Az egyik ragyogó, tiszta nap elhatároztuk, hogy a kora-tavaszból átruccanunk az örök télbe. Schilthornt céloztuk meg, ami majd 3 ezer méter magasan van (2970 m). A 72 vízesés völgyében, Stechelbergnél (867 m) parkoltunk le. Az autókban és autók között emberek vetkőztek, hogy profi síszerkót, sícsizmát húzzanak magukra. Mi is „átvedlettünk”, csak a sícsizma és sisak hiányzott rólunk.
Az óriás-lanovkában legalább 50-en zsúfolódtunk össze. Három átszállással, fél óra alatt értünk fel Schilthornba.
Tiszta idő és mozgólépcső fogadott minket. A teraszon 360 fokos panorámában csodálhattuk meg az Alpok megszámlálhatatlanul sok csúcsát.
Ebben a magasságban kétféle élőlényt láttam (az embereken kívül), kisebb fekete madarakat és egy hatalmas ragadozó-madarat, ami méltóságteljesen rótta a köröket a hófödte csúcsok fölött. (Vajon itt mire vadászhat?)
Ezek a fekete madarak (olyanok, mint a feketerigók, csak nagyobb a testük) emberbarátok, mert egy férfi tenyeréből ettek. (Vagy inkább potyalesők?)
Schilthorn nem csak a hegyekről szól, hanem a bizniszről is. A hatvanas években a terasz közepére felhúztak egy csupa-üveg épületet, amit akkoriban futurisztikusnak tartottak. Benne ajándékbolt és egy hatalmas kör-étterem, a Piz Gloria található. Képzeljétek, az étterem körbe-forog mind a 36 asztalával és 216 ülőhelyével együtt. Egy óra alatt tesz meg egy kört. Fantasztikus élmény! Miközben elfogyasztod ebédedet, újra elvonulnak előtted a hegycsúcsok. Mintha egy mozgó-filmben szerepelnél.
A másik attrakció James Bond. Az ’Őfelsége ügynöke’ című film több jelenetét Schilthorn és környékén forgatták. A film kedvéért, Piz Gloria egy kutató intézetté alakult át, ahol az akkori Bond, Sean Connery tíz szép nővel találkozott. A hölgyek egy újszerű allergia terápián vettek részt, de valójában hipnózissal arra voltak kiképezve, hogy egy rádiójelre az egész világra betegséget terjesszenek. A szuper-ügynök persze megmentette a világot. Emlékére egy kávézó-sarkot rendeztek be.
Miután kibámészkodtuk magunkat, beültünk a pörgő étterembe. Az étlapon James Bond spagetti is szerepelt. Mi halat rendeltünk. Amikor a pincér gondosan elém rakta az ételt, 007-es szám díszítette tányérom szegélyét.
(Svájc egyik érdeme, hogy megszerettette velünk a halat. A boltokban gyönyörűen kirakott guszta hal-filék látványa egyszer annyira elcsábított, hogy rossz emlékeimet legyőzve, vásároltam két filét próbaképpen. Miután utánaolvastam, hogyan kell elkészíteni, meglepett a végeredmény. A hal finom is tud lenni! E felfedezésem óta, minden héten legalább egyszer eszünk halat.)
A kék ég és az Alpok látványához tökéletesen passzolt a finom, mandulás hal. Éppen egy párolt cukkinit kaptam be, amikor valami pici ponton akadt meg a szemem. Mi az ott, abban az elképesztő magasságban? Egy ejtőernyős! Mi három ezer méteren forogtunk, akkor az az ember, legalább 4 ezer méteren röpülhetett. Ebben a magasságban, már repülők járnak. Remélem, nem akarata ellenére keveredett oda, és élvezte azt, hogy ott lehetett.
Férjemre néztem. Tányérja üres, arca szürkés-fehér volt. Beesett szeme alatt fekete karikák jelentek meg. Én is furcsán, kótyagosan éreztem magam, mondhatni, forgott velem a világ. Alig nyeltem le az utolsó falatot, Lajos máris fizetett és (közös megegyezéssel) gyorsan távoztunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.