Svájcban a házasság intézménye rendületlen népszerűségnek örvend, itt mindenki összeházasodik. Egy magyar pár esete alapján jutottam erre a meggyőződésre. Tavaly költöztek H.-ba. Amikor bejelentkeztek a község önkormányzatán, ügyintézés közben kiderült, hogy vad-házasságban élnek. Lett is ebből kalamajka. H. hivatalnokai (Burgdorf előtt mi is itt éltünk) úgy néztek rájuk, mintha idegen lények lennének egy távoli bolygóról. Nem értették, hogy lehet az, hogy gyerekeik vannak és mégsem házasok. Az hagyján, hogy meglepődtek, de a nagyobb baj az volt, hogy nem tudták őket ’leadminisztrálni’, mert a kitöltendő papírokon az élettársi viszony rubrika csak a homoszexuális párokra vonatkozik. Ők pedig nyilvánvalóan heteroszexuálisak. Itt vannak ezek a magyarok, akik szabálytalanul élnek. (Már megint ez a magyar rakoncátlanság!) Aztán valahogy megoldották ezt a lehetetlen helyzetet. (Szokatlan ez a rugalmasság.) Össze-vissza ikszelgettek, a végén, csodás módon, egy családnak minősítették őket. (Ez anyagi szempontból is fontos, mert a családosok kevesebbet adóznak.)

Nemrégen tudtam meg, hogy Vera egyik lánya nem ment hozzá két gyermeke apjához és eszük ágában sincs oltár elé állni. „Akkor itt létezik olyan, hogy együttélés?”- kérdeztem Verát (német tanárom). „Persze!”- válaszolta. „Sőt, a fiatalok körében egyre népszerűbb.” Elmeséltem neki a H.-ban történteket. Ezen meg ő lepődött meg. Nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik Svájcban! Én meg azon lepődtem meg, hogy ő meglepődött.

Nem tudom, mit gondoljak. Csak H. községben dívik a házasság? Vagy a hivatalnokok lemaradtak a változásokról és nem gyártottak új formulákat? De a regisztrált-homoszexuális együttélés elég új-keletű dolog. Hogy lehet az, hogy ezt beépítették az adminisztrációs rendszerükbe, de a heteroszexuális együttélést nem? Az egészben az a legfurább, hogy maguk a svájciak sem tudják, milyen az élet közvetlen közelükben. Vera még 20 km-re sem lakik H.-tól.

Bern kantonban élő férfiakról leírnám, hogy szerintem kifejezetten bájosak. Még a legbumfordibb arcú férfinek is lehengerlő, édes mosolya van! (Csak a szájukat ne nyissák ki! Mert ettől a Berndütschtől rosszul vagyok!) Amikor a svájci férfiak bájáról lelkendeztem berni hölgy-ismerőseimnek, kivétel nélkül mind elcsodálkozott és határozottan cáfolta, hogy igazam van. 

A svájci nők pedig egy berni nyelvtanár szerint, komplikáltak. Ezért választ sok férfi inkább külföldi nőt. Én is látom, hogy öntudatosak. Egy svájci feleség simán feljelenti férjét, ha az kezet emel rá. Két konkrét esetről én is hallottam. A pofozkodó férjek természetesen egzotikus országokból származnak. (A svájci férfi nem tesz ilyet. Egyrészt tekintélyük van a nőknek, másrészt tudják, hogy feljelentik őket.)

Egy érdekes cikket találtam a svájciak házasodási szokásairól. Hihetetlen, de a házasságok 36%-a vegyes! Ez azt mutatja, barátnak nem, de házastársul szívesen választanak egy külföldit.

Íme a svájci férfiak top listája:

1.       Németország, 1083 pár

2.       Brazília, 581 pár

3.       Szerbia-Montenegró, 528 pár

4.       Olaszország, 515 pár

5.       Franciaország, 391 pár

6.       Törökország, 209 pár

7.       Marokkó, 168 pár

Svájci ismerőseim nyíltan bevallják, hogy utálják a németeket, mert arrogánsak, erőszakosak. (Ez egy általános viszonyulás a németekhez.) De a szerelem képes legyőzni minden akadályt, még a generációs utálatot is.

Meglepő volt a brazil 2. hely. Miért pont Brazília? Hogy kerül ide ennyi brazil nő? Aztán Vera felvilágosított. Sok brazil prosti jön Svájcba és az itteni férfiak beléjük szeretnek. (Erről Paulo Coelho is ír a ’Tizenegy perc’ című könyvében. Genfbe érkező brazil lányból prosti lesz. Végül megtalálja a boldogságot egy svájci férfi mellett. Természetesen a genfi prostitúció is pontosan le van szabályozva. Rend a lelke mindennek, még a szex-iparban is.)

