Az én Svájcom

Elnézésetek kérem, sajnos rosszul informáltalak Titeket az egérke tetemével kapcsolatban. A bűzcsökkenés nem az egérmaradvány eltávolításából adódott, hanem az egész-napos szellőztetésnek köszönhettük. A zárt ablakok mögött, a bűz újjáéledt. Újra hívtam J. urat, aki közölte, hogy nem talált döglött egeret a padláson. Valószínű, a fal egyik lyukában van. Öreg ez a ház, több mint 150 éves, nem csoda, hogy sok lyuka van. Az egerek tudvalevőleg intelligensek, ezért én úgy gondolom, hogy évszázadokon keresztül egérapáról-egérfiúra szállt a ház pontos lyuk-alaprajzának titka, megoldva a következő egérgeneráció lakásgondjait. Eddig azt hittem, hogy csak Frau W. a szomszédunk, de most kiderült, hogy egy kiterjedt egérközösség éli mindennapi életét közvetlen mellettünk.

J. úr lement az anyósához a földszintre, hogy a már eddig ismert lyukakat átvizsgálja. Kotorászott néhány lyukban, de (bár a próbálkozás tiszteletre méltó), nem járt sikerrel. Az egértetem csak nem került elő. Valami egér-detektor kellene, vagy egy jól kiképzett macska. Mivel egyik sincs H.-ban, ezért marad a bűz és az a remény, hogy ’ez már sokáig így nem maradhat’, vagy hamarosan elporlad szegényke, vagy a hideg konzerválja a szagával együtt. Amit az egértetem hasznosságáról írtam sem érvényes, mert haszontalanul, téglák közt enyészik el a kicsike. (Bár a falban is sok az éhező száj, a házi- bogarak nem kis szerencséjére, helybe jött a táplálék.)

Szombaton izgalmas helyen voltam. Erről talán a következő levelemben fogok írni. Amikor este hazaértem, tömény narancsszag csapta meg az orromat. Bemegyek a sarki „bűzbarlangunkba”, ahol az én drága férjem elmerülten olvasott. Kiderült, hogy J. úr átküldte kisebbik fiát egy „bűzeltávolító készülékkel”, azaz egy elektromos illatosítóval. (Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezzel részéről befejeződött az egérke-ügy.) Ugye mondanom sem kell, hogy ez az erős műnarancsillat nem távolította el az egérke penetráns szagát, hanem vegyült vele. A két szag összeadódott és olyan gusztustalan, elviselhetetlen „illatkombinációt” hozott létre, hogy egyből faroltam ki a szobából, ’Ez elviselhetetlen!’ kiáltással.

De! Ebből a helyzetből mégis sokat profitáltam! Ez az egérke új megvilágítást, új kinyilatkoztatást adott a férfiakról! Mostantól fogva jobban értem őket. Köszönöm egérke! Halálod mégsem volt hiábavaló!

2.rész

Isten megteremtette a nőt és a férfit, (ó, bocsánat!) a férfit és a nőt, kívül-belül kellő mértékben hasonlónak és kellő mértékben különbözőnek. Annyira különbözünk egymástól, hogy egy életre-szóló feladvány társunk megfejtése, de annyira hasonlóak is vagyunk, hogy a másik kódjának a feltörése, nem a ’mission impossible’ kategóriába tartozik. (Szóval, van remény.)

A korábban ismertetett okok miatt, egy ideje nem használom a sarki szobát. Szükség esetén berohanok, megragadom az aktuális céltárgyat, és máris tűzök kifelé, gondosan bezárva az ajtókat magam után.

