Az én Svájcom

Miről szólnak a hírek? Főleg korrupcióról, gyilkosságról, rablásról, balesetről, katasztrófáról, perverzióról, tragédiáról. Miért? Mert állítólag “a jó hír, nem hír”. Szerintem, lenne rá igény.

Most megosztok veletek egy szuper-klassz hírt.

Az egyik szomszédasszonyomnak van egy helyes, tehetséges, 24 éves lánya. A sok-sok szép és jó tulajdonsága mellett, ­­– hát, ő sem mentes a gyarló emberi természettől – ez a kedves leány szórakozott. Nem is kicsit. Rendszeresen elveszít valamit.

A múlt hónapban a hátizsákját felejtette a vonaton, amiben körülbelül 5 ezer frank érték volt, többek között laptop, fogszabályzó. Két héttel ezelőtt az anyja szomorúan mesélte el nekem a történteket. Nincs mit tenni, el kell viselni a veszteséget.

De tegnap előtt az anyja boldogan újságolta, hogy a lánya visszakapta a hátizsákját, mégpedig minden értékkel együtt.

Egy idősebb hölgy észrevette, hogy valaki a vonatülésen felejtette a hátizsákját. Leszálláskor ez a hölgy úgy döntött, hogy magával viszi, mert azt remélte, hogy a vasúti megállóban le tudja adni. De ez a megálló teljesen automatizált, élő ember nem dolgozik ott. Amikor a néni az utazótársával azon tanakodott a peronon, hogy mi tévő legyen a hátizsákkal, egy török nő véletlenül meghallotta a beszélgetésüket, és felajánlotta, hogy a hátizsákot szívesen átveszi, mert ő Aarau városba utazik, és ott a az állomáson le tudja adni. A két nő megbízott a török hölgyben, aki egyébként megadta a telefonszámát, és átadták neki a hátizsákot. A török hölgy pedig betartotta a szavát és leadta a hátizsákot. A benne talált iratok alapján a vasúti irodából felhívták a szomszédasszonyom lányát. (Szerencsére a mobilját sikerült nem elhagynia, mert a zsebébe rakta.)

Most aztán nagy az öröm! A szórakozott leányzó már fölhívta az idős hölgyet, találkoztak is, és 100 frankkal megköszönte a néninek a segítséget. A török hölggyel is fel fogja venni a kapcsolatot.

Engem teljesen feldobott ez a hír. Ugye, nektek is jól esett elolvasni? :-)

Megmásztuk Zürich hegyét, Üetliberg-et.

Már Üetliberg felé félúton legnyűgözött a táj. Kiszálltam az autóból, hogy készítsek néhány fotót.

Üetliberg hegy lábánál parkoltunk le, és lelkesen elidultunk fölfelé.

Kilátás Zürichre:

A tetőn:

Ez a látvány fogad téged:

Lefelé menet egy cuki "párt" láttam:

Biztos előfordult már veled is, hogy a dugóban araszoló kocsidat a semmiből előbukkanó kerékpárosok vakmerő módon előzik meg, vagy a szerpentinen a beláthatatlan kanyarok miatt beszorulsz egy fölfelé tekerő kerékpáros mögé. El tudom képzelni, hogy az autósok ilyenkor melegebb éghajlatra küldik a bringásokat.

De az utóbbi években Svájcban néhányan túllőnek a célon, mert nem csak utálják a bringásokat, hanem az életüket is veszélyeztetik. Szándékosan komoly baleseteket idéznek elő, hogy a kerékpárosoknak elmenjen a kedvük attól, hogy kedvelt sportjuknak hódoljanak. Sajnos, a rendőrségnek egyre több olyan üggyel kell foglalkoznia, amikor ismeretlenek eltorlaszolják a kerékpárutakat.

A múlt héten két kerékpáros szenvedett súlyos balesetet Bázel közelében, mert kerékpár-akadályokban buktak föl.

Ez a férfi egy évvel ezelőtt Lucern közepén bringázott. Épp 35 km-es sebességgel száguldott, amikor a torkánál fogva fönnakadt egy zsinegen.

