HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2011.03.27. 16:09 Az én Svájcom

Európa tetején

Az egyik ragyogó, tiszta nap elhatároztuk, hogy a kora-tavaszból átruccanunk az örök télbe. Schilthornt céloztuk meg, ami majd 3 ezer méter magasan van (2970 m). A 72 vízesés völgyében, Stechelbergnél (867 m) parkoltunk le. Az autókban és autók között emberek vetkőztek, hogy profi síszerkót, sícsizmát húzzanak magukra. Mi is „átvedlettünk”, csak a sícsizma és sisak hiányzott rólunk.

Az óriás-lanovkában legalább 50-en zsúfolódtunk össze. Három átszállással, fél óra alatt értünk fel Schilthornba.

Tiszta idő és mozgólépcső fogadott minket. A teraszon 360 fokos panorámában csodálhattuk meg az Alpok megszámlálhatatlanul sok csúcsát.

Ebben a magasságban kétféle élőlényt láttam (az embereken kívül), kisebb fekete madarakat és egy hatalmas ragadozó-madarat, ami méltóságteljesen rótta a köröket a hófödte csúcsok fölött. (Vajon itt mire vadászhat?)

Ezek a fekete madarak (olyanok, mint a feketerigók, csak nagyobb a testük) emberbarátok, mert egy férfi tenyeréből ettek. (Vagy inkább potyalesők?)

Schilthorn nem csak a hegyekről szól, hanem a bizniszről is. A hatvanas években a terasz közepére felhúztak egy csupa-üveg épületet, amit akkoriban futurisztikusnak tartottak. Benne ajándékbolt és egy hatalmas kör-étterem, a Piz Gloria található. Képzeljétek, az étterem körbe-forog mind a 36 asztalával és 216 ülőhelyével együtt. Egy óra alatt tesz meg egy kört. Fantasztikus élmény! Miközben elfogyasztod ebédedet, újra elvonulnak előtted a hegycsúcsok. Mintha egy mozgó-filmben szerepelnél.

A másik attrakció James Bond. Az ’Őfelsége ügynöke’ című film több jelenetét Schilthorn és környékén forgatták. A film kedvéért, Piz Gloria egy kutató intézetté alakult át, ahol az akkori Bond, Sean Connery tíz szép nővel találkozott. A hölgyek egy újszerű allergia terápián vettek részt, de valójában hipnózissal arra voltak kiképezve, hogy egy rádiójelre az egész világra betegséget terjesszenek. A szuper-ügynök persze megmentette a világot. Emlékére egy kávézó-sarkot rendeztek be.

Miután kibámészkodtuk magunkat, beültünk a pörgő étterembe. Az étlapon James Bond spagetti is szerepelt. Mi halat rendeltünk. Amikor a pincér gondosan elém rakta az ételt, 007-es szám díszítette tányérom szegélyét.

(Svájc egyik érdeme, hogy megszerettette velünk a halat. A boltokban gyönyörűen kirakott guszta hal-filék látványa egyszer annyira elcsábított, hogy rossz emlékeimet legyőzve, vásároltam két filét próbaképpen. Miután utánaolvastam, hogyan kell elkészíteni, meglepett a végeredmény. A hal finom is tud lenni! E felfedezésem óta, minden héten legalább egyszer eszünk halat.)

A kék ég és az Alpok látványához tökéletesen passzolt a finom, mandulás hal. Éppen egy párolt cukkinit kaptam be, amikor valami pici ponton akadt meg a szemem. Mi az ott, abban az elképesztő magasságban? Egy ejtőernyős! Mi három ezer méteren forogtunk, akkor az az ember, legalább 4 ezer méteren röpülhetett. Ebben a magasságban, már repülők járnak. Remélem, nem akarata ellenére keveredett oda, és élvezte azt, hogy ott lehetett.

Férjemre néztem. Tányérja üres, arca szürkés-fehér volt. Beesett szeme alatt fekete karikák jelentek meg. Én is furcsán, kótyagosan éreztem magam, mondhatni, forgott velem a világ. Alig nyeltem le az utolsó falatot, Lajos máris fizetett és (közös megegyezéssel) gyorsan távoztunk.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr602775867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.