Nekem Berlin a múlt a jelen és a jövő egyedülálló együttes jelenléte. Nem mondanám, hogy szép város, de az biztos, hogy izgalmas és rendkívüli.
Az egyedien modern épületek és az égbe nyúló órásdaruk dzsumbuja között, hatalmas, lebuldózerezett területek várnak beépítésre. (Terület van bőven, „hála” a szőnyegbombázásoknak.)
A világ pedig látni akarja az újjászülető Berlint. Kíváncsi turisták tömege lepi el a várost, főleg oroszok. (Az oroszok kivonultak, majd visszajöttek, csak másképp.)
A ’szocista-realista’ Berlint és a ’burzsuj’ Berlint igyekeznek gyorsan egyarcúvá formálni. Érthető, hiszen egy nemzetnek, egy főváros kell. Az intenzív építkezésekkel mellesleg felpörgetik a gazdaságot, munkát is adnak, ami nagyon kell, mert Németország 10%-a, azaz 10 millió ember munkanélküli.
A megújulás része az is, hogy a lakosság „kiszínesedett”. Berlin egy igazi lüktető, örök mozgásban lévő kozmopolita várossá nőtte ki magát. Utcáin mindenféle szerzet látható. Az ambiciózus, tettre-kész karrieristáktól az alkoholmámorban dülöngélő naplopókig, az elegáns uraktól a rongyokba öltözött koldusokig, a talpig bebugyolált nőktől a tetkóval és testékszerekkel „felékesített”, bájaikat mutogató lányokig széles a paletta.
De nemtől, fajtól és társadalmi helyzettől függetlenül, mindenki megilletődve nézi végig a Chekpont Charlie (Katonai ellenőrző pont az amerikai szektor területén 1945 és 90 között.) képeit. A FAL, (ami még sok emberben elevenen él) megosztást szított, családokat szakított szét, emberéleteket követelt, egyeseket hősökké, másokat gyilkosokká tett – mindenkit elgondolkodtat. A FAL, ami csúf jelképe az ember értelmetlen gyűlöletének – kijózanít. Ez a FAL mára szinte teljesen eltűnt az utcákról, egy-két emlékhelytől eltekintve, csak egy csík fut egykori helyén. Három elemét a történeti múzeumban újra felállították. Látványa felzaklat, mert hihetetlen, hogy ez a képtelenség megtörténhetett! Ez a néhány darab beton szomorú bizonyítéka annak, hogy az emberi gonoszság és korlátoltság határtalan. Ezt látni kell, ezt látnotok kell! Emberi szenvedés, fájdalom és harag kiált a falról. Ami mellett egykor fegyveres-kutyás őrök járőröztek, most én állok és akadálytalanul, büntetlenül körbejárhatom. Megfordult a történelem kereke, a félelmetes FALból ártalmatlan múzeumi tárgy lett. Az ember józanabbik része győzött. Csak az a baj, hogy az emberiség történelmében a józanság mindig rövidebb ideig tartott, mint az őrület.
Németek, oroszok, japánok, amerikaiak, angolok, olaszok és magyarok, együtt nézzük a képeket, együtt könnyezzük meg a múltat. Pedig apáink, nagyapáink egymást ölték, lehet, hogy pont itt.
Jó, hogy itt állunk és most ugyanúgy gondolkodunk, ugyanúgy érzünk. De meddig tart ez az egység? Meddig engedünk teret a lelkiismeretünknek?
Kimegyünk. Az újjáépített házak falai ragyognak a késődélutáni napfényben. Zsong a fejemben a sok kép. Lazán öltözött emberek napoznak a szökőkútnál, turisták belenevetnek a fényképezőgép lencséjébe, egy koszos, mezítlábas fiatalember csikkeket keres a fűben, feketébe öltözött, bakancsos társaság gyülekezik a téren. Körülbelül 50-en lehetnek. Lépteim felgyorsulnak. Félek.
A FAL evolúciója:
A FAL egyenlő hidegháború:
.jpg)
Chekpont Charlie:
Döbbenten nézzük, hogy két egymás mellé tett, rafináltan kivágott bőröndben igenis elfér egy ember.
Bebelplatz:
1933. május 10-én több, mint 20 ezer könyvet égettek el az "állami megvilágosodás" szent nevében. Ma a tér közepén egy üveglap csillog. Ezen keresztül a föld alá lehet kukucskálni, ahol üres könyvespolcok sorakoznak egymás mellett.
Az új Berlin:
A "mosógép", ahol Angela Merker dolgozik:
A világ egyik legmodernebb vasútállomása:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.