Ma este ebben a látványban volt részem az erkélyünkről. Kimentem a ház elé fényképezni, hogy a lámpaoszlopok és vezetékek ne rombolják az élményt.
Ugye, mondanom sem kell, hogy a csodás színekhez némi bűz is járult. Hajlandó vagyok kompromisszumra. Legyen inkább büdös ősz, mint bűztelen tél. De lehet, hogy tévedek, mert a tél sem lesz bűzmentes, ugyanis tartanak errefelé disznókat. Széljárástól függően érezhetjük jelenlétüket.
Szerencsések vagytok, hogy a számítógép még nem jutott el arra a fejlettségre, hogy szagmintát küldjek. Most még megúsztátok! De ki tudja, néhány év(tized) múlva ez is lehetséges lesz. És akkor, ha én még itt vagyok, ha Ti még kitartóan olvastok, akkor az orrotokkal beleszimatolhattok Svájc híresen tiszta levegőjébe.
A földszinten lakó egyik szomszédunk kiült a teraszukra, jól bebugyolálta magát egy pokróccal és átszellemülten nézte az ég színjátékát.
A naplementével csak egy a bajom. Olyan hamar vége van. Pedig órákig tudnám nézni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.