Az én Svájcom

Esővel riogattak a meteorológusok, de az öntörvényű időjárás jóindulatúan kegyeibe fogad minket, mert borús idő helyett, tökéletes tavaszi napsütéssel lep meg minket. Szombat reggel van, 7 óra 30 perc. Az utcákon háromféle ember közlekedik: aki vásárolt, aki vásárol és aki vásárolni fog. A jövő-menő emberek között megakad a szemem egy bácsin, aki egymagában álldogál. Reggeli sörét iszogatja.

A Váci úton egyre több az autó. Két ember toporog a zálogház előtt.

Belváros. Autók torlódnak a piros lámpáknál. „Radikális változást!” „Itt az idő!” „Otthonunk a belváros!”

Az Astoriánál szép számmal gyűlnek az emberek a villamosmegállóban. A szállodával szemben be van állványozva egy épület. Rajta ez a kiírás olvasható: „Riasztóval védett állványzat!” Mi van? Már itt tartunk?!

A Kossuth Lajos út szinte üres. Csupán egy borzas szőke nő piros táskát húz át a zebrán és egy világítós mellényű férfi kukákat tologat. A 178/A buszon alig néhány ember, a 7-esen már többen ülnek.

Az Erzsébet hídon áthaladva mindig lenyűgöz a város szépsége.

„Van jó választás!”-hirdeti egy szaniter reklám. Mága Zoltán rendületlenül vár az újévi koncertjére. „Válaszd az állatokat!” (Végre egy bizalomgerjesztő arc. A plakáton lévő kis-majom tekintete tiszta és értelmes.)

Budaörs. Csalogató kedvezmények. Óriás-reklámok az égben. Csigavér, Electro World, Auchan, Metro, Brico Store, Max, Ikea, OBI, ez a felület bérelhető, Praktiker, Solaris City... újabb bevásárló központ épül. (Ezek mind megélnek belőlünk?)

Budakeszi. Kopár hegyek jobbra, irodák épülnek balra. (Még mindig biznisz az irodaépítés?) Egy kisbusz tolat visszafelé a leállósávban. „15,5 ha land for sale”, magyarul már ki sem írják. Két hatalmas óriásplakát egy zöld békával a szántóföldön. „Köss szövetséget a biztonsággal!” Újabb óriásplakát: „Használjon kihangosítót!” „Köszönöm hívását! ” – mondja a kaszás. Jó, hogy így aggódnak az életemért.

’Már nem sokáig kell tüsszögnöd. Hamarosan kiérünk az országból.’-mondom a férjemnek. Intenzív ember és áru-szállítás. Kevés a motoros. Fátyolosodig az ég. Hétvégi házak néznek le az autópályára. Itt lakik a vértesszőlősi előember. Még nem találkoztam vele. A gyümölcsösök teljes virágzásban. Jobbra: „Golf 1 km”, balra: több, mint 50 banki visszavett bérautó áll egymás mellett.

Remeteségi pihenőhely. A látóhatár peremén felbukkannak a szélturbinák. Hat szélturbina mozdulatlanul áll. Lehet, hogy ezek fordítva működnek (a magyar leleményesség). Talán szélcsendre vannak beállítva. Egyre több a mozdulatlan szélturbina. Dubait reklámozzák. Az erős szélben meginog az autónk. „Sietni vagy élni akar?”- kérdezi egy óriásplakát. (Nem lehetne mindkettőt?)

Végignézzük egy román és egy magyar kamion küzdelmét. Egy ideig fej-fej mellett haladnak. Eredmény: hosszú sor. Majd az ukrán és szlovák verseny következik. Eredmény: még hosszabb sor. (Az ukrán szállítócég a Partizanska utcában található.)

Kamion-előzés közben a mögöttünk lévő autó ránk villog. Maximum 5 km/óra sebességgel halad gyorsabban, mint mi, de türelmetlenül jelezi, hogy kotródjunk előle. Mikor elénk kerül, lassít. Az én drága férjem úgy bepöccen, hogy visszaelőzés közben, házasságunk alatt először felemeli jobb kezét, egyértelmű jelzést adva le a másik sofőrnek. Visszaelőzés közben jól megnézem a „kormányost”. Egy húsz év körüli, szép-arcú lány. Találkozik a tekintetünk. Egy elkényeztetett, akaratos lány néz rám hatalmas önbizalommal, száját flegmán lebiggyeszti.