Ez a kép 2017 májusában készült Uetlibergben, Zürich közelében.

Graubünden 2016 nyarán:

Barátainknak hála, tegnap, szombaton egy új, szépséges helyet fedeztünk fel Zürich kantonban. Langnau am Albis nevű falu közelében áll egy kilátótorony, ahonnan jól lehet látni a Zürichi- és a Zugi-tavat, és persze az Alpokat is.

Gyönyörködjetek ti is a kilátásban:

Sarmnensee közelében túráztunk a hétvégén.

A szavak helyett inkább a képek beszéljenek.

A bázeli állatotthonban az Állatvédő Napok alkalmából egy szokatlan világcsúcsot állítottak fel. 205 gyerek meséket olvasott fel az otthonban élő állatoknak. Minden egyes gyerek 15 percen keresztül olvasott egy általuk választott könyvből.

Bár az állatok nem értették a meséket, az állatotthon vezetője szerint a gyerekek hangja lenyugtatta a négylábú kedvenceket.

Svájcban több mint 260 ezer ember kap szociális támogatást. Egyikük a líbiai származású, 64 éves Abu Ramadan agronómus, aki 1998-ban kapta meg a menekültstátuszt.

Nem rég kiderült róla, hogy a Bielben működú Ar’Rahman mecset imámjaként az iszlám összes ellenségének a megsemmisítésére buzdítja a muszlim híveket.

A munkanélküli prédikátor 2004-től 2017 elejéig teljes mértékben szociális támogatásból élt, ami összesen 600 ezer frankot tesz ki. Ez idő alatt alig dolgozott, csupán egy genfi utazási irodával, mely muszlim zarándokutak szervezésére specializálódott, gyakran utazott Mekkába és Medinába, mint kísérő személy.

Na, ebből most nagy botrány lett. Az SVP (svájci jobboldali párt) füstölög, a szociális támogatások és menedékjogok újraértelmezését követeli a kormánytól.

Svájcnak új, modern himnuszra van szüksége, vallásos szöveg nélkül, vallja a Svájci Nonprofit Társaság (Schweizerische Gemeinnützige Gesellschaft ­– SGG). Meg is írták az új szöveget, amelyből kihagyták az Istenre vonatkozó részeket.

A Helvét Keresztény Egyesület (Verein Helvetia Christiana) viszont úgy gondolja, hogy az SGG javaslata nem elfogadható, mivel a fontos tradíciókat, szokásokat, értékeket akarják kitörölni a himnuszból, és ezeket idegen álértékekkel akarják helyettesítei. Azzal támadják az SGG-t, hogy augusztus elsejét (államalapítás ünnepe) egy multikultis alkalommá degradálják.

SGG vezetője, Lukas Niederberger erre úgy reagált, hogy a svájci társadalom egynegyede egyik valláshoz sem tartozik. Fontos, hogy ezek az emberek is azonosulni tudjanak a nemzeti himnusszal.

Az biztos, hogy még néhány évig elvitáznak erről a kérdésről. Én úgy látom, hogy a svájci emberek ragaszkodnak a tradíciókhoz, ezért meg lennék lepve, ha az új himnuszra szavaznának.

A régi himnusz:

"The Swiss Psalm" - Switzerland National anthem Vocal

 Az új himnusz:

Neue Schweizer Nationalhymne

A múlt héten, egy ötvenéves hagyomány szűnt meg a Zürichi-tavon. A hajók többé nem kürtölnek a megérkezésnél és az elindulásnál. Kizárólag veszélyes helyzetekben, például akkor, amikor egy úszó ember a hajó közelébe kerül, dudálhatnak.

Nem csak a hajótársaság sajnálja, hogy ennek a hagyománynak vége szakadt, de sok utasnak is hiányzik a hajókürt.

Miért történt ez az intézkedés? Egyetlenegy helyi lakót zavart a hajók kürtölése. Perre vitte az ügyet és nyert.