De nem így a férjem. Mintha mi sem történt volna, rendületlenül ott olvasgat és dolgozik, akár egy meleg, kellemes szobában. Elképedve és hitetlenkedve néztem, amikor első alkalommal bevonult az egérbűzös jégverembe dolgozni. Benéztem hozzá néhányszor, hogy él-e még, attól tartva, hogy a nagy csend oka az, hogy ájultan fekszik a padlón. De nem. Lajosom buzgón, felvillanyozva végezte munkáját, mit sem törődve a zavaró körülményekkel. Miután ezt az „attrakciót” napokon át kitartóan folytatta, csodálatomat vívta ki. Nem is tudtam, hogy egy fakírhoz mentem feleségül! Képes kikapcsolni az érzékszerveit! Amikor megkérdeztem tőle: ’De hát, hogy bírod?’ ’A munkára koncentrálok.’- felelte. Milyen egyszerű! De ha ilyen egyszerű, akkor én miért nem tudom ezt csinálni! Amikor dolgozom, érzékszerveim továbbra is tökéletesen működnek. Én tudok dolgozni, fázni és a bűztől szenvedni egyszerre. Ő miért tudja függetleníteni magát a környezettől!? Én miért nem?! Napok óta ez foglalkoztatott. Aztán jött a megvilágosodás. Az én férjem nem fakír, egyszerűen csak férfiből van. Azt eddig is tudtam, hogy a férfi-ember egyszerre csak egy dologra képes koncentrálni. De ennyire?! A koncentráció mértéke döbbentett le. Hogyan képes annyira koncentrálni, hogy minden más megszűnik számára?! Pontosítok. Egy dolog érzékelése azért megmaradt. Érdekes módon, a korgó gyomor jelzéseit minden helyzetben képes felfogni. Akármennyire is pörög az agya a számok, táblázatok elvont világában, az éhségérzet ellentmondást nem tűrően behatol ebbe a bűvös körbe és kiragadja őt, persze csak addig, amíg a táplálékfelvétel megtörténik.

Ebben a büdös helyzetben, nem csak a férjemet, hanem az egész férfi nemet megértettem, és azt, miért fut zátonyra sok házasság, miért van sok boldogtalan házas ember. Hogy ne válással végződjön, de még a csendes egymás-mellett-élés demokratikus totál-unalmába se süllyedjen egy kapcsolat, ez egyértelműen a nőtől függ. Világosan körvonalazódott, hogy mi várható el egy férfitől és mi nem. Az egérke bűze hatékonyan megreformálta női-agyam nőies gondolatait, és hozzásegített ahhoz, hogy a férfi-agy számomra ismeretlen területeibe belelássak és jobban megértsem a férfi-észjárást. Elmélkedésem közben sok arc, beszélgetés, helyzet pergett le előttem. (Ha valaki magára ismer, az csak a véletlen műve.) „Közkinccsé” teszem új felismeréseimet, ne csak én nevessek magamon, magunkon.

Mottó 1.:

A férfi a motor, a nő az üzemanyag. Ha a megfelelő üzemanyag kerül a motorba, akkor a motor teljesítménye, hatékonysága ugrásszerűen megnő, ráadásul megbízható és hosszú-életű lesz az autónk, azaz a közös életünk.

Mottó 2.:

A férfit annyi minden érdekli! A nőt főleg a férfi és a kapcsolatuk (később persze a gyerekek is bejönnek a képbe) érdekli. Ez is azt bizonyítja, hogy a nő a férfiből lett, azaz oldalbordaként indult az élete.

Kedves hölgytársaim! Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy nekünk nőknek, elnézőbbnek kellene lennünk, az erősebb nem gyengeségeivel szemben. Ne akarjuk saját képmásunkra formálni őket! Tudomásul kell vennünk, hogy ők egy más logikai rendszerben gondolkodó lények. Sajnos, sokszor félreértelmezzük viselkedésüket, mert szórakozottságukat, figyelmetlenségüket félreérjük, és személyes sértésként éljük meg azt gondolván, hogy ’még ezt a pici dolgot sem képes megtenni, pedig nem egyszer kértem rá! Már nem is szeret, mert ha IGAZÁN szeretne, ezt nem tenné velem’. Ez a helytelen végkövetkeztetés komoly veszélyt jelent a házasság stabilitására és épp ezért, első feladatok közé tartozik, ezeknek a romboló gondolatoknak a kiirtása. Jegyezzétek meg, mindezt nem azért csinálják, hogy idegesítsenek minket, hanem azért, mert ők másmilyenek, ők férfiből vannak.

