Múlt szombaton, annyi szürke, szeles, havas, didergős, lehangoló nap után, végre-valahára megjött a tavasz! De nem ám óvatosan, visszafogottan incselkedett a téllel, hanem hirtelen, teljes erővel berobbant az életünkbe és ellentmondást nem tűrve visszaűzte a zimankót az Alpok csúcsaira. A napfényre kiéhezett emberek pedig kiözönlöttek a tavasz-illatú tájba, hogy friss energiát és életkedvet szívjanak magukba. Az örök tél birodalma és az új élettől duzzadó táj festői szépséget hozott létre.
Mi kerékpározni mentünk. Küssnacht-ból indultunk el a Küssnachter-tó mellett, megkerülve a Luzerni tavat, (át az elképesztően forgalmas Luzernen), tovább az Alpnacher-tó mentén, egészen Alpnach-ig. Oda-vissza 73 km, jó sok meredek résszel megspékelve. Nem nagy kunszt ezt a távolságot letekerni, de a hosszú tél miatt, elszoktam a kerékpártól. (Én nem vagyok svájci, hogy hóban-fagyban, esőben-sárban is kerékpározzak.) Fáj minden tagom, de mégsem panaszkodom, mert ez a nap sok szépséggel ajándékozott meg.
Alattam a türkiz-kék tó, körülöttem harsány-zöld mezők és barnás-zöld, sűrű erdők, szemben velem hófehér hegycsúcsok, fölöttem pedig búzavirág-kék ég.....
Nem találom a szavakat...... Inkább nézzétek meg a képeket.
Odaút:
Luzern:
Visszafele:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.