Vera fordításával.
Két 60 év körüli, franciául beszélő svájci úr ül a thuni vonaton.
A: Emlékszel Charles D.-ra?
B: Természetesen. Sokáig élt és dolgozott abban a szegényes, kicsi házban a híd közelében.
A: Egy nagyon jó cipész volt.
B: Amikor dolgozott! Több időt töltött a kocsmában, mint a műhelyben!
A: Így van! De sokat viccelődtünk együtt. Mindig tele volt történetekkel és sokszor megnevettetett minket.
B: Emlékszem, öt évvel ezelőtt eltörte a lábát. Ezután megváltozott. Többet nem dolgozott. Alig evett, nem mosdott és koszos ruhában járt.
A: Lausanne-ba is el kellett mennie a klinikára.
B: Tudom, meglátogattam őt tavaly tavasszal. Egész jól nézett ki. Azt mondta: „Úgy élek, mint egy angol úr.”
A: Igen, ez volt az ő mondása. Ez azt jelenti, hogy nagyon jól érezte magát ott, volt mit ennie, meleg, kellemes szobában lakott és tudott másokkal beszélgetni. De nem értem, miért „mint egy angol úr”?
B: Az első turisták, akik a falunkba jöttek, angolok voltak. Sok pénzük volt. Legalábbis ő így hitte, mert éttermekben látta őket, ahol finom ételeket ettek.
A: Charles meghalt.
B: Nem! Tényleg? Mikor és hogy?
A: Három hónappal ezelőtt az orvosoknak az az ötlete támadt, hogy kigyógyítják őt az alkoholizmusból. De a gyógyszerekre allergiás volt. Azonnal meghalt.
B: Milyen szomorú! Nem tudtam erről.
A vonat megáll és Vera leszáll a vonatról.
Néhány kép Thun-ról:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.