Na, mi lehet ez a ’Schweitzer Schwingen’? Tudja valaki? Ez egy svájci specialitás. Nem tánc, nem kaja, nem is a svájci himnusz. A J. család elhatározta, hogy felvilágosítanak bennünket ez ügyben és elvittek minket az egyik rokon csűrébe, hogy saját szemünkkel lássuk meg ezt az egyedülálló eseményt.
Ez egy svájci kuriózum, amit minden tavasszal megrendeznek, először a kantonokban, majd a kantonok győzteseivel az országos döntőt Bernben. Kortól és súlytól függetlenül lehet jelentkezni minden ifjúnak és kevésbé ifjúnak. Párosával megy a küzdelem, test test ellen küzd, olyan mint a birkózás, de nem pucéran, olajozott testtel, mint az ó-görögök, puritán vallásuk és szemérmességük (hála Kálvinnak) ezt nem engedné meg. A férfiak mondhatni kényelmes utcai ruhában vannak felöltözve, de a nadrágra ráhúznak egy bőr rövidnadrágot. Ennek a nadrágnak roppant erősnek kell lennie, mert a mérkőzés folyamán ebbe kapaszkodnak bele. Na nem a sajátjukba, hanem a másikéba. Szóval, az ellenfél bőrgatyájába akaszkodva húzzák-vonják-taszigálják egymást addig, amíg valamelyik a földre kerül. Akkor kezdődik a küzdelem izgalmasabb része. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy a talaj fűrészporral van fölhintve, arra az esetre, ha a gyengébbiket a gravitáció ellenállhatatlanul húzná az anyaföld felé, nehogy megsérüljön ebben az ellenállhatatlan ’vonzásban’. Az erősebbnek nem elég ledöntenie a másikat, hanem két vállra kell fektetnie. Hogy minden szabályosan menjen, egy küzdelmet levezető bíró és két ’ülnök’ figyeli a versenyzőket és hozza meg az ítéletet. Egyszerre két pár van a fűrészporban és zsinórban jönnek-mennek a párok, mert egy mérkőzés hamar lezajlik, úgy 1-2 perc alatt. A győztesnek kötelessége leporolnia a vesztes hátát. Ez a vesztes jutalma.
Én igazságtalannak tartom azt, hogy különböző súlyú és korú fiúkat-férfiakat is összeengednek, bárki-bárkivel összekerülhet. Volt egy 15-nél nem több fiúcska, amikor megállt a küzdőtéren, már lehetett látni, hogy semmi esélye sincs. A mérkőzés tartott vagy 15 másodpercig.
Miközben tartott a férfias ’böllenkedés’, megéheztünk. Csatlakozva a többi néhány száz vendéghez, gyorsan befaltuk a ’Wurst’-ot (svájci fehér kolbász) mustárral, utána küldve jófajta svájci fehérbort. (Mert itt Svájcban lehet alkoholfogyasztás után autót vezetni.) Közben szólt a svájci népzene, amit három ifjú fapofával szolgáltatta a tisztes sokaságnak. Mindenki jól érezte magát, kivéve őket. Miután az édességet is eltüntettük, egészségügyi sétára indultunk. Meglátogattuk a helyi lovardát, amit E. egyik unokatestvére működtet. Itt, hát nem tudom pontosan, de biztos volt közel 80-90 ló. E.(főbérlőnk felesége) üdvözölte az ismerős lovakat (a rokonokat nem akarta zavarni, mert ők szervezték ezt a mulatságot).
Kicsit sétáltunk a tavaszi napsütésben, friss szarszagot hozott a szél. Majd visszatértünk a küzdelem helyszínére. Pont időben érkeztünk, mert a döntő kezdődött. Két magas, erős fickó egymásnak feszült. Egy ideig az azonos erőviszonyok miatt mozdulatlanul dőltek egymásnak, majd a szőke srác a barna mögé került és a földre dobta. A barna próbált volna kifordulni, vergődött egy kicsit, de a túlerő hamar a fűrészporba nyomta mindkét vállát. Ováció, megvan a győztes! Az erkölcsi dicsőségen túl, egy kényelmetlen fa-faragott széket nyert(az utolsó képen látható). Ha az országos versenyt is megnyerné, akkor egy igazi, élő bika boldog tulajdonosa lehetne. Micsoda ’véletlen’ egybeesés! Bikát a legerősebb férfinak. Bikát az ország bikájának!
Lehet, hogy ezek a svájci férfiak nem is olyan puritánok és szemérmesek? Vagy a puritánság és szemérmesség mögött meghúzódik és időnként kitör az ősi vágy, a férfias erő demonstrálása, a tekintély megszerzése. A test-test elleni küzdelemben van valami ősi rítus, benne van a megmérettetés izgalma, a ’ki a férfi a gáton’ fitogtatása, a ’ki lesz az alfa hím a falkában’ eldöntése. Évszázadok jönnek-mennek, de a küzdelem és a győzelem utáni vágy megmarad. Ó, ti férfiak! Ti mind hősök és bátor harcosok akartok lenni, kemény küzdelemben elnyerni a trófeát és a hölgyek csodálatát. Tudom, ti vagytok az erősebb nem. És jaj annak a nőnek, aki ezt nem tiszteli bennetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.