Ma, 2017 január 2-án délután egy baráti párral életünkben először részt vettünk egy geocaching játékban. Barátnőm férjének köszönhetően, – aki tapasztalt „kereső”, a környék erdeiben már saját maga is rejtett el több tárgyat – GPS koordinátákkal „felszerelkezve” vágtunk bele a „kincskeresésbe”. A hideg, zúzmarás idő sem tántorított el minket.
Az első rejtekhelyet tökéletesen álcázták, instrukciók nélkül lehetetlen megtalálni. A kapszulát egy taplógombában helyezték el, a gombára gumit erősítettek, a fatörzsre pedig akasztót szegeltek. Így a kapszulát rejtő taplógombát stabilan a fatörzsre lehetett akasztani. Nagyon rafkós lehet az ember, aki ezt kitalálta.
A második rejtekhelyet nem találtuk meg.
A harmadik „kincsre” egy fal tövében, kavicsok alatt leltünk rá.
Nem tűnt fel, hogy legalább két és fél órát gyalogoltunk, mert közben nagyon jót beszélgettünk. Éhesen, kissé átfagyva, de elégedetten értünk haza.
Mondhatom, férjem és én is rákattantunk a geocachingre, az biztos, hogy regisztrálni fogunk a svájci geocaching oldalra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.