Tegnap kibicikliztem Burgdorfból. Fölöttem a felhők különféle alakzatokban vonultak. Körülöttem az őszi nap sugarai fel-le futkostak a dombokon. Felbaktattam az egyik tetejére. A fény-árnyék csodás váltakozásában színjátszóvá vált a táj. Az egyik domb arany-zöldben ragyogott fel, míg egy másik elsötétedett. Ebből a játékból én sem maradtam ki. Fénysugár rohant felém. Amikor átsuhant rajtam, fehér pólóm vakító-fehérré, bőröm világosabbá vált. Még a kerékpárom fekete sárhányója is drágakő-csillogást kapott. A fény mindent és mindenkit új színnel ajándékozott meg. Átváltoztunk, de nem csak én és a kerékpárom, hanem az egész domb. A nap sárgája egyesült a fű zöldjével és létrehozta a ’tüzes-zöldet’. Én meg ott álltam ebben a fényözönben. Mindez néhány percig tartott csak, mert jött az árnyék és kedve szerint átfestett. Hajam fekete, pólóm szürkés-fehér, a domb pedig sötét-zöld lett. És ez így ment egész délután. Ebben a folytonos ’szín-játékban’ emberek sétáltak, bicikliztek, tehenek, lovak legeltek, macskák egerésztek. Az állandó mozgás és átalakulás ellenére, békésen és meghitten voltunk együtt mi emberek és a természet.
Úgy éreztem, hogy egy végeláthatatlan, zöld színekben játszó tenger egyik hullámán állok. (Lehet, hogy a föld is hullámzik, mint a víz, csak egy másik időzónában. Mire a domb-hullám megtesz egy millimétert, addigra elmúlik az életem.) Úgy éreztem, hogy itt és most minden értem van. A táj csak miattam hullámzik, a fák csak az én kedvemért vették fel okker-sárga és rozsda-barna ünnepi ruhájukat, a felhők is csak azért huncutkodtak a nappal, hogy engem szórakoztassanak. Bárcsak meghosszabbíthanám ezt a napot!
Ma szürkeség és tompaság és örömtelenség van. Köd ereszkedett a városra és a fejemre. Eső kopog az aszfalton és a fülemben. Mit csináljak? Hova menjek? Olyan messze van a tegnap, mintha meg sem történt volna! De megtörtént! És itt van! Bennem van! Ha bennem van, akkor belemenekülhetek a tegnapba! Szememet becsukom, előhívom a napsütötte tájat. Már látom is! Újra ott állok a dombon. Körülnézek. Szép! És érzem, ahogy a napfény átjár és felmelegít...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.