Ma hűvös reggelre ébredtem, a bepárásodott ablakokon furcsa rajzolatok jelentek meg. A fű tetejére dér telepedett, a kert pedig felvette magára az ősz színeit. A pálmák, kaktuszok és muskátlik visszakerültek a sufniba. A járdára aszott szőlőszemek, elszáradt indák és elsárgult levelek hullanak. A fák foltokban kopaszodnak, a veteményes egyre csupaszabb és egyre nagyobb a csend.
Az almafák is gyümölcstelenekké váltak. Az almából finom bioalmalé lett. Az almamustból kaptunk kóstolót. Mondhatom, nagyon finom!
Változást nem csak az időjárás hozott. Tegnap elaltatták Goli nevű berni pásztort. Még tíz éves sem volt. Néhány héttel ezelőtt, futkározás közben belecsúszott egy patakba és eltörte a lábát. Hősként tűrte fájdalmait. Még a beteg lábával is odabicegett hozzám egy-két simire. Tegnapelőtt nem evett. Amikor elé tettem az ebédjét, csak feküdt a helyén mozdulatlan, szeme tele volt fájdalommal. Még egyszer, utoljára intett egyet a farkával. Elbúcsúzott.
Eladták az összes kiskutyát. Szegény Indi (Goli leánya, a kicsik anyja) egyedül maradt. Ha a J. család előre tudta volna, hogy Goli napjai meg vannak számolva, biztos megtartottak volna egy kiskutyát, hogy ne legyen Indi magányos.
A kisnyulak viszont újra itt vannak. Élnek és virulnak, olyannyira, hogy az egyik fiúnyuszi megtermékenyítette a matróna-nyuszit. Egy újabb szőrkupac van a ketrecben.
Elrepültek a fecskék. Végre folttalan az autónk. Mivel a kocsink pont a fecskék útvonala alatt parkolt, az állandóan repkedő fecskék mindig megtisztelték az autónkat. Annyira bepettyezték, hogy egész nyáron egy Túró-Rudihoz hasonlított. (Nem kis bosszúságot okozva férjemnek.)
Végére hagyom a legfontosabbat. Romi nevű szépséges kanca nagy valószínűséggel terhes. Már egy hónapja is van, de lehet, hogy több is, amikor E. ki akart lovagolni vele a falu melletti lóugrató pályára. De Romi megbokrosodott és vadcsikó módjára dobálni kezdte a farát a magasba. E. tudta tartani magát a nyeregben egy ideig, de végül a ló győzött. E. a hátára esett. Még szerencse, hogy a ló nem tiporta meg. E. a ház előtti úton feküdt tehetetlenül, mígnem két arra sétáló ember segítségére sietett. Zúzódásokkal, izomszakadással és csonttöréssel „úszta” meg, három hónapig kell szobafogságban élnie. Azóta én etetem a kutyákat.( Tegnaptól egy kutyát.) Másnap, a baleset után, Romit egy bentlakásos lóiskolába szállították.
A kiscsikó többé már nem kicsike. De még mindig szopik. Egyre messzebb fut el az anyjától. Természete olyan, mint egy kutyáé. Szeret az emberek közelében lenni. Őt is el fogják adni.
Frau W. (alattunk lakik) állapota is romlik. Naponta kétszer jönnek ki hozzá a gondozási központból. De még mindig odavonszolja magát az Opeljéhez. Az egész J. család aggódik érte.
Férjem rendületlenül sokat dolgozik, én meg ülök a laptop előtt. Örömmel értesítelek Benneteket, hogy első könyvem (angol nyelvkönyv) anyaga elkészült. Persze az utómunkálatok még hátravannak. Most az illusztrációkon dolgozom.
Régi képet küldök Golináról és a többiekről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.