Az a baj, hogy automatikusan magunkból indulunk ki. Nem helyes a ’ha én meg tudom tenni, akkor tőled is elvárhatom’ hozzáállás. Még ha egy aprócska dologról is van szó, például a lakáskulcs lerakása a megszokott helyre. Egy nő számára ez még egy gyerektől is elvárható szint, de egy gondolkodó férfi számára csak lényegtelen, elhanyagolható apróság, elméjében ki sem nyitja ezt a fájlt, azonnal a szemetesbe küldi. Egyszerűen képtelenek primitív gondolatoknál megragadni. Amikor hímnemű társunk belép az ajtón, kulcsügyileg két lehetőség van: automatikusan leteszi a kulcsot a helyére, mivel nehezükre esik minden monoton, mechanikus tevékenység, ez sokszor nem jön össze. Ekkor következik be a második lehetőség, hogy csak az Isten tudja, hova tette le a kulcsot.

Mi nők, sok fölösleges apróságon fel tudjuk húzni magunkat. Vegyünk egy példát, a férj öltözteti a gyerekeket és felcserélni a nadrágokat, a kicsi gyerekre húzza a nagy nadrágot, a nagyobb gyerekre a kis nadrágot. Egy nő tragédiának éli ezt meg. ’Hogy hogy nem látod?!-kiáltással alázza meg a férfit. De végül is nem mindegy? Nadrág van mindkettőn. Igaz, a nagyobb gyerek fenekén feszül a nadrág és csak a vádlijáig ér, a kicsin meg trottyos és húzza maga után. Na és akkor mi van? Fel vannak öltöztetve, járni tudnak benne, megfázni nem fognak. Ezért még nem kéne a nőnek a hattyú halálát eljátszania. De a nő szépérzékét és maximalizmusát mélyen sérti a gyerekek komikus látványa, ezért ez az apró férfiúi figyelmetlenség, a megbocsáthatatlan bűnök közé tartozik. Hiszen, a ’mit szólnak majd az emberek’ reakciót vált ki a nőből. Ráadásul a férj, bár akaratlanul, de a tökéletes anya szerepe helyett, a felelőtlen, rossz anya szerepébe kényszeríti a nőt. Mert nem a férjet érik ilyenkor a porbasúlytó vélemények, hanem kizárólag a feleséget. (De erre a következményre a férfi nem gondol, mert képtelen ilyen pitiáner szinten leragadni. Ez egy olyan (női) világ, ami teljesen ismeretlen egy férfi számára.)

Az a baj, hogy azt szeretnénk, hogy a férfi nőként gondolkozzon. De hát képtelenek erre! (Mi vagyunk az apró rezdülések, bele-és átélések művésznői. Talán nekünk nagyobb esélyünk van arra, hogy megértsük őket.)

A konfliktusok zöme mindennapos jelentéktelen szituációkból robban ki. A nő végzi a napi mechanikus, rutinmunkákat, amibe egy férfi beleőrülne inkább előbb, mint utóbb. A nő időnként ki akar törni ebből a monoton szerepből, és ekkor teljes átéléssel kikiáltja magából: ’Nem vagyok a rabszolgád!!! ’ A férfi meg nem érti, miről van szó, hiszen ő nem kérte a nőt, hogy mindezt csinálja.

Mi nők, minden részletre kiterjedő figyelemmel őrködünk az otthon rendje felett, azaz, mi vagyunk a rend őrei, a család rendőrei. A férfi nem érti, miért van erre szükség, hogy életünk nagy részét suvickolással, a lakás és a lakásban történt események totális kontrollálásával töltsük. De mi, a lelki békénk megtartásához, kényszeresen pakolunk, törölgetünk, pucolunk és kritikusan követjük a családtagok minden mozdulatát, hogy ugrásra készen korrigáljuk őket annak érdekében, hogy fenntarthassuk a tökéletes rendet. Sajnos a férjek és a gyerekek fő tevékenysége abból áll, hogy ezt a kőkemény munkával létrehozott rendet minden áldott nap tönkreteszik. (Ezt is személyes sértésnek éli meg a nő.) Ó, ki csöpögtette ezt le.., valaki összekente a...,már megint kupi van, pedig most takarítottam...,hogy kerül ez ide, az előbb raktam el...stb.

