Az én Svájcom

Burgdorf utcáin még égnek a lámpák, de a város fölött az ég tenger-kék színű. Libasorban ácsorgunk a peronon. Cigi a szájakban, kávés-pohár a kezekben. A vonat piros pofácskája felbukkan a kanyarban. Fölszállunk. Leülök az egyik ablaknál. A vonat ütemes kattogása, az emberek duruzsolása elálmosít. Sokan reggeli kávéjukat szürcsölik, telefonálnak, zenét hallgatnak. Szinte mindenki a ’20 minuten’ hétfői számát lapozza. A velem szemben ülő idősebb férfi tátott szájjal olvassa a híreket. Mielőtt lapoz, megnyalja bal keze mutatóujját. A címlapon szép szőke német lányok hatalmas söröskorsókat emelnek a magasba és minden bájukat bedobva mosolyognak…. Svájc is keresi a szuper-tehetségeket…. Ámokfutó a kórházban, halottak és sérültek…. Az FC Thun tovább jutott a kupán…. Holnap reggel 5 fok lesz, napközben 19 fok.

Szép, felhőtlen nap elé nézünk. Pára-csík lebeg a szántóföld fölött. A harmatos fűben tehenek legelnek. A kukoricás fölött, a tiszta égbolton, megcsillan egy kelet felé szálló repülőgép ezüst-teste.

Az idős úr mellett, egy erősen kopaszodó negyvenes férfi szunyókál. Arcán halvány mosoly. Mobiljáról zenét hallgat. A mellettem ülő 17-18 éves fiú barátaival beszélget. Az egész karattyolásból csak a ’was’-t értem.

Az első fénysugarak elérik a fák csúcsait, majd lassan lesiklanak a lombkoronákon.

Bern ’rozsdásodó’ dombjain, elegáns villák ablakai tükrözik vissza a reggeli fényt. Áthaladunk a vasúti hídon. Alattunk a sebes Aare vize csillog, az óváros tornyai pedig szemérmesen kukucskálnak ki a reggeli pára-fátyol mögül. A házak és a templomok mögött a távolban, sötéten rajzolódnak ki az Alpok égbenyúló csúcsai.  

A vonat csikorogva megáll a barlang-szerű pályaudvar 12-es peronjánál. A szerelvény kiürül, csupán üres műanyag kávés-poharak és összegyűrt papír-zacskók maradnak rajta.