HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2013.01.29. 17:20 Az én Svájcom

Na és akkor mi van?!

Már mindent kipakoltunk a futószalagra. A pénztárnál egy férfi kártyával fizetett, pontosabban fizetett volna, mert a terminál újra és újra kilökte kártyáját. Néhány próbálkozás után felfogta, hogy nincs pénz a kártyán. A férfi nevetve mondta a pénztárosnőnek, hogy hazamegy és hoz egy másik kártyát. Kicsit arrébb tolta a bevásárlókocsit és egykedvű arccal, lazán kisétált. A pénztárosnő  sztornózta a blokkot, majd kedvesen felénk fordult.

Én döbbenettel és földbegyökerezett lábbal néztem végig a jelentet. 

Lepörgött szemem előtt egy másik jelenet is. Mi van akkor, ha mindez velem történik meg? A kártyámon nincs pénz, föltartom az embereket, a pénztárosnőnek extra munkát adok. Milyen hülye helyzet. Ciki, jaj de nagyon ciki! Elmegyek vásárolni és nem tudok fizetni! Elsüllyednék szégyenemben. Zavartan és lehorgasztott fejjel somfordálnék ki a boltból, és az „Ó, miket gondolhatnak rólam?“ kérdés zakatolna a fejemben.

Még valami! A pénztárosnő nem alázta meg emberünket, nem tett megjegyzéseket, nem sóhajtozott, de még pofákat sem vágott. A sorban állók sem morogtak, nem csóválták a fejüket. 

Ahogy írom ezeket a sorokat, eszembe jut egy angol hölgy, aki egyébként svájcinak tartja magát (40 éve él Svájcban, a férje svájci). (Jaj, annyira cuki, amikor egy angol nő svájciul beszél!!!) Szóval, vendégségen voltunk és ő szemben ült velem a vacsoránál. Először egy égő gyertyát döntött fel, majd egy üvegpoharat sodort le. Lenyűgözően kezelte a helyzetet. Egyáltalán nem volt zavarban. „Ó, én voltam?“ kérdezte bájosan. A házigazda szeme sem rebbent, felesége gyorsan összesöpörte a szilánkokat és hozott egy másik poharat.

Meggyőződésem, ha kezét-tördelve szégyenkezett volna bénasága miatt, akkor biztosan mérgelődtek volna a háziak.

Mi kell ahhoz, hogy elegánsan tudjak kijönni egy kellemetlen helyzetből?   Megmondom. Magas önértékelés. Na, itt bőségesen van belőle.  

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr255051484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása