Egyik szomszédomtól tudtam meg, hogy él egy asszony a községünkben, aki ért az állatok nyelvén. De nem csak az élőkkel, hanem a holtakkal is társalog. Hitetlenségemet látván elmesélte saját történetét.
Évekkel ezelőtt, mélyen gyászolta kutyusát. Egy nap összefutott az utcán ezzel a hölggyel, aki behívta magához egy kávéra. Beszélgetés közben váratlanul így szólt vendéglátója: - Ursula (szomszédom), ne vádolt magad tovább azért, hogy elaltattad a kutyádat. A kutyád azt üzeni neked, hogy ne aggódj, minden rendben van vele. Ursula –állítása szerint- bizton meg tudja állapítani, amikor hazudnak neki. Tudta, hogy ismerőse igazat mond. Abban a pillanatban megkönnyebbült és lement róla az önvád.
A környéken él egy másik asszony is, aki nem csak érti az állatok nyelvét, de azt is meg tudja mondani, hol vannak, ha elkóborolnak. Ursula férje hallott erről a nőről. Bár kételkedett képességeiben, de amikor egyik munkatársának a macskája eltűnt, és napok óta hiába keresték, nincs vesztenivaló alapon, megadta az állatokkal társalkodó hölgy nevét. Kollégája felkereste az asszonyt, vitt magával egy régi fotót a macskáról. A hölgy miközben nézte a képet, látomása lett. Pontosan leírta a környéket, ahol a macska tartózkodott. Egy folyópartot látott fákkal, póznákkal. A férfi ráismert a helyszínre. Nyomban oda is ment, és akár hiszetek, akár nem, ott volt az elveszettnek hitt macska.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.