Az én Svájcom

Tegnap előtt fejeződött be a Világgazdasági Találkozó Davos-ban.1971 óta minden év januárjában összegyűlnek itt a befolyásos vezetők, hogy együtt keressék a megoldást a világ égető problémáira.

Miért pont Davos? Szerintem katonai megfontolásból esett rá a választás. Európa legmagasabban fekvő városa (1.560 m) a Svájci Alpok egyik medencéjében fekszik. Könnyű biztosítani  védelmét.

Ez évi mottó: „A nagy átalakulás: új modell létrehozása

Idén a 40 állami vezető és kormányfő és a 2600 fős politikai-gazdasági elit új rekordot állított fel a résztvevők számát illetően.

Ötezer katona és rendőr vigyázott rájuk, ami másfél millió frank extra kiadást jelent a hadseregnek és az adózó svájci polgároknak.

A Találkozó alapítója Klaus Schwab, a Genfi Egyetem professzora. Egyik egyetemi kollégája, Jean Ziegler nyíltan kritizálta Schwab-ot és az egész Világgazdasági Találkozót. (Jean kapitalizmus-kritikus.) Szerinte ez az egész csak egy cirkusz, ami nem párbeszédről, hanem a világ urainak közös pszichoterápiájáról szól. Minden évben kitűznek célokat, melyek hamar feledésbe merülnek. 2011-ben a fő cél az élelmiszer-spekuláció ellenőrzése volt. Ez ügyben tavaly óta semmi sem történt.

Pontos koreográfiával zajlott minden. A befolyásos okosakat bekerítették és összeterelték, hogy együtt főzzék ki a ’világ-gyógyító tinktúrát’, a kerítésen kívül pedig a globalizmus ellenzői igyekeztek a média figyelmét magukra vonni. A két tábor között helyezkedtek el a katonák, villámhárító szerepkörben.

A meztelenség a legegyszerűbb és leghatásosabb módja a figyelemfelkeltésnek. Inger-gazdag világunkban valami extrémet kell csinálni ahhoz, hogy tompuló érzékszerveink működébe lépjenek. A vaksi szemek és nagyothalló fülek csak a durva és zajos ingereket érzékelik.

(A meztelen tüntetőkről készült képek hiányoznak. A rendszer  nem engedte átmásolni.)

Mindkét oldalon pünkösdi királyok és királynők mutogatják magukat gátlástalanul (ruhában vagy anélkül), hogy kiélvezhessék azt a néhány pillanatot, amikor rájuk figyelnek az emberek.

Jópofa show-man-ek, önimádó hullámlovasok, vasakaratú alfa-hímek, divatba-jött percemberkék, magabiztos ígérgetők és szemérmetlen blöffölők nyomulnak, hogy behatoljanak gondolataimba, megerőszakolják érzéseimet, akaratomat. Mikor nem volt ilyen a világ? Az emberi gyarlóság a hatalom közelében látványosan kitüremkedik, a pénz kábításában szinte mindenki elveszti józan ítélőképességét és erkölcsi tartását. Aki még tisztességes és jóakaratú szeretne lenni, érdekviszonyok hálójában vergődik tehetetlenül. A bölcs ember inkább kimarad a ’Ki tud jobban agyat mosni’ vetélkedőből.

Pont azok, akik a világ legfontosabb kérdéseiben döntenek, pusztítják legjobban környezetemet, mérgezik vizemet, levegőmet, ételemet, teszik tönkre az egészségem. Látványosan előadják, hogy erős és bölcs hősként képesek a megbillent gazdasági és ökológiai egyensúlyt helyreállítani. Nem hiszek nekik. Őket nem a föld és az én jólétem, egészségem érdekli, hanem kizárólagosan a saját profitjuk. Minden áron, még ha az egész föld belepusztul, akkor is.

Ezt a fotót a Lucerni Közlekedési Múzeumban készítettem. A két kép közepén a Föld látható, a szépséges fényes pontok pedig űrszennyek. (Nem emlékszem, mikor készítették a képeket.) Amelyiken több fényes pont látható, az a frissebb kép. Mi emberek buzgón szemetelünk, fékezhetetlenül, globális módon szórjuk szét fel-nem-bomló vég-termékeinket. (Kinek az engedélyével került ez a sok szenny az űrbe?  Egy biztos, nem az én utasításomra, de még a tiédre sem.)

2010 augusztásban jártunk Davosban. Ticino után, elmaradt a ’Hűha!’ effektus. Újabb hegyek… szép-szép, de…semmi különös.  Davos egy össze-vissza épített település, még egy hangulatos utcája sincs.

A forró hétvégén bármerre mentünk, a hotel recepcióján, az utcákon, a lanovkában, de még a hegycsúcsokon is fekete kaftánba öltözött, különféle nyelveken beszélő ortodox zsidókat láttunk. Mi van? Nemzetközi Ortodox Zsidó Találkozót tartanak? Biztos, hogy nem Jeruzsálem egyik ortodox negyedében vagyok?

A férfiak a prém-fejfedő alatt izzadt homlokukat törölgették. Amikor egy pillanatra felemelték fekete kalapjukat/prémsapkájukat, még egy fekete kipát is láttam a fejükön. Legnagyobb részvéttel az asszonyokat néztem, akik nejlon-harisnyanadrágban, parókával és kendővel a fejükön baktattak hegynek föl. 

Péntek este beköszöntött a sábesz. Az egyik épület erkélyén néhány ortodox férfi Jeruzsálem felé fordult és rituálisan ingadozva rázendített egy szombat-nyitó imára.