HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2011.03.05. 20:13 Az én Svájcom

Weltgebetstag (Világ-imanap)

A helyi Református magazin (mindenkihez ingyen kiszállítják) legutolsó számában meghívta nőnemű híveit és minden érdeklődőt egy ökumenikus istentiszteletre, amit pénteken, március 4-én este 8-kor a Világ-imanap alkalmából tartottak a református templomokban.  

Az idei év mottója: „Mennyi kenyered van?”

Ez a Márk evangéliumából való idézet adta meg az idei Világ-imanap központi témáját. A liturgiát chilei asszonyok írták, amiben megfogalmazták aggodalmaikat, nehézségeiket, reménységüket és hitüket.

Összesen 170 ország vesz részt ebben a mozgalomban, például Albánia, Brunei, Hong-Kong. Koreában rendszerint 12 ezer ember, Indiában, Angliában és USA-ban még többen mennek el ilyenkor istentiszteletre.  

Az ökumenikus mozgalmat 1887-ben indították amerikai és kanadai metodisták. A második világháború után csatlakoztak hozzájuk a német és a svájci templomba-járó asszonyok. Azóta minden év márciusában több-száz keresztény gyülekezet együtt ünnepel és imádkozik Svájcban. A résztvevő országokban gyűjtéseket is tartanak, tavaly 28 millió frank körüli összeg gyűlt össze, egyedül Svájc kb.500 ezer frankot adott.

 

Egy vasárnapi istentisztelet az oberburgi református templomban (egy szemtanú elmondása alapján):

Mindössze 8 ember vett részt az istentiszteleten. Ebben benne volt a pap, a sekrestyés és egy asszony, aki felolvasott, plusz két gyerek. Mivel a gyerekeknek kötelező volt ott lenni, ebből az következik, hogy a nyolcból csak hárman mentek a templomba szabad-akaratukból. A háromból kettő lent ült, az egyik jobb oldalon viszonylag elől, a másik ember bal oldalon, teljesen hátul, a harmadik ember fönt ült a karzaton. A pap végig a mikrofonba prédikált.

Az egyik asszony megemlítette a papnak, hogy szeretné, ha mindannyian elöl és egymás mellett üljenek, kifejezve valamiféle közösséget. De a pap azt válaszolta, hogy erre nincs igény.

 

Egy régi vicc Saanlandból (Bern kanton):

A református istentiszteleten csak ketten vesznek részt, a pap és a sekrestyés. Amikor a pap látja, hogy senki sincs rajtuk kívül a templomban, úgy dönt, hogy nem tartja meg az istentiszteletet. De a sekrestyés közbeszól, hogy ő itt van és szeretné hallani a prédikációt. Amikor a pap befejezte mondókáját, a sekrestyés lelkesen megjegyezte: „De jó volt itt lenni hármasban!” „Hármasban?” csodálkozott a pap, „De hiszen csak ketten vagyunk!” „Nem, hárman.” válaszolt a sekrestyés. „Hárman az Úrral.”

 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr72713444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.