HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2011.08.02. 18:53 Az én Svájcom

Dráma az erdőben

Eltévedtem az erdőben, és mint a mesében, váratlanul egy csodaszép, vadregényes tó partján találtam magam. Leültem egy farönkre a tó szélén, és csak ámultam-bámultam. Remélem, sikerül újra megtalálni ezt az érintetlen helyet, hogy lefényképezhessem Nektek.

Néhány fölösleges kör után, rátaláltam a helyes útra. Időközben beborult. „Szeretnék már otthon lenni.” – gondoltam. Korgó gyomorral és lehorgasztott fejjel baktattam hegynek fölfelé. Egyszer csak, valami apró és puha mozdult meg előttem az úton. Megálltam, hogy jobban szemügyre vehessem. Egy fél-öklömnyi kismadár próbálgatta tollasodó szárnyait, de oly gyengécske volt, hogy a lábán is alig tudott megállni. Leguggoltam hozzá. Pihés testét sárga foltok díszítették, nyakán egy zöld csík futott körbe. Szegénykém, biztosan kiesett a fészkéből. Az új környezet nem ijesztette meg, félelem nélkül nézelődött. Tőlem sem tartott, egészen a lábamhoz evickélt. Aztán hirtelen, elindult át az úton esetlenül illegve-billegve. Láthatóan feszült lett, idegesen forgatta fejét és alig hallhatóan, vékonyka hangon csipogni kezdett. „Mi történt? Az előbb még teljes nyugalomban csücsült, most meg idegesen csetlik-botlik az avarban.” Fentről, a fák koronája felől fájdalmas madár jajgatás hallatszott. Megjött az anyja és kétségbeesetten hívogatta gyermekét:”Hol vagy? Hol vagy?” A kicsike hiába csipogta: „Itt vagyok! Itt vagyok!” Az erdő zsongása és a favágók fűrészgépe elnyomta gyenge hangocskáját.

Az anya kicsinye keresésére indulhatott, mert kiáltozása egyre halkult, végül elnyelte az erdő. Ekkor a fióka lenyugodott. Először egy vadméhecskét próbált szemmel követni, (majd beleszédült) aztán egy fűcsomón igyekezett átvergődni.

Egyre sötétebb felhők gyülekeztek a fejem fölött. Indulnom kellett. Néhány lépés után, még egyszer, utoljára hátranéztem. A madárka leült a porba, és teljes elégedettséggel nekilátott aprócska szárnya tisztogatásához.

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr503120872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.