Sosem tartottam háziállatot – egyelőre nem is tervezem – , de tudok bennük gyönyörködni. Jól kijövök ismerőseim, barátaim négylábú családtagjaival, némelyiknek olyan bája van, hogy tényleg leveszik az embert a lábáról. Mindezek ellenére kissé értetlenül nézem azt a mély érzelmi kapcsolatot, ami emberek és állatok között is lehetséges, mert nem ismerem ezt a fajta kötődést

Svájcban a környezetemben szinte mindenki tart állatot, főleg kutyákat, macskákat. (Nekünk halaink vannak, időnként csak ülünk az akvárium előtt és „belemerülünk” a látványba, nézzük a halak formáját, változatos színét és kecses mozgását. Az biztos, hogy felismernek minket, mert amikor egész közel hajolunk az akváriumhoz, nem menekülnek el, mint az első napon, hanem még közelebb úsznak hozzánk. Mondhatni, van valamilyen kapcsolat közöttünk.)

A múlt héten egy nagyobb épület mellett kerékpároztam el. Az épület elé kirakott táblán ez volt olvasható: állatkrematórium.

Még sosem gondoltam arra, hogy bizony ilyen intézményekre is szükség van, hiszen az állatok is meghalnak egyszer, nem csak mi, emberek.

Utánaolvastam, mi történik egy állattal, elhalálozása esetén.

Svájcban kétféle hamvasztás lehetséges, a normál és az egyedi hamvasztás.

A normál hamvasztás azt jelenti, hogy több állatot egyszerre hamvasztanak, az állattulajdonos nem kapja vissza kedvence hamvait. Az egyedi hamvasztáskor értelemszerűen, az „igazi” hamvakat kapja vissza a gazdi. Hogy lehetséges ez? Minden állatban van egy azonosító chip, ami az égetéskor nem ég el.

Így néz ki:

A schafisheimi krematórium árai a következők:

A hamvasztás 50 frankba kerül, a hamvakat 4 óra múlva kaphatja meg a gyászoló család.

Egy 1 kilós állat normál hamvasztása 35 frank, egyéni hamvasztása 65 frank.

Minél nagyobb az állat, annál többe kerül a hamvasztása, egy 10 kilós állat normál hamvasztása 110 frank, egyéni hamvasztása 165 frank.

A krematórium mellett található egy kert, ahol elszórják az állati hamvakat. A kertet ápolják és látogatható.

Svájcban lehetőség nyílik arra is, hogy állat-temetőben nyugodjon a család szeretett barátja. Tudomásom szerint Olten és Sissach között található Svájc egyetlen állat-temetője, ami 15’000 m² területen fekszik. Itt egyéni elképzelések szerint lehet “síremléket” is felállítani.

 Ha a gazdi kedvencével szeretne nyugodni, erre is lehetőség nyílik. A sírhely foglalás 4’900 frankba kerül.

A svájciak állatszeretetét az is jól mutatja, hogy Bázelben, az Elisabethen templomban “állat-miséket” tartanak, amiken megáldják az elvitt állatokat. A résztvevők a világ összes veszélyeztetett állatfajáért is imádkoznak.

Az interneten  bóklászva azt is megtudtam, hogy a halál nem választja el a szeretett állatokat a gyászoló családoktól. Svájcban többen azt állítják magukról, hogy ők a halott állatok lelkeivel tudnak kommunikláni. (Egy iskolai is létezik, ahol ez a telepatikus kommunikáció megtanulható.) Az egyik szomszédnőmnek is egy ilyen állat-halottlátó nőn keresztül üzent megboldogult kutyája. Az üzenet így szól: „Ne vádold magad tovább azért, mert elaltattál. Nyugodj meg, velem minden rendben. Szeretlek!” Az ismerősöm egyből érezte, hogy a „közvetítő” nem hazudik, hanem tényleg a kutyája üzenetét adja át. Az önvád (amiért betegség miatt elaltatta a kutyáját) egy pillanat alatt lehullott róla. Azótais felszabadult örömmel gondol vissza rá.

Egy főállású telepatikus állatkommunikátor ilyen árakkal dolgozik:

Alapár: 15 perc = 60.- CHF
15 perc után minden egyes perc ára: 3.– CHF

Irományom végére rá kellett jönnöm, hogy ehhez a bejegyzéshez rossz címet választottam, mert nincs végső búcsú! Legalábbis a telepatikus kommunikátorok szerint, és azok számára, akik hisznek nekik.

