Kedves Kommentezők!
Mi történt? Március 23–án 698 ember 1260 oldalt olvasott el. Hova kerültem ki? Kinek a keze van benne? Korábban csak a barátaim, ismerőseim mentek fel a blogomra. Furcsa (nekem) a nyilvánosság. Bevallom, felzaklatott ez az új helyzet. Nem vagyok hozzászokva, hogy ennyien olvassanak, főleg ahhoz nem, hogy idegen emberek szépen nyilatkozzanak irományaimról. (Érdekes, hogy a legutolsó és –szerintem- leggyengébb írásom mozgatta meg legjobban az embereket. Túl nagy fába vágtam a fejszémet, túl kevés ismerettel. Elhatároztam, hogy új információkat gyűjtök és újra megírom a ’Nyelvek kavalkádját’.) Még furcsább az, hogy egy-két ember arctalanul, névtelenül, ok nélkül rám köpte haragját. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyszerűen nem értem, miért kell bántani azért, ha nem tetszik az írásom. Amit írtak, köszönő viszonyban sincs a kritikával, egyszerűen csak keresik a lehetőségeket, hogy gátlástalanul fröcsögjenek. Szoknom kell a nyilvánosságot. Szoknom kell a nyilvánosságot? Kell ez nekem?
Úgy vagyok összerakva, hogy zavar a szemét az erdőben, a kutyaürülék a járdán, a falfirka a (nem csak a) frissen meszelt falon, a légypiszok az ablakon. Lakásunkat tisztán tartom, szeretek tiszta ruhát fölvenni és tiszta tányérból enni minden nap. ’Az én Svájcom’ blog az én területem. Mivel nem tudok kibújni a bőrömből, ezt is tisztán szeretném tartani. Nem engedem, hogy szemétlerakó hely legyen. Akik élvezettel mocskolódnak, ki lesznek tiltva a blogomról. Ha már leküzdhetetlen napi igénye valakinek, hogy másokba szavaival belerúgjon, akkor hozza létre a ’Gyűlölködők Baráti Társaságát’, ahol a hasonszőrűekkel teljes egységben szidhatja a többi embert, és a boldog együtt-szapulás után megkönnyebbülve, a „jól végzett munka elégedettségével” fejezheti be a napot. A méregtartály kiürül, de sebaj, másnap új nap kezdődik, tele új lehetőségekkel! Minden nap kimeríthetetlen kínálatot nyújt, hiszen ember-anyag van bőven, folyamatosan lehet újratöltekezni gyűlölettel.
Azonban, nemre, fajra és korra való tekintet nélkül, minden jóindulatú embert szívesen látok, azaz olvasok a blogomon. Érdekel a véleményed. Szívesen teret engedek Neked, ha szeretnéd megosztani élményeidet, gondolataidat - sértegetés, gyűlölködés és mások megalázása nélkül.
Tisztelettel,
Éva
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.