Az én Svájcom

Miklós, aki több mint 50 éve él itt, így látja a svájciakat:

Szeretem bennük azt, hogy engem ide befogadtak. Ahogy engem befogadtak, szenzációs! Anélkül, hogy valamit tettem volna. Utólag az ember próbálja megköszönni a munkájával. Volt egy fajta elfogultság a magyarok felé. Megszerettek minket az 56-os események miatt. Ez olyan volt, mintegy meghajlás a magyar nemzet előtt. Nem volt ilyenre példa. A csehek idejövetele 67-ben egészen más volt. Sokkal nehezebb volt nekik beilleszkedniük.

Amit én szeretek bennük, az az, hogy lelkiismeretesek, megbízhatóak, nem szélhámosok. Amit megbeszélsz velük, megtartják. Az, hogy időnként ferde szemmel néznek... ez abból fakad, hogy félnek attól, hogy elvész a svájci jelleg a sok külföldi miatt, beleolvadnak a külföldi kultúrákba és nem tudják magukat megvédeni.

A fejüket tették a kasza alá, amikor 300-400 évvel ezelőtt a Habsburgokkal szemben az életükért harcoltak. Áldozatot vállaltak. Ez már nincs meg.

Ezek a svájciak nagyon okosak, mert tudják, hogyan működnek a dolgok. Lavíroznak ide-oda, ezzel elkerülnek minden nehézséget. Szerintem ez számukra egy életszükséglet. Talán így tudják magukat életben tartani.

Hogy micsoda problémákon politizálnak! Nem tudják, mik az igazi problémák. Csodálkozom, ezen fennakadni?

A kertjét úgy műveli, hogy senki ne tudja, milyen növényt ültet be ma és mit fog holnap kaszálni. Senki ne foglalkozzon az életével. Ha valakit megkérdeztek volna 10 évvel ezelőtt, te mondd, mennyit keresel, azt válaszolja, hogy mi közöd van hozzá. Ma már nyilvánosan írnak erről, egymást boncolják. Ez egy nagy veszteség a bankosok számára.

Mit nem szeretek a svájciakban?

Amiről az ember szívesen hallana, inkább hallgatnak. Nem mondanak mást, ami nem igaz, inkább nem mondanak semmit. Például, ha szakmai vonalon megkérdezem, mi a véleményed. Csináljuk ezt így vagy inkább amúgy? A svájci azt mondja: „Te, még meg kell gondolnom.” Egy német azonnal megmondja, mit gondol.

Saját érzelmi értékeiket is lassan elveszítik, mert nem tudnak róla beszélni. Szemérmesek, bátortalanok és gyávák. Érzelmi vonalon is. Mindig attól félnek, mi történik, ha nem sikerül. Az érzelmeket fel nem vállalva, felszínes szokás lesz az érzelmi életük. Arra van szükség, hogy ha dolgozol dolgozz, ha keresel, akkor keress. Nem érdekli, amit te gondolsz, hagyd békén. Ez nem csak az érdeklődés hiánya. Érdeklődne, de nem mer. Az érdeklődés túl veszélyes, mélyre menne, ott pedig bizonytalanok. Nem közlékenyek. Azért sem kérdeznek, nehogy nekik is mondaniuk kelljen valamit a viszont kérdésre. Nagy emberi melegséget, közelséget nem éreztem. Te itt külföldiként, maradhatsz egész életedben külföldi.

Nálunk otthon, ez nem így van. Érdeklődőbbek, kíváncsibbak vagyunk. A külföldiek maguktól változnak meg Magyarországon, Svájcban pedig ez egy kényszer. A magyarok nagyon vendégszerető és szívélyes emberek. Itt azt sem mondják, hogy üljél le. Neked itt nagyon jó helyzetednek kell lenni ahhoz, hogy befogadjanak. Szeretnétek velünk vacsorázni? Jól van, akkor menjünk étterembe. Az otthon, mintha a belsődet mutatná meg és ezt védeni kell. Az, hogy nem engedik meg, hogy átlépd a küszöbüket, félelem van.

