Az én Svájcom

Amikor H.-weg lakóiról írtam, teljesen megfeledkeztem a legyekről, pedig belőlük van a legtöbb. Most, hogy kimelegedett az idő, még inkább elszaporodtak, és komoly küzdelmet kell vívnunk annak érdekében, hogy viszonylagos légymentességet hozzunk létre lakásunkban.

Már februárban sejthető volt, hogy a legyek komoly szerepet fognak játszani svájci tartózkodásunkban. Első két hetünket Uettligenben töltöttük, ahol egy bútorozott lakást béreltünk. Amikor először beléptem az ebédlő-nappali-mindenes szobába, egyből szemet szúrt a TV mellé kirakott formás légycsapó. Télvíz idején e légycsapó látványa kissé meglepett. Éreztem, hogy üzenet értéke van, de akkor még nem sejtettem, hogy ez alap-darab egy svájci háztartásban.

Mire kitavaszodott, mi is vettünk két légycsapót, és azóta rendszeres használatban vannak. Sajnos, csak az ablakok felén van szúnyogháló, és azokba az idő vas foga nagyobb lyukakat harapott, szabad bejárást engedve a légi forgalom kisebb termetű résztvevőinek, legfőképpen a legyeknek. (A 2. helyen a szúnyogok vannak. Lehet, hogy róluk is fogok írni.)

Ezek a legyek, mind fizimiskájukat, mind karakterüket nézve eltérnek magyar rokonaiktól. Kisebbek és lényegesen gyengébbek, lassúbbak, mint magyar társaik. Ez jó, mert a légyvadászat biztos sikerrel jár. De mint mindennek, a légyvadászatnak is két oldala van. Könnyen szenvedéllyé válhat. (Nem nyugszom addig, amíg el nem kapom az utolsót is! ) Csak az a baj, hogy nincs utolsó, mert a lyukakon keresztül mindig újabbak érkeznek, és sosem fekhet le az ember azzal a biztos tudattal, hogy nincs légy a lakásban. Férjem előszeretettel használ ’fény-terápiát’ a hálószoba légytelenítéséhez. Egyszerűen lekapcsolja a villanyt a hálóban, a fürdőszobában és előszobában díszkivilágítást csinál, vár egy kicsit, aztán gyorsan becsukja a háló minden ajtaját. (Ez igazán hatékony módszer a hálószobai légyottok megzavarásához.)

Egyébként a légyvadászat jó dolog! Kortól függetlenül lehet űzni. Leköti a gyerekeket, felnőtteket, egy egész társaság úgy tud izgulni, mint egy focimeccsen. „Most itt van! Nem látom! Nézd, oda repült! Most csapd le!” Hihetetlenül kikapcsolja az agyat, csak az aktuális légy létezik, az ember teljes erőből rá koncentrál, végül egy győztes harcos megelégedettségével súlyt le áldozatára. A légyirtás végén pedig külön örömet jelent a légytetemek összeszedése. Sajnos a sikeres vadászatnak is vannak árnyoldalai. Ha túl erőset üt ember, könnyen rákenődik a légy a hófehér falra és fáradságos munkával lehet eltüntetni a nyomokat. A vadászat hevében törékeny tárgyakat is eltalálhatunk, ami könnyen anyagi kárhoz vezethet. Mi ebből a tanulság? Csak megfontoltan, hideg fejjel szabad ütlegelnünk legyeinket.

Eszembe jutott „A hetet egy csapásra” című mese. Én még nem tartok itt, eddig csak „a kettőt egy csapásra” szintig jutottam el. De még fejlődhetek, hiszen „matéria” van bőven, minden nap gyakorolhatok.

Apám (itt volt) egy kifinomultabb módszert ajánlott. Egy műanyag flaskából készített egy légycsapdát. A flaska mellén kivágott egy pici lyukat (csak egy légy vagy max. egy kisebb dongó fér be rajta), félig töltötte mézes vízzel, és mézzel kente be a lyuk szélét. Kitette a konyha ablakába. „Meglátod kislányom, az összes legyet elkapja majd.” Aztán vártunk. Egy ideig nem történt semmi. Pár perc múlva felbukkant néhány légy a flakonon. Apu lelkesen felkiáltott: „Már meg is van néhány légy! Lépre mentek!” Kirohantam a teraszra, hogy jobban lássam az eseményeket. Hát látom, hogy a legyek a flaska falán vannak, de nem belül, hanem kívül. Néhány perc múlva apu újra felkiáltott: „Megvan az első, de tényleg!” Újra kimegyek a teraszra, hát látom, tényleg bent van az első légy. Működésbe lépett a légy-csapda. Elégedetten kezdtünk vacsorázni. Vacsora után újra megnéztem a mézes-csapdát, néztem, néztem, de a mézes vízen kívül mást nem láttam benne. Ez a legyecske képes volt kirepülni! Apa nem akarta elhinni. Nála ugyanis ez a módszer jól bevált, néhány nap alatt a mézes víz legyek tömegsírjává vált. A magyar legyek nem találják meg a kijáratot, vagy túl mohók és türelmetlenül belevetik magukat a mézes-vízbe nem tudom, de az biztos, hogy a svájci legyek sokkal megfontoltabbak és óvatosabbak.

Apa néhány napja elutazott. A csapdát minden nap többször ellenőrzöm, de eddig egy légytetemet sem találtam benne. Nem hogy benne, de még a flakonon sincs semmi. Sőt mondhatni, a flakon körül teljes légymentes-övezet alakult ki. (Lehet, hogy apu módszere itt is működik, csak fordítva. A méz nem vonzza, hanem taszítja a legyeket.) Az az érzésem, hogy a rohadt zöldség vagy hús jobban bejönne a pimasz legyeknek, mert a szemeteszsák tartalmát imádják. (Ha viszont rohadt zöldséget tennék az ablakokba, én menekülnék ki a lakásból. Eredményes lenne ez a módszer is, csak nem a legyeket tartaná tőlem távol, hanem engem űzne el a legyektől.) Mivel a svájci legyek gyengék, kihasználva renyhe fizikai adottságukat, maradok a legősibb módszernél, a jó öreg légycsapó tuti biztos megbízhatóságánál.