Tavaly óta sokat nőttek a medve-csemeték. Csodálatos nézni őket, ahogy mackós testükkel elegánsan úsznak a vízben.
A medve-papát (nem tudni milyen megfontolásból) elszeparálták gyerekeitől és nejétől. Talán agresszív apaként rossz hatással volt a bocsokra? Nagy magányában nincs mit tennie, csak unottan elterül az árnyékban.
Évek alatt különböző tárgyak estek bele a Medve-árokba, amik között sajnos törött üvegeket és elemeket is találtak. A lepottyant tárgyakból összeállítottak egy ’egy-vitrines-kiállítást’. Jól látható, hogy a medvék a legtöbb tárgyon rajtahagyták nyomukat.
A piros melltartó esete kész rejtély! Akárhogy erőlködöm, csak abszurd helyzetek jutnak eszembe, amiket inkább megtartom magamnak.
Talán ez a legmulatságosabb tárgy.
Már látom is a komikus helyzetet magam előtt. Az egyik bocs épp belepottyan a vízbe, emberünk vigyorogva áthajol a korláton és izgatottan felkiált: ’Ah!’ És tovább mondaná:’Jaj de édes!!!’ De torkán akad a szó, mert tátott szájában a laza protézis megmozdul és elindul lefelé. (A gravitáció ereje nagyobb, mint a ragasztóé.) Az ’Ah!’ hirtelen átalakul ’Óóóó!’-vá. (Kit érdekel már az a cuki bocsocska!) Kimeredt szemmel, tehetetlenül nézi, ahogy műfogsora az aragypótlással együtt sebesen távolodik tőle. (De jó lenne megállítani az időt!) Még utánakap, hátha sikerül megmenteni, de reflexe már nem a régi, csak földbegyökerezett lábbal áll és tehetetlenül végignézi, ahogy az alsó- és felső fogsor egymás után, halkan csobban a vízben és lassan alámerül, hogy ezentúl a medence alján ringatózzon, amíg világ a világ, azaz működik a Medve-park. Szegény Ex-fog-tulajdonos, szégyen szemre, beesett arccal áll a tömegben, mindenki őt nézi és rajta röhög. A kínos helyzetből csak a pánik szerű menekülés a kiút. Miközben kifelé igyekszik, kezével eltakarja behorpadt száját és nem létező fogai között alig hallhatóan, dühösen sziszegi fogorvosa nevét, válogatott jelzők kíséretében.
Az élet fintora, hogy az örökre elveszettnek hitt protézis komoly nemzetközi karriert jár be. A világ minden tájáról érkező emberek vitrinben csodálhatják meg a névtelen fogorvos és fogtechnikus közös munkáját, az Ismeretlen Páciens becses tulajdonát. Ki tudja, hányan fotózták már le. Most én is nyilvánosságot adok neki, hogy a világhálón keresztül bárki megismerhesse nem-mindennapi történetét. Talán a Tulaj is egyszer ráakad erre a képre, és megtudja, hogy fogsora „él és jó egészségnek örvend”. De attól tartok, nem fog hanyat-homlok rohanni érte. Jól is teszi, ha nem kéri vissza megbízhatatlan, hűtlen fogait, mert komoly veszteség érné a Medve-parkot és az odalátogatókat egyaránt. A protézis története nélkül kevesebbek lennénk egy jó nevetéssel.
Ilyen a medve-újszülött:
Ez pedig az egész vitrin:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.