Hogy tudnak-e egymással intimitásban élni? Hááát, ez inkább egy szokássá tett érzelmi kapcsolat. Mert mások sem élnek másképp. Nem kell többet adni belőled, csak annyit, amennyi éppen szükséges. Nehogy mindent odaadjál, mert akkor hülye vagy. Az sem beszél sokat a szegénységről, aki szegény. A gazdag pedig egyáltalán nem beszél a gazdagságáról. Adakozásnál ha a szomszédom ennyit adott, akkor én egy frankkal többet adok. Ők korrektek, de nem nagylelkűek.

A munka nem dicsőség, ahogy nálunk volt otthon, hanem szükségszerűség. Nem mondom, hogy rosszul dolgoznak. Nagyon szorgalmasak, viszont nagyon tudja, miért dolgozik. A pénzért. Ebből lesznek gazdagok. Évszázadok óta ezt csinálják, nem fognak azért megváltozni, mert én idejöttem.

Nem mondom azt, hogy nem érzem jól magam itt. Viszont nem keresem a legjobb barátomat, mert itt úgysem találom meg. Sok nőtől hallottam, hogy a magyar férfi úgy viselkedik a nőkkel, hogy az nem igaz! Mert a magyar férfinek charme-ja van, lovagias. Így nevelődtem vagy sem, nem is érdekel. A nőt másképp kezelem, mit a férfit. Nekem ez egy jó érzés. A svájci nők, ha velünk magyarokkal társalognak, egész odavannak.

Az, hogy nem tudok jól dialektussal társalogni, sosem vették rossz néven. Nem is akarom letagadni, hogy magyar vagyok. Minek? Amikor elkezdtem dialektussal keverten beszélni, teljesen odáig voltak. „Na, jól van! Nem kell többet! Elég!” Itt-ott még büszkék is rám. Mi adtuk neked a lehetőséget, te most meghálálod. Most kvittek vagyunk.

Nincs olyan svájci barátom, mint otthon. Nem is kerestem. Nincs bensőségesség, melegség. Ha megszólítanak, akkor valamire szükségük van. De nem kérdezik meg, hogy hogy vagyok, hogy érzem magam.

 Én: Mit gondolsz a svájci nőkről?

A svájci nők erősebbek, mint a férfiak. Ez azért van, mert a nők sokkal jobban foglalkoznak egymással, mint a férfiak. Ha a nők összejönnek, annak valami oka van. Ők valami miatt jönnek össze. Érdek van. Amit ők nagyon ügyesen tudják éreztetni, ez az emancipációs dolog. Ez sokkal elevenebb itt Svájcban, mint ahogy az ember gondolná. Sok nő elvesztette nőiességét, viszont dominánsabb lett. Ahhoz, hogy megtartsd a nőiességedet, arra puhaságra, kecsességre van szükség. A nők régebben háttérbe szorították magukat. Most ők jönnek előre, eddig azt mondtad nekem, nem csinálok semmit, most én mondom, hogy te nem csinálsz semmit. Van merészség hozzá. Állandóan olvasom az újságban, ki keres többet, a férfi vagy a nö. Orvosi vonalon például már több a nő és jobban is diktálnak. Nem hiszem, hogy a férfiak többet fognak dolgozni azért, hogy jobban helytálljanak a nőkkel szemben. A nők viszont hajlandóak. Engem ez a probléma nem érdekel. Mert ezen nem tudok segíteni. Nők mellé állni, ehhez a férfinak nincs érzéke. Ez így volt évtizedeken keresztül, miért kell ezen változtatni. A férfiak a kényelmet szeretik. Most üljek oda főzni? Csinálják néhány helyen, de ez nem tartott sokáig. Hányszor olvasom, hogy a férfi legyen a konyhában, a nő menjen dolgozni. Jó lenne ezt kipróbálni, hogy meglássuk, működik-e. Nem tudom, hogy a nőkön mit segítene egy ilyen változás.