A minap kerékpározás közben a bicikliút mellett egy nem szokványos dekorációt láttam. Egyből lepattantam a kerékpáromról és készítettem róla néhány fotót.

Az egykor szebb napokat látott szélvédő alatt egy lezárt lakat található. (A második fotón látható jól.) Fel nem foghatom, mi a funkciója ennek a lakatnak.

A méretes kompozíció alkotójáról elmondható, hogy humora van, csak éppen ízlése nincs.

Ez nem egy Grimm mese, hanem a valóság.

Zürich kanton világbajnok a hulladékbányászatban.

A hagenhozi szemétégetőben iszonyú mennyiségű szemetet égetnek el, ami után még mindig rengeteg salak marad.

A salakot Hinwilbe szállítják, ahol egy speciális szerkezettel értékes fémeket nyernek ki belőle. 2016 végéig 43.000 tonna salakból összesen 4000 tonna fémet nyertek ki, a legtöbbet vasból és acélból, de alumíniumot, rezet, cinket, ólmot és egy kevés ezüstöt, palládiumot is tudtak újrahasznosítani. Ami számomra meglepő, hogy 25 kg aranyat is "találtak" a szemétben.

Mi ebből a tanulság? Az, hogy a szemétben is van érték, amiből ráadásul még meg is lehet gazdagodni.

Brüttenben (Winterthur egyik kerülete) áll egy kilenc lakásos épület, melynek nincs kapcsolata az áramszolgáltatóval, olaj vagy gázvezetéke sincs, de még fával sem lehet benne tüzelni.

René Schmid nevű építészt azzal bízták meg, hogy egy olyan épületet tervezzen, ami nem csak kényelmes és esztétikailag szép, hanem energiatakarékos is.

Elmondható, hogy ez a lakóépület naperőműként funkcionál, mert a napenergia leghatékonyabb felhasználása érdekében solar panelek fedik a ház homlokzatát is. Az energiatakarékosság érdekében a házban csak LED égőket és A+++ háztartási gépeket használnak.

Egy óra napsütés biztosítja az épület egynapos energiaigényét. Nyári hónapokban, nyolc óra napsütés energiáját 3-4 napig tudják tárolni az akkumulátorokban. De télvíz idején létezik egy másik módszer (a fotóvillamos energiát hidrogénné konvertálják), amivel az energia 25 napig raktározható el.

A lakókat egy információs rendszer segíti abban, hogy a meleg vizet, a világítást és a fűtést optimalizálni tudják.

Érdekesség még, hogy a lakók csak elektromos vagy bio-üzemanyaggal működő közlekedési járművekkel parkolhatnak a ház mélygarázsában.

A világ első energetikailag önellátó lakóháza a helyi viszonyokat nézve, megfizethető áron bérelhető. Egy négy és fél szobás lakás havi bérleti díja 2500 frankba kerül, melyhez fogyasztás mértékén alapuló bónusz-rendszer jár, a minél kevesebbet fogyaszt, annál kevesebbet fizet elv szerint.

Az itt élő bérlőkről elmondható, hogy ők már most a jövőben élnek.  

Ma, 2017. április 26-án ez a helyzet a környékünkön:

Minden tavasszal útra kelnek a kétéltűek. Veszélyes utat kell megtenniük a téli lakhelyüktől a vizes élőhelyekig. Nem ritkán forgalmas utakon kell keresztülmenniük. Sokan közülük közlekedési balesetben lelik halálukat. A természetvédők igyekeznek megvédeni a vonuló békákat és figyelmeztető táblákat helyeznek el az utak mentén.

Mifelénk ilyen táblákat látni:

Ma esett a hó és nagyon lehűlt az idő. Lehet, hogy szegény békákat megtéveszti a téli időjárás, és visszamennek a téli tartózkodási helyükre?

Vasárnap barátokkal a Bódeni-tó kis nyúlványánál, az Untersee-nél sétáltunk. Mammern parkolójától indultunk.

