Az egyik barátságtalan, sötét reggel a h.-i állomás peronján szép számmal gyülekeztek az emberek. Mindenki a 7.23-as berni vonatra várt. Az egyetlen feljáró végén, két hölgy toporgott a hideg szélben. Az idősebbik kosarat tartott a karján. Amikor hozzájuk értem, a kosaras hölgy kezembe nyomott egy még meleg pogácsát és egy képeslap-nagyságú kártyát. A szokásos ’merci fielmal’ (ők ’filmau’-nak ejtik) után épp csak rápillantottam a kártyára. A fekete háttérből egy arany korona ragyogott ki. A fölötte lévő kérdőmondatból két szó tűnt ki: királynők és királyok. ’Biztos, ez egy vallásos propaganda.’ – gondoltam.

A lapot és a pogácsát gyorsan beraktam a hátizsákomba, mert feltűnt a vonat és 7 óra 23 perckor, hajszálpontosan megállt előttem.

A pogácsát csak délután vettem elő. Ahogy beleharaptam, valami keménybe ütközött a fogam. Mi ez? Egy 3 cm hosszú, fehér palástot viselő, (méretéhez képest) hatalmas keresztet tartó, műanyag szentet vettem ki a számból. Nekem legalábbis szentnek vagy Jézusnak tűnt. Miniatűr szent-figura egy pogácsában? Furcsa! Próbáltam szétszedni, hátha „titkos” üzenet van benne, de ez egy tömör fröccs-öntött darab volt.

Este, amikor férjem haza jött, megkértem, fordítsa le a homályos sorokat. A koronás lap és a palástot viselő figura teljesen megtévesztett engem. Képzeljétek el, ez az egész, az egyik pártnak volt az akciója. A teljes kérdőmondat így szól: ’Van olyan párt, amelyik mindenkivel királynőként és királyként bánik?’ ’IGEN!’ Az SP párt!’ Aha! Szóval, ez a fehér mütyür, egy nemtelen uralkodó! (A neme ugyanis nem volt megállapítható.) A lap másik oldalán ez volt olvasható: Az SP számára mindenki királynő és király, mert biztos munkát ad a munkanélkülieknek, védik a családosokat, a nyugdíjasokat és a természetet.

Egy éves utazási bérletet (Halbtaxabo) nyerhetek, ha az egyetlen kérdésből álló kérdőívet kitöltöm és a tíz szerencsés nyertes közé kerülök. A fogós kérdés így hangzik: Van olyan párt, amelyik a legjobbat adja az embereknek?

Válaszok: A. Igen, az SP              B. Igen, az SBB (MÁV-nak felel meg)         C. Nincs

Az ikszelés után meg kell adni a személyes adatokat, nem csak a nevet, címet, de a telefonszámot és az emailcímet is. A postázás ingyenes. Ezután már csak várni kell. Lehet, hogy nyeremény nem jön, de párt-propaganda anyag tuti-biztosan.

Szerintem, ez az eset is azt bizonyítja, hogy itt minden másképpen működik. El tudjátok azt képzelni, hogy magyar párt-aktivisták felkelnek hajnalban, azért, hogy megdagasszák, megkelsszék a tésztát, kiszaggassák a pogácsákat, a pogácsákba egyenként beledugdossák a királyokat, a sütés után, télvíz idején, a nagy zimankóban egy depressziós kora reggelen kimenjenek a Keleti Pályaudvarra, hogy a munkába menőknek friss pogácsát osszanak, abban reménykedve, hogy meg tudnak nyerni néhány szavazót pártjuk számára?

Aztán eszembe jutott, mi van akkor, ha valaki nem nyer, de nyel, azaz véletlenül lenyeli a királyt? Ideális esetben, az uralkodó akadálymentesen végighalad előbb az ember bélrendszerén, majd a WC-be ugrás után a csatornarendszeren, hogy a végül kijusson a szabadba, minden bizonnyal egy szépséges helyre, mert el nem tudom képzelni, hogy ronda helyre érkezzen, ugyanis Svájc mindenütt szép.

Köztudott, hogy a műanyag, lassan bomlik le. Eljön az idő, amikor én már csak egy marék hamu leszek, az SP-t is elsöpri a történelem szele, lehet, hogy az egész emberiség eltűnik a Föld színéről, de ez a jelentéktelen, primitív darab, még mindig itt lesz a többi (ki tudja hány) uralkodó-társával.

Az SP mindenesetre elmondhatja magáról, hogy maradandót alkotott.