HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2011.08.04. 11:24 Az én Svájcom

Apró történetek

A kő

Burgdorf szélén, Steinhof vasúti megállótól nem messze, egy kiserdő dzsumbujos részén, jelentéktelenül megbújik egy határkő. Évszázadokon keresztül eddig tartott a város területe. A kőbe két évszámot (1323 - felállításának dátuma, 1819 - felújításának dátuma) és egy esküre emelt kezet faragtak.

Amikor lopáson kaptak valakit a városban, úgy büntették meg, hogy idehozták, kezét a kőre kellett tennie és esküvel fogadnia, hogy soha többé nem lép be a város területére. Ha mégis megtette, levágták három ujját.

 

A fa

Nem messze a kőtől, az egyik domb tetején  áll egy fa méltóságteljesen. Jó alatta ülni és nézni Burgdorf várát, ami még épp ki tud kukucskálni a sűrű lombkoronák mögül. Ez a fa nem egy hétköznapi fa, hanem egy csodatévő fa. Generációról-generációra végigkíséri Vera családjának életét. Vera nagymamája, anyukája, Vera kislányként, gyerekei, unokái egyaránt átélték a fa csodáját.  

Egy forró nyári napon Vera engem is elvitt a fához. „Fontos, hogy a fa alá álljon az ember, ránézzen a várra és közben mondjon valami szépet a városnak. Amikor ez megtörténik, akkor egy szem cukor pottyan le a fáról.” – mondta nekem Vera.

Egészen a fa törzséhez álltam. Ránéztem a napsütésben szikrázó várra és kikiáltottam magamból: „Szép vagy Burgdorf! Szeretek itt élni!” És ekkor, képzeljétek el, egy szem cukorka esett a földre! (Nahát! A fa magyarul is ért!)

Egy hónap múlva újra meglátogattam a fát. Le akartam fotózni. Sajnos, a közelébe sem tudtam jutni, mert  időközben körbekerítették. Alatta tehenek hűsöltek, zöld fű és vadvirágok helyett dagonya, tehénszar és legyek vették körül.

A misztikus fa megközelíthetetlen lett. Még jó, hogy a cukorka megvan. Örök emlék egy burgdorfi fától, ami megajándékozza azokat, akik hisznek a csodákban.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr673124895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása