A történelmi győzelem éjszakáján fülsiketítő parádék törték meg Svájc nyugalmát. Szinte minden nagyobb településen, az örömmámorban ujjongó svájci szurkolók lelkes csoportjai, spontán ’foci-partikat’ tartottak. Zászlókkal feldíszített autók száguldoztak az utakon és eszeveszett kürtöléssel hirdették a svájci csapat meglepő győzelmét. Ezt a zajos ünneplést mi sem úsztuk meg. Közelünkben is él több odaszánt drukker, akik boldogságukat velünk is megosztották, influenzás bika üvöltését utánzó dudák fújogatásával. Ezen az estén a szurkolók egy szívvel és egy lélekkel együtt skandálták: „Most világbajnokok leszünk!”
Bár eltelt néhány nap a svájci szíveket megdobogtató győzelemtől, de az euforikus lelkesedés nem lanyhul. Az egész ország csillapíthatatlan foci-lázban ég. Az autók, házak nemzeti színben pompáznak, a nyilvános helyek megtelnek egy-irányba néző férfiakkal.
„Néhány” nő megveti a focit, pedig szerintem, komoly szerepe van a társadalomban. Nem csak gőzkieresztő funkcióval bír, hanem a társadalom olvasztó tégelye is, hiszen a legkülönfélébb embereket hozza össze. Nem számít, ki vagy, mit csinálsz, csak a foci szeretete a lényeg. (Gondolom én. Kedves férfiak, tegyetek helyre, ha nem így van.)
Érdekes módon, nem csak a svájci kereszt van jelen az utcákon, hanem külföldi zászlókat is látni autókon, ablakokon, erkélyeken. Az itt élő külföldiek demonstrálják hovatartozásukat és nyilvánosan hirdetik, hogy a szülőhazához hűséges szívük, saját fajtájuk játékosaiért dobog. E büszke nemzeti felvállalás segít nekem abban, hogy pontosabban lássam, miféle emberek élnek körülöttem. Sok a német, laknak itt hollandok, olaszok, még egy francia zászlót is láttam. A legtöbb „idegen” zászló szerb. Láttam olyan autót, amin kétféle zászló díszelgett, a kormányos oldalon svájci, az utasülés oldalán német. Férjem kapásból megfejtette ezt a talányt. A férj svájci, a feleség német. (Na, és akkor mi van, ha Svájc és Németország összekerül? Kőkemény ellendrukkerek lesznek? Vagy a döntetlenért szorítanak?) Sajnos, magyar zászlót nem látni…. talán négy év múlva…..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.