HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2010.10.28. 16:41 Az én Svájcom

Róma, az örök(ké zajos) város

 A hűvös, esős Bázelből átrepültünk a napfényes Rómába. A sok káprázatos képeslap és fotó  után, végre 3D-ben  láthattam a várost.   


 

Róma szerintem olyan, mint egy kiismerhetetlen nő, (talán éppen ezért izgalmas) egy szent asszony és egy kéjes céda furcsa keveréke. A város önmeghasonulás nélkül, teljes békességben éli ezt a kétarcú életet.

A főváros ’jámborabb’ része a Vatikán, (magas falakkal határolódik el Rómától) a Katolikus Egyház főhadiszállása, ahonnan több mint 1 milliárd ember hitéletét irányítják. (A Vatikánon kívül még 900 templom van a városban. Ez is azt mutatja, hogy az itt-lakók intenzív vallásos életet élnek és ehhez, sok papra van szükségük.) Ennyi papot, szerzetest és apácát sehol sem látni a világon. Jellegzetes öltözékük természetes része az utcaképnek. Nem tudom, hányan élnek itt, de Róma 2,7 milliós városában valószínűleg külön kisvárost alkotnak. Ezek az egyháznak elkötelezett emberek lemondanak a testi gyönyörökről, Istenért akarnak élni és másokon segíteni. Az apácák eltakarják testüket, a papok komoly feketébe öltöznek azt mutatva, hogy életük nem önmutogatásról, világi karrierről szól, hanem alávetik magukat az egyház, a rend szigorú szabályainak, Istennek és elöljáróiknak engedelmeskednek és a Bibliában megfogalmazott értékrendhez igazítják életüket. (Gondolom én.)

A Szent Péter Bazilika (ahová Péter apostolt temették) mindig tele van Isten hivatalos szolgáival és a világ minden tájáról érkezett zarándokokkal. Csend és ájtatosság van a falakon belül. Az emberek ámulattal nézik az építészeti remekművet. Hatalmas mérete, arányossága, eleganciája elnémít. Mire képes az ember! (Bár nagy árat fizetett érte az egyház. A pápai kassza kifogyott, tovább nem tudták finanszírozni a Bazilika építését, ezért búcsúcédulákat kezdtek árulni a híveknek. Ezekkel a cédulákkal üdvösséget, örök életet lehetett vásárolni. Ez az intézkedés csapta ki a biztosítékot Luthernál, ami végül szakadáshoz és a Lutheránus Egyház létrejöttéhez vezetett.)

Sokan térdepelnek és összekulcsolt kézzel, alázatosan imádkoznak. Istenhez beszélnek. Talán valaki segítségért fohászkodik, más hálát ad, vagy csak elmélyed a hely atmoszférájában. A meghitt áhítatban kisimulnak az arcok, átszellemülten csillognak a szemek. A hit misztériuma tölti be a gigantikus teret.

Odakint a benzingőzben, zúgásban és örökös tülkölésben könyörtelen harc folyik. Az összetorlódott autók és motorinók gátlástalan helyezkedéssel küzdenek az előbbre-jutásért. Nincs kegyelem, nincs türelem, nincs udvariasság! Aki mer, az nyer! A másikat semmibe véve, érzéketlenül törnek maguknak utat. A tudatlan turista meg csak tehetetlenül toporog a zebránál, ha nincs lámpa. Ekkor két lehetőség áll fenn. Vagy hajnalig ott áll, míg lecsitul a forgalom, vagy életét kockáztatva kilép az autók, motorinók elé. Nem könnyű dönteni a második lehetőség mellett, hiszen a szegény turista félti az életét.

