Gyalogolni jó, botokkal gyalogolni még jobb! Ehhez nem kell tudomány, csak két egészséges láb. Gondoltam eddig.
Nemrég, az egyik helyi lapban ráakadtam erre a hirdetésre:
Esti ’bottal-gyaloglás’ tanfolyam. Hétfőnként, 18:30-tól 19.30-ig.
Öt alkalom, 120 svájci frank, az árban a bot-kölcsönzés is benne foglaltatik.
Felvilágosítás és bejelentkezés: R.G.-nél, aki képesített fizikoterapeuta és sportoktató.
Cím, telefon- és faxszám.
Te adnál 120 frankot (kb. 25 000 Ft) csak azért, hogy valaki elmagyarázza, hogyan fogd meg a botokat? Mivel itt minden jóval drágább, mint otthon, ezért próbálok értékarányosan átszámolni. Újra kérdezem. Fizetnél 10.000 forintot azért, hogy egy szakember beavasson a botos-gyaloglás rejtelmeibe? Én ugyan nem!
Férjem és én lelkes ’botos-gyaloglók’ vagyunk. ’Botogoltunk’ már szemerkélő esőben, csontig-ható szélben, vakító hóban és korom sötétben. A botok minden helyzetben megbízható segítőtársaknak bizonyultak. Képesek ügyesen húzni, ha kell tolni a kimerült ’botogolót’ és ennek köszönhetően nagyobb sebességre kapcsolva, szinte fáradságmentesen vágtázhat az ember nemcsak a szántóföldeken, de fölfelé a meredek emelkedőkön is. Mit nekem hegy! (Most lehet, hogy egy kicsit túloztam.) De töredelmesen bevallom, felelőtlenül, könnyelmű módon, minden elő-képzettség nélkül, csupán józan paraszteszünkre és a vásárláskor kapott rajzos illusztrációk alapján vettük kezünkbe a botokat és a tudatlanság felhőtlen örömével űzzük és élvezzük ezt a sportot azóta is. (Jaj, az a magyar lazaság!)
Jó, tudom, a svájciak mindent pontosan tudni akarnak, mielőtt valamihez hozzáfognak, ebben az esetben, a testtartást, a botok beállítását, a mozdulatok összehangolását. Talán igazuk van, hiszen precizitásukkal egészségüket akarják védeni. De mi a francot tanulnak öt teljes órán keresztül? Ez az egész nem tarthat 10 percnél többe. Oké, gyalogoljanak még egy kicsit az oktatóval, akkor is egy alkalom bőven elég a botos gyaloglás elsajátításához. Mit lehet, öt órán át magyarázni – tanulni?
Ez az aprócska hirdetés is három dolgot bizonyít. A svájciak piszkosul jól élnek, mert képesek kifizetni ennyi pénzt két bot helyes fogásáért és elképesztő módon perfekcionisták. (Tudom, ebben a két megállapításban nincs semmi új.) A jólét pedig magával hozza a magányosságot. Megéri nekik 120 frankot kifizetni, hogy társaságban legyenek, új emberekkel ismerkedjenek meg.
E cikk olvasása óta, kétségek között hányódom. Mi van, ha rosszul fogjuk a botokat, ha rossz a testtartásunk? Lehet, hogy nem használunk, hanem ártunk az egészségünknek? Hogy dűlőre jussak ebben a kérdésben és végre megnyugtató választ kapjak, talán mégis be kéne iratkoznom erre a kurzusra.
A környék:
Casserol:
Creux-du-Van:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.