Reggel nyolckor egy 60 év körüli néni lép be az étkezőbe. Jobb kezében fehér koszos szatyor, bal vállán egy hatalmas fekete táska lóg. A szatyrot leteszi a mellettünk lévő asztalhoz, majd a büfé-pulthoz megy, friss narancslét iszik és tányérra szedi reggelijét. Miközben helyet foglal, kapucsínót rendel. Alig fog hozzá sonkás szendvicséhez, amikor az olasz felszolgálónő tört angolsággal közli vele, hogy vendége érkezett. A néni meglepődik. Csodálkozva mondja nekünk amerikaiul, hogy ő senkit sem vár, el sem tudja képzelni ki keresi. Majd megkér minket, hogy vigyázzunk a szatyrára. Mi készségesen mondjuk: ’Sure.’
Egy perc sem telik el, a néni egy szép olasz ifjú társaságában tér vissza. A férfi, úgy 27-28 éves lehet, és feltűnően jóképű. Klasszikus ’római’ profilja van és csillogó, éj- fekete színű, vállig-érő, hullámos haja. Lazán elegánsan öltözött. Amikor leülnek, a férfi rendel magának egy kávét. A néni zavarban van, arca piros, de nem a melegtől. Hamarosan megérkezik a kávé, amit a fiatal felszolgálónő egy alig látható grimasszal tesz az asztalra. ’Gracia.’- mondja a szép-fiú édesen mosolyogva. (Mindjárt megtudja, hogy itt a kávé ihatatlan.)
Az olasz macsó jól beszél angolul. A néni megkérdezi tőle, hogy találta meg. ’Említette a hotel nevét.’ válaszolja az ifjú lovag. Aztán nem hallom pontosan, miről társalognak. (Tudom nem szép, de nagyon kíváncsi vagyok.) Csak annyit sikerült kihámoznom a beszélgetésükből, hogy a néni pénzt fog kapni. ’Meleg van.’ mondja a férfi. Föláll, leveszi a zakóját. Rövid-ujjú pólója alól kidudorodik kidolgozott bicepsze. A teste is szép. A férfi egyre közelebb ül a nénihez, akinek ragyog a szeme és kislányos zavarában haját igazgatja. A pasiból meg ömlik a szó, közben érzékien hozzáér az idős hölgy karjához, és lelelhet-finom mozdulattal megigazítja karkötőjét.
Felállunk. Kifelé menve látjuk, hogy a többi asztalnál ülő vendégek megvető pillantásokat lövellnek a meghitten beszélgető pár felé.
A Colosseum körül, úgy 200 méteres körzetben ál-római katonák ácsorognak kettesével arra várva, hogy lecsapjanak a következő turistára. Az egyik kosztümös párral két húsos, fehérbűrű lány pózol. Miután elkészültek a képek, a ducibb és fehérebb hölgy hirtelen mozdulattal, teljes erőből megmarkolja az egyik bronz-bőrű dalia fenekét. Az olasz természetesen nincs zavarban. Felemeli elöl tunikáját, nemi szervére mutat, aztán mond valamit, amin harsányan kacag a lány. Talán még a Colosseum is beleremeg.
Este a Taverna étterem teraszán egy idősebb és két fiatalabb férfi szolgál fel. Az egyik ifjú pincér egy francia gavallért megszégyenítően, kecses mozdulatokkal szolgálja ki a fiatalabb hölgyeket. Az ételhez igéző tekintet, huncut mosoly, egy-két kedves bók is jár. Mellettünk egy négytagú dán család vacsorázik. A nagyobbik lány 15 év körül lehet. (Természetesen hosszú szőke haja van.) Szemben velem, a terasz szélén néhány srác szabad asztalra vár. Az egyik keskeny-szemöldökű fickó kiszúrja a dán kislányt. (Rómában nagy divat a szemöldökszedés a tini-fiúk között.) Beindul a szemezés. A kislány felélénkül, egyre többet beszél, még dalra is fakad. Csak úgy szórja a poénokat, az egész család dől a nevetéstől.
Mögöttünk két amerikai lány a szolgálatkész pincérrel fotózkodik. A lányok elkérik a férfi telefonszámát, amit a pincér gyorsan lefirkant egy papírra. Aztán búcsú-csók és ígéretek következnek. A lányok nehéz szívvel elmennek, a férfi pedig rendületlen odaadással tovább sürög-forog az asztalok között.
Másnap reggel egy olasz család reggelizik mellettünk. (Vajon mi lehet az amerikai nénivel?) A szülők 45-50 év körüliek lehetnek, egy-szem fiuk úgy 16. Mindannyian roppant elegánsak. Nem sokat beszélgetnek. A férj újságot olvas, a feleség kávét kavar, a gyerek eszik. Hamarosan egy másik olasz család érkezik. Nekik két tini-lányuk van. Ők is jól-öltözöttek, mintha egy divatújságból léptek volna elő mindannyian. Épp hogy nekilátok a reggelimhez, amikor a mellettünk ülő férfi feláll és elindul kifele. (Csak most látom, hogy finom inge és nadrágja tökéletesen vasalt. Hoztak magukkal vasalót?) Megáll a másik olasz család mellett. A feleség (természetesen a másik) fölnéz, megrázza haját és szemem láttára átalakul az arca. Kemény vonásai eltűnnek, arca meglágyul, sugárzó tekintettel és bájos mosollyal üdvözli a férfit. A két ember tekintete összeolvad, egy pillanatra felizzik a levegő. Amikor a férfi kimegy, kihunynak a fények, a nő arca újra megkeményedik, és unottan, üres tekintettel mered a fehér abroszra.
Colosseumnál:
A Spanyol lépcső. Ide jönnek a római macsók mustrálni a külföldi és helybeli csajokat.
Plusz még néhány macsó:
Ilyen egy igazi olasz pár:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.