Az én Svájcom

Svájcban a sok-arcú természetjárás megadja azt a lehetőséget is, hogy a szó szoros értelemben testközeli kapcsolatba lépj a természettel, azaz Ádám- és Éva-kosztümben járjad a hegyeket-völgyeket.

A naturizmus hitvilága egyre több embert győz meg arról, hogy egészségesebb és természetesebb meztelenül kirándulni. Semmi kétségem sincs, hogy a pucér túrázás új élményeket ad és felszabadító hatású. Izgalmas lehet „eredeti módon”, az első emberpárhoz hasonlóan, teljes bőrfelületen érezni a természetet. De azzal, hogy levetkőzik az ember, még nem hozható vissza a Paradicsomi Harmónia és Ártatlanság. Bár lehet, hogy ez már meg sem fordul a naturisták fejében, csak a testüket akarják felszabadítani a civilizáció, a hagyomány béklyójából, gondolkozásukat már nem.

A test bizonyára élvezi, hogy egész valójában szabadon lélegezhet. A sápatag testrészek egyenjogúvá válnak a nyilvánosságot és intenzív társasági életet élő, napbarnított „testvérekkel”, az arccal és a végtagokkal. Végre nekik is kitárul a világ, beszívhatják az erdő illatát, napfürdőzhetnek és átélhetik a szél hűsítő simogatását, az esőcseppek síkos érintését. (Feltételezem, orkánerejű szélben és viharban nem járják az erdőket.) Bár lehet, hogy tévedek, mert a fanatikusabbak még télen, hóban-fagyban is pucéran járják a hegyeket. Na, ebben már több veszélyt látok, de lehet, hogy ’fázósságom’ tesz ilyen korlátozott gondolkozásúvá.

Elképzeltem, mi történne, ha néhány odaszánt svájci naturista belevetné magát a mi erdőinkbe. (Tudom, ez szürreális, de mi lenne ha…) A kirándulás végére (ha addig kibírják) tutira látványos testi-lelki átalakuláson mennének át, a magyar természettel átélt mélyebb élet-közösség miatt. Néhány kilométer séta után fürtökben lógnának rajtuk a kullancsok, mert a vérszívók akadálytalanul találnák meg a puhább és vérszíváshoz kedvezőbb bőrfelületeket, ahol mértéktelenül lakmároznának „ember-testvéreik” véréből. A fertőzött kullancsok „plusz bónuszként” Lyme-kórral, agyvelőgyulladással vagy akár agyhártyagyulladással „ajándékoznák” meg őket. Persze a szúnyogok és darazsak sem néznék őket tétlenül, igyekeznének „megszeretgetni” a bátor vendégeket. „Csókjaik” nyomán, sima bőrükön  vörös és viszketéstől lüktető dudorok nőnének ki egy szempillantás alatt. A kirándulás végén, hőseink sok új élménnyel és komoly méreg-dózissal „gazdagodva” távoznának. Ha szerencséjük van, megúszhatják a magyar túrát komolyabb allergiás következmények nélkül. (Hazaérve eldicsekedhetnének barátaiknak, hogy egy igazi túlélő-túrán vettek részt.)

Appenzell-Innerrhoden kantonban 2009-ben betiltották a meztelen-túrázást. Na nem az egészségügyi veszélyekre, (Kullancsok egyáltalán nem, darazsak lényegesen kisebb számban élnek itt.) hanem a közízlés megsértésére hivatkozva. A törvényszegőknek 200 frank bírságot kell fizetni. Appenzell-Innerrhoden kanton dominóelvet indított el, mert más kantonok is fontolóra veszik a betiltást.

E tiltó rendeletnek fittyet hányva egy 47 éves naturista továbbra is meztelenül túrázott Appenzellben. Egy helybeli asszony észrevette a ruhátlanul gyalogló férfit és feljelentette. A hatóságok 100 frankra (20 ezer forint) büntették meg, de a férfi, aki a naturista egyesület tagja is, nem volt hajlandó kifizetni a bírságot. A kanton-bíróság 2010-ben felmentette. (Azt nem tudom, milyen megfontolásból.)

Tele vagyok kérdésekkel! Svájc mindenütt kimeríthetetlenül sok túralehetőséget kínál. Az kirándulóutak rengetegében hogyan találták meg a férfit? (Mert még túrázás közben kellett elcsípni.) Feltételezem, a nő mobilon azon nyomban bejelentette, hogy egy meztelen férfi szemérmetlenkedik az erdőben. (Sokszor egyedül sétálok Burgdorf erdőiben. Ha egy pucér férfivel találkoznék, én is a mobilomhoz kapnék, de közben teljes erőből futnék, mivel magyar elmém ebben a helyzetben, naturista helyett, szatírnak azonosítaná be a férfit.) Kiküldtek utána egy felderítő osztagot? Vagy helikopterről pásztázták a környéket, és amikor a hófehér (vagy inkább kreol test) kivillant a fák alatt, kötélen leengedtek néhány embert, hogy elkapják? Vagy a nő mobiljával készített egy képet a férfiről, amit elküldött a hatóságoknak, az adminisztrációs rendszer pedig annyira fejlett, hogy a férfi hátsója alapján be tudták azonosítani a törvényszegőt? Nem értem!  

Az is érdekelne, hogy ez a megtalálási „hadművelet”, majd a jogi-procedúra mennyibe került az államnak? Ha egy társadalomnak van erre ideje és kapacitása, hogy egy pucér embert hajkurásszon az erdőben, majd tárgyalásokra idézze be, nekem ez azt jelenti, hogy az állami alkalmazottak időmilliomosok, az állam pedig elképesztően sok pénzzel gazdálkodik.

 A svájci demokrácia lényege (szerintem) az, hogy a nép által megszavazott törvényeket mindenkivel, személyválogatás nélkül betartatják. A rend fenntartásához sok „ellenőr” kell, ez pedig drága mulatság. De a svájciak boldogan költenek erre, hiszen ebben látják az egyenlőség lényegét, demokráciájuk garanciáját. A hivatalos szerveken kívül, itt mindenki aktív szerepet vállal(hat) a kontrollálásban, azaz, mindenki ellenőriz(het) mindenkit. Szerintük ez a demokrácia csúcsa, erre a legbüszkébbek. Lajos egyik kollégájától tudjuk, hogyan látják saját országukat: „Svájc, a hét millió rendőr országa.” Jaj neked, ha szabálytalan vagy! Nincs menekvés, a szabálytalanságodat valaki biztosan látja, feljelent és fizetned kell érte! Nem is keveset! Én mégis azt mondom, örülj amikor megbüntetnek, mert megtapasztalhatod, hogy a hatósági gépezet nem korrupt, az egyenlőség elve alapján mindenkire egyaránt lesújt. (Tudom, ez egy magyarnak sci-fi kategória. Én sem hiszek a társadalmi-szintű becsületességben. Talán még kell néhány év, amíg kipucolódik az agyamból a cinikus magyar hozzáállás…és el tudom hinni, hogy nem csalás, nem ámítás, itt tényleg rend és egyenlőség van. Vagy inkább totális kontroll?)