Egy genfi autót látunk. (Lehet, hogy ők is magyarok?)

Reggeli a Marchéban. Finom szendvics, frissen facsart narancslé. A szendvicses zacsin svájci zászló és azon országok neve, ahol Marché működik. Íme a lista: „Switzerland, Germany, Austria, Norway, Slovenia, Hungary, Croatia, Canada.” Nem tudom, hogy a lista időrendiséget vagy fontossági sorrendet mutat.

Mögöttünk az ablaknál, egy középkorú pár reggelizik némán és unottan. A férj újságot olvas, a nő közönyös arccal szürcsöli kávéját. Én a mozzarellás szendvicsemre koncentrálok. Amikor hallom, hogy felállnak, hátranézek. Az átlag magas, vékony férfi eltörpül hatalmas felesége mellett. Nem bírom levenni a szememet róluk. Magyar rendszámú kocsiba szállnak be. A nő vezet. (Ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve.)

Rengeteg a német autó, mennek vissza a törökök Németországba. Ó, egy zürichi autó áll a parkolóban!

A Fideszes család kedvesen elbúcsúzik tőlünk a határon. Átsuhanunk az elhagyatott Hegyeshalmon. Ezt még szoknom kell.

Ausztria. 176 km-re vagyunk a lakásunktól. Bécs 62 km. Még süt a nap, de sötét felhők gomolyognak előttünk. Szép a hamvas-zöld fű és a sötét-szürkés-kék ég kontrasztja.

Itt minden szélturbina pörög. Parndorf 10 km. Hova tűntek a magyar autók? De Horváth Rudolf kamionja jelen van. Hátulján kiírás: „Kimagasló bérezés, jelentkezz te is sofőrnek.” Egy st-galleni autót látunk. Szlovák Audi, Mercedes, Lexus konvojban süvít el mellettünk. Szakadozik az ég. Talán megússzuk az esőt.

Bécset látom a visszapillantó tükörben, előttünk egy zürichi autó és egybefüggő esőfelhő, de még süt a nap. Útszűkület, 60 km/órás sebességgel araszolunk. A dombok mögött világosodik az ég. Reménykedünk. Egyre több a svájci autó.

309 km-re Budapesttől megérkezett a szarszag is. Melk, a Bencés Főapátság uralja a tájat. Balra kibukkannak az Alpok csúcsai. Egy svájci Jaguárt látunk.

Álmosság kerülget bennünket, elered az eső. Férjem ásít egy nagyot, én laposakat pislogok. Passauig ki kell bírnunk. Nicsak, mit keres itt egy portugál kamion?

Shell kút, letze Tankestelle (utolsó benzinkút), 2 cent/liter sparen (megtakarítás). Csak német autók tankolnak (meg mi). Beállunk a sorba. Csípős szél fúj. Egy festett-szőke germán szépség mozgatja elgémberedett tagjait. Előttünk egy csinos, de kemény-arcú, középkorú hölgy tankol. Tíz-év körüli fia segíteni akar, kifolyik a benzin. Két perccel később Lajos majdnem hanyadt vágódik ezen a benzin-tócsán.

A vécés-néni kedvesen üdvözöl egy ’Grüss Gott!’-al. WC használat 30 cent. Kifelé kotorászom a pénztárcámban. Lajos mondja, nyugodtan jöjjek ki, itt nem kötelező fizetni. Én mégis fizetek. A vécés-néni újra mosolyog és ’Viszlát!’-al köszön el.

Határ. 13 óra 01 perc. Német sas, Bajorország. Napelemes tetők mindenfelé. 130 km/óra alsó sebességhatár. Erős a szél.

Passau. Hatalmas esőcsöppek terülnek szét az ablakon. Férjem még tüsszent egyet. Remélem, ez az utolsó.

München felé, 170 km/óra sebességnél Lajos almát eszik. Nem szólok.

596 km-t tettünk meg. Nincs svájci autó. Süt a nap. Napszemüveg föl.

Dingelfing –BMW gyár, traktorok munkálkodnak a földeken.