Sok szerb menekült él itt. Vera szerint nem kevés érdekházasság is köttetett.

Olaszország, Franciaország pozíciója érthető, hiszen szomszédok.

Marokkót nem értem. Igaz, sok arab él itt. De, miért pont Marokkó?

A svájci nők top listája:

1.       Olaszország, 1024 pár

2.       Németország, 889 pár

3.       Szerbia-Montenegró, 688 pár

4.       Franciaország, 433 pár

5.       Törökország, 418 pár

6.       Marokkó, 96 pár

7.       Brazília, 91 pár

Ugyanazok az országok szerepelnek itt is.

Az olasz pasik verhetetlenek.

A németek a 2. helyen állnak, de jelentős a lemaradásuk az olaszokhoz képest.

A szerb férfiakkal ugyanaz a helyzet, mint a szerb nőkkel. Sokan fizetnek a házasságért.

Nem értem. Rengeteg francia dolgozik Genf környékén, a francia nyelvű kantonokban nyelvi akadály sincs, ehhez képes csekély számú svájci nő választ magának francia férjet. Vajon miért?

Az utolsó három (plusz Olaszország) mutatja, hogy svájci nők szeretik a kreol bőrű, fekete hajú, tüzes tekintetű férfiakat.

Úgy néz ki, hogy kevesebb brazil férfi jön ide, mint nő. (A férfi-prostitúcióra nincs akkora igény?)

Magyarok a fasorban sincsenek. Szerintem Svájcban nem él olyan sok magyar. Legalábbis mifelénk. A zöme 56 után menekült ide. Azóta integrálódtak, gyermekeik, unokáik már svájci állampolgárok. Hoppá! Nincs igazam! A magyarok jelenléte számottevő, különösen Zürichben. A nemzetközi összetételű svájci prostitúcióban, magyar kurucok vesznek részt a legnagyobb számban. (Kedves ismerőseink csak kurucoknak hívják a kurvákat. Átvettem tőlük ezt a szóhasználatot, mert a kurva olyan csúnya szó.) Hogy pontos legyek, főleg magyar-roma kurucok. Futtatóik csak romák. Szóval, ez a szép számú magyar-roma kuruc-közösség, munkája által sok férfiemberrel létesít intim kapcsolatot, de valahogy mégsem szerelmesednek a magyar utcalányokba a svájci férfiak. Miért? A brazil kurucok szebbek? Vagy okosabbak?

A svájciak házasodási szokása (is) alátámasztja azt a tényt, hogy a két nem karaktere teljesen különbözik egymástól. A férfiak a praktikusság elvét követik. A feleség beszéljen németül, így nincs kommunikációs zavar, ráadásul nem kell új nyelvet tanulni. A férfinek kényelem kell!

Ó, a nő egészen más fajta! Mit nekem nyelvi akadály! Hát megtanulom! Szerelmemért mindent! Legyen macsó! Udvaroljon, szép szavakat mondjon! Hitesse el velem, hogy én vagyok a legcsodálatosabb nő a világon! A nőnek romantika kell!

Minden nemzet más. Beszélünk genetikai, nyelvi, kulturális és ki tudja még milyen különbségről. De az is lehet, hogy csupán kétféle ember létezik: a nő meg a férfi. Azt gyanítom, hogy szárit, csadort, farmert, mini-ruhát vagy lenge fűszoknyát viselő nők; a billentyű-nyomogató, sebesség igézetében élő, pucéran harci táncot járó, edzőteremben gyúró, halászó-vadászó, szemétdombon kapirgáló vagy Michelin csillagos étteremben pezsgőző férfiak mind ugyanarra vágynak, ugyanarról álmodnak. Egy igazi társról. (Ilyen egyformák vagyunk? Vagy ez az élet lényege?)

Itt, ezen a fél-magyarországnyi területen, minden színű és fajú ember szabadon keveredik egymással. Sok svájci ember egy másik kultúrában, egy távoli világban találja meg a boldogságot úgy, hogy ki sem teszi a lábát az országból.

A 21. században nem törzsek, nemzetek keresnek új hazát, hanem az egyének sokasága. Mozgásban vannak az emberek, minden irányból, minden irányba vándorolnak. Keresik a jobb életet, a szerencséjüket, a boldogulásukat. Svájc egy befogadó (volt?), otthont adó ország, ahol ez a sokféle ember (ha betartja a szabályokat) nyugalomban, biztonságban és (komoly eséllyel) svájci családban élheti le az életét.