Először ehhez a kis templomhoz baktattunk fel:

Innen ilyen a kilátás:

A templom mögött lévő étteremben klasszikus svájci kaját ebédeltünk, rántott húst sültkrumplival és almás rétest.

Ebéd után jól esett tovább sétálni a szépséges tájban.

A hegytető után egy erdőbe vezetett az út.

Amikor kijutottunk az erdőből, megint Mammernben találtuk magunkat.

Egy szép tavaszi napon barátokkal sétálni és közben beszélgetni... Kell ennél jobb program?

Végre egy olyan hétvégénk volt, amikor szombaton és vasárnap is élvezhettük a finom tavaszi napsütést.

Szombaton Urswiltől Sursee nevű kisvárosig kerékpároztunk. Az út oda-vissza 41 km, nem sok, de a felszín meglehetősen hullámzott.

Végig az úton a Alpok havas csúcsait csodálhattuk meg.

Nem semmi kilátásuk van azoknak, akik ebben a házban laknak:

A képen nem látszik, de ez a csodás látvány zajszennyezett. A ház alatt egy autópálya van.

Letekertünk a Sempachersee-hez. Ugye szép?

Az emberek sétálnak a tóparton, napfürdőznek a fűben, a padokon. Csak éppen az autópálya a tó mellett fut, és szünet nélkül hallani a száguldó autók zaját.

Sursee egy gazdag kisváros. Minden frissen renovált, tip-top.

Visszafelé is nézegethettük az Alpok hegyvonulatát.

2015-ben kezdték el felújítani Lausanne tóparti promenádját, amit a tervek szerint, 2020-ra fejeznek be. Az egyik fal lebontásánál egy 117 éves kapszulát találtak a munkások a betonban. Az üveg kapszula három dolgot rejtett magában: egy levelet, melyet a munkások írtak, egy hivatalos iratot a lausannie-i építkezési hivatal bélyegzőjével, és egy szocialista anarchista újság, a Le Réveil 1900. július 7-dikei számának a másolatát.

Többek között ez olvasható a munkások levelében: „Üdvözöljük azt, akinek megadatik, hogy megtalálja ezt az üzenetet.” A promenádot 1896 és 1901 között építették.

2016-ban Svájcban fegyvertartási engedélyhez annyi kérelmet nyújtottak be, mint még soha. Néhány kantonban 30%-kal nőtt az igénylés, annak ellenére, hogy a rendőrség igyekszik lebeszélni erről a lakosságot. A kérelmezők között egyre több a nő. Ennek a jelenségnek a a hátterében növekvő bizonytalanság és félelem van, a múlt év terrorcselekményei miatt. Az emberek saját magukat akarják megvédeni.

Készült egy felmérés is, melyben 6782 embertől kérdezték meg, hogy rendelkezik-e fegyverrel.

Íme a válaszok:

25%-nak katonai fegyvere van

32% már beszerzett magának fegyvert

43%-nak nincs fegyvere

Bár a megkérdezettek válasza alapján nem lehet azt kijelenteni, hogy a svájci állampolgárok 57%-ának van fegyvere, mégis lehet arra következtetni, hogy valószínűleg minden második felnőttkorú svájci ember rendelkezik fegyverrel.

Mellékesen megjegyzem, hogy Napóleon óta, nem volt itt háború. Ráadásul Svájc az egyik legbiztonságosabb ország a világon.

Félelmetes, ha már itt is ennyire félnek az emberek.

2017 februárjában Wallis kanton Közúti Közlekedési Hatósága a „VS 1” rendszámot 10.000 frank alapáron hirdette meg interneten. A különleges rendszámért 15 „szálltak ringbe”. Három nap alatt a rendszám ára felszökött 110.000 frankra. A licitálás végére egy ismeretlen wallisi lakos tett pontot, aki február 23-án a 160.000 frankos ajánlatával mindenkit maga mögé utasított.

A kanton közlekedési hatóságának vezetője, Pierre-Joseph Udry nagyon elégedett a végeredménnyel, mert csak 50.000 és 70.000 frank közötti összegre számított.

