyogó korban lévő gyerekek számára. A korlát elemei olyan messze voltak egymástól, hogy egy aprócska gyermek könnyen a patakba pottyanhatott volna.

Elizabeth a jövőbeni tragédiák megelőzése érdekében, elment a kanton megfelelő hivatalába, hogy tájékoztassa az illetékeseket. Panaszáradatára a hidak állapotáért felelős vezető csak annyit mondott, hogy a kantonnak nincs pénze arra, hogy kicseréljék a korlátot.

A beszélgetés végén Elizabeth udvariasan elköszönt, de a következő évben újra elment ugyanazzal a kéréssel, ugyanahhoz az emberhez, aki ugyanúgy nemet mondott neki. Az újabb elutasítás sem szegte kedvét.

Éveken át rendíthetetlen elszántsággal megjelent az irodában és elismételte a már jól ismert mondókáját. Hiába ecsetelte érzékletesen a híd veszélyeit, szenvedélyes szavai nem hatották meg a hivatalnokot.

A sokadik év után, az ügyintézőnek enyhén szólva, kezdett elege lenni Elizabeth látogatásaiból és megkérdezte: „Mondja, hány évig akar még bejárni hozzánk?” „Amíg meg nem csinálják a hidat” – válaszolta Elizabeth. A férfi látta Elizabeth szemében az eltökéltséget, tudta, hogy igazat mond.

Ugye mondanom sem kell, mi lett a történet vége. Kicserélték a híd korlátját, annak ellenére, hogy a kantonnak nem volt rá pénze. (Ezek szerint, mégis volt.)


A mosógép

Elizabeth elégedetlen volt a mosógépével. Amikor mosás után kivette a blúzokat és az ingeket a dobból, apró lyukakat fedezett fel rajtuk. Mi történhetett? Írt egy levelet a mosógép gyártójának, melyben beszámolt az apró fekete lyukakról. A gyártó a válaszlevelében határozottan tagadta, hogy a lyukakat a mosógép okozta, és volt bátorsága azt feltételezni, hogy a hiba nem a mosógépben, hanem annak használójában van.

A következő levelében Elizabeth hevesen tiltakozott az alaptalan vádakkal szemben, mondván, hogy évtizedek óta mos mosógéppel, és tisztában van azzal, hogyan kell használni.

Ezután a gyár újabb ötlettel állt elő: Valószínűleg kutya vagy macska okozhatta a kárt.

Na erre szomszédasszonyom még jobban kikelt magából. Írt egy dörgedelmes választ, amiben megvédte háziállatait és saját ítélőképességét.

A gyár és Elizabeth között egy évig tartott ez a huza-vona. Végül a gyár dobta be a törülközőt. Arra kérték szomszédasszonyomat, hogy küldje el a lyukas ruhadarabokat, annak igazolásául, hogy igazat mond. Elizabeth ezt örömmel megtette. Másik mosógépet ugyan nem kapott, de kifizették neki a blúzok és az ingek árát.  

Elizabeth győzelme ellenére mégsem tudott pontot tenni az ügy végére. Meg akarta fejteni az apró lyukak rejtélyét. Addig morfondírozott, míg megtalálta a magyarázatot is.
 
Íme a megfejtés:
Tudnivaló, hogy a mosógép dobján sok aprócska lyuk van és centrifugáláskor a ruhák rátapadnak a dob falára. Elizabeth mosógépének a dobjában, a túlnyomás miatt, a finomabb anyagok beszippantódtak az éles peremű lyukakba, ezek a peremek pedig aprócska darabokat téptek ki a ruhákból.

Elizabeth „a saját bőrén", pontosabban "a saját ruháján” megtanulta, hogy megéri minőségi mosógépet venni. A jelenlegi Miele mosógépével maximálisan elégedett. A centrifuga erősségét szabályozni tudja, ezért nem kell többé attól tartania, hogy blúzai hordhatatlanok lesznek.

A fekete lyukak rejtélye megoldódott, de a nyughatatlan lelkű Elizabeth újabb feladatot talált magának. Szomszédasszonyom most (többek között) a békák jobb és biztonságosabb életkörülményeiért küzd. Egyszer talán erről is fogok írni.