Ismertem egy nagyon tehetséges, de gyenge idegzetű fiút. Már nem él. Még most is tisztán látom az egyik rajzát. Egy galamb repül magasan az égen olajággal a csőrében, közben hátsó nyílásából bombák potyognak a Földre.
Utálom a háborút. Látványa annyira felzaklat, hogy háborús filmeket sem bírom nézni. Még találok némi férfias eleganciát, nemességet abban, amikor két ember szemtől szemben megküzd egymással, de mára a gyilkolás személytelenné és felháborítóan könnyűvé vált. Egy ravasz meghúzásához, egy gomb megnyomásához nem kell ész, még egy pöttöm gyermek is képes rá. Történelmünk legvéresebb évszázada után, ugyan mit várhatok attól a 21. századtól, ami a ’Csillagok háborúja’ film fegyvereit igyekszik megvalósítani?
Békében élünk, a fejünk felett keringő műholdak, az egymásra szegezett fegyverek és készenlétben lévő rakéták, bombák félelmetes békéjében.
Svájc sem bízik a béke-szólamokban, inkább arra rendezkedett be, hogy minden körülmények között túlélő legyen. Ledöbbentő számomra, hogy az ország vezetői nem csak a saját irhájukat akarják menteni egy háborús helyzetben, hanem minden svájci ember életét. Ismerjétek meg a Svájc védelmi rendszerét, mert ez is eltér a szokványostól. A neten böngészve mindenfélét összeolvastam, embereket kérdeztem meg. Sok információ zsong a fejemben, igyekszem a lényeget megragadni és átadni Nektek.
Köztudott, hogy Svájc semleges ország, ezért nem keveredik más országokban zajló fegyveres konfliktusokba, de számos fegyvertelen békefenntartó műveletekben vállal szerepet.
A svájci hadsereg jelenlegi helyzete mindennapos témává vált a lakosság és politikusok körében egyaránt, mert a fiatalabbak értelmetlennek tartják a régi struktúra fenntartását.
Néhány száraz, de sokatmondó adattal kezdeném. Drága dolog egy hadsereget fenntartani, működéshez pénz kell, mégpedig nagyon sok. Szerintem a svájci hadsereg vezetőinek nem lehet panaszra okuk. (Ők biztosan nem értenének egyet velem, mert a katonaság egy feneketlen kúthoz hasonlít, ami minden pénzt pillanatok alatt elnyel.) A katonai költségvetés 4,3 milliárd CHF, ami a GDP 1,2%-a.
Svájc lakosságához képest nagy hadsereggel rendelkezik: a 7,5 milliós országnak 180 ezer főből álló katonasága van.
A svájci hadsereg fejlett haditechnikával rendelkezik, nem csak a katonák, de az átlagemberek is jól kiképzettek. Szinte minden település mellett van minimum egy lőtér. Amikor H-ban éltünk, hetente többször zengett a környék a fegyverektől. Kétszer láttam tank és egyéb katonai jármű konvojt, két légiriadót éltem át. Ilyenkor kipróbálják, hogy a légi-szirénák megfelelően működnek-e. (Mondhatom, vérfagyasztó hangja van.)
Minden fizikailag egészséges svájci férfinek be kell vonulnia, ami 5 hónapos kiképzéssel indul 19-20 éves korban, majd rendszeresen, minden évben néhány hetes kiképzésen (összesen 260 nap) kell részt venniük. Ha már tartalékosokká válnak, otthonukban tartják egyenruhájukat, teljes felszerelésüket, fegyverüket. Fegyverükhöz 50 lőszer jár, amit egy lepecsételt fémdobozban tartanak.
A szigorú szabályok ellenére az érintetteknek mindössze 60%-a teljesít rendes katonai szolgálatot, a többiek ugyanis (elsősorban egészségügyi, lelkiismereti okok miatt) a polgári védelemhez, valamint a polgári szolgálathoz kerülnek.
Svájcban természetesen a hölgyek is választhatják a katonai hivatást, önkéntes alapon; bármelyik haderőnemhez jelentkezhetnek, akár harcoló alakulathoz is. Napjainkban mintegy 2000 nő szolgál a svájci haderőben.
A svájci mozgósítási rendszer egyike a leghatékonyabbaknak a világon. Egy riadót követő negyedik órában 110 ezer katona talpig fegyverben áll a hegygerinceken, további nyolc óra múlva a 19-49 év közötti teljes férfilakosság (másfél millió fő) azon munkálkodik, hogy a betolakodó ellenségre minimum lavinát zúdítson. A pacifisták eddig kétszer tűztek ki népszavazást a hadsereg megszüntetéséről; 1989-ben a leadott szavazatok 65%-a, 2001-ben pedig a 77%-a szólt a svájci hadsereg fenntartása mellett.
Ha Svájcban kocsikázol, előbb-utóbb érdekes alakzatokat fedezhetsz fel. Férjem egyből felismerte a mohával benőtt tankcsapdákat. Akkor nem értettük szerepüket, hiszen Napóleon óta itt nem volt háború. Kutakodásaim során választ kaptam erre a rejtélyre. A svájciak előrelátóan és hosszú-távúan gondolkodnak, a lehető legrosszabbra készülnek föl. Ezek a betontömbök a jövőbeli ellenséget hivatottak akadályozni.
Minden svájci településen a lakosság számának függvényében óvóhelyeket kell létesíteni; ezekben a teljes lakosság 85-88%-át egyidőben el kell tudniuk helyezni. Jelszavuk: „Egy svájci, egy ágy”. A svájci óvóhelyek kinézete és felszereltsége központilag a legapróbb részletességgel meg van határozva. A rendszeresen felújított, összkomfortos, általában a sziklába robbantott vagy minimum 6-8 méterre a föld alá épített termekben több hétre való (állandóan frissített) élelmiszer, víz és természetesen gyógyszer található, a korszerű távközlési eszközök teljes választékával. Ha kitörne a 3. világháború, egy átlagember számára Svájcban lenne a legnagyobb esély a túlélésre.
Tegnap előtt (vasárnap, február 13-án) szavazás volt Bern kantonban. Többek között az otthoni fegyvertatással kapcsolatosan kellett a bernieknek nyilatkozniuk. A szavazók 56,3%-a nem akar lefegyverzést. Ezek szerint a fegyverek maradnak otthon.
Mindenhol vannak fegyverboltok:
Tankcsapda Frühlinél:
Tankcsapda Creux-du-Van-nál:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.