Wörth a.d. Isar, furcsa szag terjeng a levegőben. (Vegyi gyár van itt.) Egy bukaresti taxi mellett haladunk el. Taxival Bukarestből? Mennyibe kerülhet ez?

Lajosom 170 km/ óra sebességnél megkávézik. Most sem szólok.

Lindau, sok SS-t zártak itt börtönbe. Kisbusz. Egy férfi aludni próbál. Keresi a megfelelő pózt a kispárnáján. Gyűrött arcából ítélve, nem találja.

99-es út. A hangvédelem miatt a kétsávos autópályán csak 80 km/óra sebességgel mehetünk. Újabb bágyadtság-hullám.

160 km/óra sebességnél hirtelen kiugrik elénk egy svájci autó. Férjem fékez és mérges. Lajos német főnöke szerint, a svájciak sok balesetet okoznak Németországban, mert nincsenek hozzászokva a nagyobb sebességhez, mivel Svájcban maximum 120 km/órával lehet menni. A svájciakra az jellemző, hogy szeretnek hirtelen sávot váltani, váratlanul (index nélkül) mások elé ugrani, csak azért, hogy tudják tartani sebességüket. Fékezzen a másik! Mert az elképzelhetetlen, hogy ők ragadjanak be egy lassabb jármű mögött. Megfeledkeznek arról az apróságról, hogy a 160-200 km/óra sebességnél hosszabb a fékút.

Intenzív szarszagban pörögnek az emberek. Vidámpark a szántóföldön.

Mindelheim. A másik oldalon baleset, torlódnak az autók. Jobbra szórják a szart a földeken. Borul. Napszemüveg le. 800 kilométeren vagyunk túl. Összenőttem az üléssel. Hosszú idő után újra látunk magyar autót.

Bregenz felé egy angol és egy francia autó is feltűnik. Elhagyjuk Bajorországot. Egy férfi áll a hídon és nézi a forgalmat. Újra kiderül. Napszemüveg föl. Öt belga autó halad konvojban.

Visszatérünk a bajor tartományba, újra látni az Alpokat.

Ausztria, Vorarberg tartomány. A 60-as táblánál a svájciak legalább 90-el mennek.

Bregenz. A svájci határ előtt az alagútban bedugulunk.  Sziréna folyamatosan szól. Idegesítő! Araszolunk. Dugó végig a városon. Szerencsénkre nem a határ felé. Rajtunk kívül csak egy svéd autó megy Svájcba.

Határ. 16 óra 24 perc. 903 km van mögöttünk. A fiatal vámos lány int, hogy mehetünk. Más itt a világ. Keskenyebb az autópálya, 120 km/óra a felső sebességhatár, több az öreg és kicsi autó, zöldebb a fű, több az állat, rozogábbak a házak. Nincs napelem a háztetőkön, szélturbinát sem látni. Osztrákokat elnyelte a föld. Mindenütt leng a svájci zászló. De! (Hogy valami hasonló is legyen!) Itt is van egy bácsi, aki nézi a forgalmat a hídról.

Bodeni tó. Kiszállunk. Gyönyörködünk a zajos tájban. Zajos, mert az autópálya másik oldalán lőgyakorlatot tartanak.

Furcsa, Svájcban a 120 km/ óra gyorsabbnak tűnik, mit Németországban a 180. Lehet, hogy a keskenyebb sávok miatt van ez az érzésem?

Egy házikó mellett magányosan pörög egy szélturbina. Csak nem saját turbinája van valakinek? (Biztos német. Ezen a területen sok német lakik.)

Zürich külvárosa. Kezdődik a torlódás. 17 óra 32 perc, 1000 kilométeren vagyunk túl. Összegezve: 10 óra, 1000 km, 4 megállással.

Zürich-Basel leágazás. Fáj az ülés. Jura vonulata tűnik föl. Még 74 km van hátra. Férjem közli velem, hogy nyúzottnak látszom. Marché... nem állunk meg.

Még 20 km. Belépünk Bern kantonba. Lajos nem tüsszög többé. 10 km….A nap bújócskázik a felhőkkel.

Burgdorf közönyösen fogad. Néptelenek az utcák. Csak egy fekete fiú kosarazik magában.

18 óra 54 perckor, 1116 km után, megérkezünk a nyugiba.

Körbejárom a lakást. Képzeljétek, nem áztunk be!