A férfi meg azt gondolja: ’csináld, drágám, ha akarod’, ő meg valami izgalmasabb tevékenység után néz, amit hamar meg is talál, amin a nő újra fölháborodik. Hogy ő, mármint a nő csak gürizik, a férfi meg csak élvezi az életet, miközben a nő azt szeretné, hogy egy kicsit lelki-gondozza, babusgassa a férfi, de nem lehet, mert nincs idő rá, mert az újabb foltokat, morzsákat és porcicákat kell eltüntetni, és a férfinek amúgy sem jut eszébe, hogy vele foglalkozzon, és ha magától nem jut eszébe, akkor ő (a nő) ugyan nem mondja meg neki...stb. Beindul az ördögi kör, jönnek a fájdalmak, az önmarcangolás, a vádlás... Nos, ebből nincs kiszállás, amíg mi nők meg nem változunk, mert véssétek az eszetekbe: A FÉRFIT NEM LEHET MEGVÁLTOZTATNI!!!! Ha ilyen cél lebeg a szemed előtt, akkor lehet, hogy egy hosszú, de garantáltan boldogtalan házasság elé nézel.

Nőtársaim! Meg kell újítanunk gondolkodásmódunkat! Tolerálnunk kell a férfiak másságát! Engedjük meg a férfiaknak, hogy férfiak legyenek – mellettünk is.

Ha a férfi nem találja a kocsikulcsot, ne bosszankodj! Ez azért van, mert magasröptű gondolatai vannak. Örülj, mert ez azt jelenti, hogy okos, értelmes férjed van.

Fogadd el, amikor hányaveti mozdulattal ejti le a zokniját (meg a többi cuccát) a padlóra, mert párod nagyvonalú, akinek praktikus fontossági sorrendje van! Jelentéktelen, kisstílű, pitiáner dolgokra nem tudja pazarolni idejét.

Remek, ha órákon át nézi a TV-t, ahelyett, hogy a te nyavalyáidat hallgatná! Mert nyitott szellemű, érdeklődő, jól tájékozott.

’Megint könyvet olvas, ahelyett, hogy velem foglalkozna’ helyett gondold azt, hogy ’büszke vagyok a férjem műveltségére’.

Ha belemerül a stratégiai játékba, ahelyett, hogy benned gyönyörködne, ez azt jelenti, hogy párod játékos, színes egyéniség, akinek fejlett problémamegoldó képessége van.

Ha nélküled akar a barátaival találkozni – társaságkedvelő, odaadó barát.

Ha nem érdekli a dolgaid – szabadságot ad neked, azt csinálhatsz, amit akarsz.

Ha nem segít a háztartásban – te lehetsz a főnök mindenben, (ami őt nem érdekli).

Ha keveset foglalkozik a gyerekekkel – gondoskodó, önfeláldozó apa, aki a gyerekei biztos jövőjéért hajt minden nap.

Ha fáradt veled beszélgetni – érted gürizik.

Ha feszült, ideges veled – fontos ember, aki nagy terheket cipel a vállán.

Ha el van hízva – szereti a főztödet.

Ha levegőnek tekint, mert elméjét izgalmas gondolatok tartják lázban – érezd magad biztonságban. Levegő nélkül nem sokáig bírja.

Minden csak nézőpont kérdése. Egy kis megértés, új szemlélet és máris tökéletes férjed van.

Végül, tedd a kezedet a szívedre, és őszintén válaszolj: Szeretnél egy tökéletes férfivel élni?