Az eddig megtartott rendszám-licit-versenyek második és harmadik helyén holtverseny alakult ki egy st-galleni: „SG 1” és egy ticinoi „TI 10” rendszám között. Mindkettő értéke egyaránt 135.000 frank.

A negyedik helyen egy aargaui rendszám áll: „AG 25” potom 70.000 frankért.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen fizetések vannak Svájcban, akkor a Lohnbuch című könyvet kell megnézned, amelyben nyilvánossá teszik a legkülönfélébb munkakörök átlagbérét.

Íme néhány 2017-re vonatkozó átlagbér:

Autószerelő: 4450 frank

Orvosi asszisztens: 7436 frank

Hivatásos katona: 8142 frank

Sörkészítő: 4771 frank

Főorvos: 12'824 frank

Fodrász: 3800 frank

Vezető diplomata: 13'474 frank

Elektroműszerész: 4650 frank

Légiközlekedésirányító: 15 éves gyakorlattal 13'106 frank

Erdész: 6296 frank

Felszolgáló: 4108 frank

Újságíró: 3 év gyakorlat után 6440 frank

Szakács kezdőfizetése: 4120 frank

Kamionsöfőr: 4500 frank

Általános iskolai tanító, 1-3 osztály, Zürich kanton: 6981 frank

Kapitány utasszállító gépen: minimum 8898 frank

Lelkész: 9084 frank

Rendőr: 5512 frank

Szociális munkás: 7285 frank

Állatgondozó: 4000 frank

Bolti pénztáros: 4000 frank

Még az alacsonyabb fizetések is tetszetősek egy magyarnak. De nem szabad elfelejteni, hogy Svájc a világ egyik legdrágább országa, magasak a kiadások is.

Szombaton (március 11) egy baráti házaspárral a Flachsee-hez mentünk sétálni.

A Reuss folyót Rottenschwil és Bremgarten (Aargau kanton) között egy 72 hektáros vízfelű mesterséges tóvá duzzasztották fel, ahol több mint 240 féle madár és egy hód család él.

A férfiak a gyaloglás közben nagy lelkesedéssel geocachingeltek. (Lehet ezt így mondani?) Legalább öt-hat eldugott dobozkát találtak furcsa, agyament helyeken. Mi nők "csak" a friss levegőt, a melengető napfényt és a sétát élveztük.

Frenkendorfban (Bázel kanton) valaki egy parkolást tiltó tábla előtt hagyta az autóját. Pechjére, pont erre vonultak a farsangi felvonulók, akik keményen megbüntették a szabályt be nem tartó autótulajdonost.

Tudsz arról, hogy a svájci csoki és sajt mellé, most már a kristálytiszta, ózondús svájci levegőt is élvezheted a saját lakásodban?

Egy Bázelben élő brit férfi, John Green csatos üvegekben svájci levegőt árul online. Fél liter ára 97 dollár, egy liter 167 dollár, három liter 247 dollár. Az árban benne van a szállítás is, függetlenül attól, hogy hol élsz.

A haszon 25 %-a a World Vision karitatív szervezet egyik programját támogatja, melynek az a célja, hogy tiszta víz legyen Afrikában.

A palackhoz jár egy aláírt bizonyítvány is, melyben megadják a GPS koorinátákat, ahol a levegőt „begyűjtötték”.

Fontos! Mielőtt kinyitod a palackot, ajánlott lehűteni a teljes hatás érdekében.

A vállalkozás kitalálója, Green azt állítja, hogy ők tényleg fölmennek a Zermatthoz és ott „töltik be” az üvegeket a hegyi levegővel.

Green elismeri, hogy az ár kissé magas, figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az üvegekben csak levegő van, de véleménye szerint ez szükséges ár, mivel jelentősek a kiadásai is.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ez nem akármilyen levegő! Ez bizony, hamisítatlan svájci levegő! És tudvalévő, hogy Svájcban minden drága! Miért pont a levegő lenne olcsó?

Ha Te is szeretnél rendelni, itt megteheted: mountainairfromswitzerland.com,

Így néz ki az üveg:

Így néz ki a bizonyítvány: