Az én Svájcom

A következő telefonbeszélgetést Laura de Weck írta. A svájci írónő és színésznő jelenleg Hamburgban él.

Csöng a telefon.

Beat:     Halló?

Frank:   Halló Beat, Frank vagyok Stuttgartból.

Beat:     Ah, szia…

Frank:   Gondoltam, fölhívlak, hogy halljam, hogy van az én jó öreg svájci barátom. Újra utaztok a szép svájci hegyekbe?

Beat:     Mi…

Frank:   Ebben az évben mi nem megyünk, egyszerűen túl drága ez a frank. Őrjítő, amikor egy zsömle a sarkon három euróba kerül. Mi valószínűleg Kölnbe utazunk Tinához. Nemrég szült, a gyereknek valamilyen régimódi nevet adtak.

Beat:     Ó, igen…

Frank:   Manapság minden gyereket úgy hívnak, mint háromszáz évvel ezelőtt: Oskar, August, Friedrich, meg ilyenek, de nem erről akartam veled beszélni. Egészen másról lenne szó, szükségem van a tanácsodra. Egyáltalán, hallottad már? Mi Németországban átvettük a svájci módit: Stuttgart 21. Tudsz erről?

Beat:     Igen, már…

Frank:   Most már van egy urnánk is. Referendum, polgárok döntése. Első alkalommal szavaztunk. Hogy ez az őrületes pályaudvar fel legyen építve vagy sem. De mi vesztettünk, hogy a ….. Hát igen, sajnos nekünk még nincs igazi direkt demokrácia, de végül oda akarunk jutni, ahol ti vagytok. Hallottam, hogy nektek már elegetek van belőlünk németekből. Ami a törökök  a németeknek, az a németek a svájciaknak. Mi elárasztunk titeket.

Beat:     Ez…

Frank:   Azért mi szeretünk titeket. Különben nem hívnálak fel téged. Most szükségem van rád, svájciként és profi demokrataként. Stuttgart 21 a kezdet volt. Miről népszavaztok mostanság?

Beat:     A múlt hétvégén…

Frank:   Voltaképpen megszavaztátok a hét kancellárt? Nekem ez egy rejtvény, hogy hogyan csináljátok ilyen sok párttal a kormányban, mi két párttal nem tudjuk ezt megvalósítani.

Beat:     Ez…

Frank:   De vissza az eredeti témához: Mindenek előtt tudni akarom tőled, hogy működik nálatok a reklám? Hogyan éritek el, hogy az emberek szavazzanak? Hallottam, hogy ti olyan plakátokat csináltok, amik nálunk a 30-as években voltak. (Ez tényleg így van.) Mi új hírközlő forrásokat keresünk, Facebook-ot és az összes sz…t. Vannak ilyen tapasztalataid?

Beat:     Igen…

Frank:   Halló? Még ott vagy? Megszakadt a vonal?

Beat:     Nem, én…

Frank:   A probléma Németországban tudniillik az, hogy sokan mennek demonstrálni. De az emberek, akik kimennek az utcára, nem mennek az urnához, és akik az urnához mennek, nem mennek ki az utcára. Szükségünk van az emberekre az utcákról az urnákhoz, és arra, hogy kivigyük az urnákat az utcára!

Bea:       Aha…

Frank:   Egész héten, nem csak vasárnap…

Beat:     De…

Frank:   … az egész városban urnákat állítanánk fel, hogy mindenki, aki arra jár, tudjon spontán szavazni.

Beat:     Aha, de…

Frank:   Így elérjük a 90%-os részvételi arányt és mindenek előtt, a legjobb eredményt….

Beat:     Aha, de…

Frank:   És az egészet közvetlen demokráciának hívjuk. Jó, ugye? Milyennek találod ezt az elképzelést?

Beat:     Igen, ez…

Frank:   Szuper, tudtam, hogy neked tetszeni fog. Ez az alapelv igazán svájci.

Beat:     Te…

Frank:   Köszönöm a segítségedet. Üdvözlöm Corinna-t.

Beat:     Igen, és te …

Frank:   Bern-t is ölelem. Tschüss. Tschüssi!

Frank leteszi a telefont.

Néhány megjegyzés:

Mi a csuda az a Stuttgart 21?

A régi vasútállomás helyére egy csili-vili, szuper-modern, hatalmas pályaudvart terveztek. Az átépítés már megkezdődött, amikor a stuttgartiak megtudták, hogy az állomás melletti parkot is feláldozzák a monumentalitás oltárán. A város lakói összefogtak, hogy megmentsék szerett parkjukat. Vera tavaly nyáron meglátogatta Stuttgart-i barátnőjét. Amikor visszajött, lelkesen beszámolt nekem arról, hogy hónapokon keresztül, kitartóan demonstrálnak az emberek az állomásnál. Átalakult a város hangulata, összekapaszkodtak az emberek, hogy szembemenjenek a hivatalos várospolitikával. Vera barátnője is részt vett a demonstrációkon. Sajnos, a parkot nem tudták megmenteni. Az építkezések előrehaladott állapotban tartottak, már nem lehetett lefújni a projektet. (Vagy a városvezetők érdekeltek voltak abban, hogy ne állítsák le az építkezést?)

Nem meglepő, ha a németekből elegük van a svájciaknak, csak Zürich kantonban (összlakosság: 325 833 fő) 76 580 német él és dolgozik. Szeretnek a német határ közelében lakni, mert a svájci fizetésüket Németországban költhetik el. (Ennél jobb biznisz nincs!) És persze az otthon-maradottak is közelebb vannak. Sok német csak hétköznap él itt, péntek délután hazautaznak a családhoz és hétfőn reggel jönnek vissza. De akadnak olyanok is, akik itt akarnak letelepedni. Először sokkot kapnak a drágaságtól, de a nyugi, az ország szépsége és a magasabb fizetés ráveszi őket arra, hogy maradjanak. Persze csak addig, amíg van munka. Most még van bőven, kellenek a németek, főleg közép- és felső-vezetőknek. Nincs elég diplomás svájci. Már megint Svájc jár jól. Németország fizeti az iskoláztatást, Svájc meg készen megkapja a jól képzett munkaerőt.