Akik éppen nem a tumultus közepén ’aszfalt-gladiátorkodnak’, azok az út mellé kirakott asztaloknál esznek, isznak vagy olaszos módon beszélgetnek, azaz kézzel-lábbal, egyszerre mondják a magukét. Kit érdekel, mit mond a másik! De a kipufogó-gázos és cigaretta-füstös, hangzavaros teraszokon is kőkemény küzdelem folyik. A cél a másik elbűvölése és megszerzése egy rafinált stratégiai játékban. A férfiak és nők fáradhatatlanul és nagy élvezettel játsszák a nemek közti  ’Ki tud jobban kábítani?’ nemzeti (nemzetközi) társas-játékot. Ez egy macsó világ. (Nem sok meleget látni.) Az olasz pasiknak még mindig a nők jönnek be. A nők pedig tudják, hogy nélkülözhetetlenek. Hatalmas önbizalommal mutogatják testüket (tetkó nincs) és hányaveti, mit-sem-törődöm módon kasszírozzák be a sóvárgó tekinteteket. A férfiak pedig kiolthatatlanul tüzesek, és  fáradhatatlan hevességgel gerjednek rá szinte minden nőre. (Bárkivel – bármikor.) Még a rendőrök is levetkőztetik a nőket a szemükkel. Hihetetlen, ezek az olasz férfiak és nők, olthatatlan vággyal, szünet nélkül hódítani akarnak. Képtelenek ebbe belefáradni! (Talán a 90 éves olasz tata is halálos ágyán önmagát megfeszítve, még egyszer, utoljára lelkesen csapja a szelet a körülötte sürgölődő nővérkének, s mielőtt kilehelné lelkét, egy charme-os kacsintással búcsúzik el tőle és az élettől.)

Bent  megtisztulás, gyónás, kint  fülledt erotika. (Kintről be lehet menni, aztán bentről ki.)

Nekem ez az életkép némileg az ókori Róma életstílusára emlékeztet.

Róma gazdagjai emberfeletti módon habzsolták a gyönyöröket. Kificamodott, perverz életvitelükről sokan írtak. Én most az unaloműző, ferde szórakozásaik közül csak zabálási szokásukat említeném meg. Képesek voltak hatórás vacsorákat végigenni oly módon, hogy többször meghányatták magukat, (ki ujjal, ki hánytató szerrel) amikor megtelt a hasuk, hogy aztán kiürült pocakkal, újra-korgó gyomorral, zabálásra-készen ’nekidőljenek’ a ki-tudja-hányadik különleges fogásnak.

Miközben Róma (számomra) agyament módon szórakoztatta magát, a hat Vesta-szűz elszeparáltan élte szűzi, önmegtartóztató életét a Vesta Szüzek Házában. Szigorú testi-lelki tisztaságban kellett élniük, mivel ők képviselték Rómát az istenek előtt, ők jártak közben Rómáért. Róma sorsa mondhatni tőlük függött.

A Vesta szüzeket (Vesta istennő papnői) 4-6 éves korban választották ki gazdag családokból. Tíz évig tanultak, tíz évig őrizték a tüzet, tíz évig tanítottak. Harminc év szolgálat után joguk volt ahhoz, hogy férjhez menjenek. Ha egy Vesta szűz megtörte tisztasági fogadalmát, élve temették el.

Mára Róma öröknek hitt dicsősége romokban hever. (Lehet, hogy a hűtlen Vesta szüzek is ludasak ebben? Vagy a város egyszerűen eltunyult és kiégett a gyönyör-hajhászástól, azaz agyon-gyönyör-hajszolta magát és belefulladt saját hányadékába?) Híres-hírhedt szokásai is megszelídültek. Az ókori tivornyák, luxus-zabálások tészta és pizza-evésre egyszerűsödtek, az arénák helyett az utakon folyik a vér, a perverz és gátlástalan szórakozásokból (egyáltalán nem ártatlan) flörtök lettek. A tisztasági fogadalmat megtört apácákat, szerzeteseket, papokat sem temetik el élve.

De egyvalamiben nem változott. Hűségesen megőrizte ellentmondásosságát. Róma az a hely, ahol a test és a lélek egyaránt megkönnyebbülhet. A vendégnek mindent! Fő a rugalmasság!

 

A Colosseumot zsidó rabszolgákkal építették. Kívül zsidó vér, belül keresztény vér tapadt rá.

A Vesta szüzek temploma:

A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése (Traianus idején 53-tól 117-ig)  kb.  5 900 000 négyzetkilométer. Nyugat-Eurázsia lakosságának körülbelül felét foglalta magába. Ezt a felfoghatatlanul gigantikus birodalmat innen irányították:

 


A Vatikáni múzeum:

 

Szent-Péter Bazilika:

A pápa szobájában mindig ég a villany:

 

 

Gyónásra várva:

 

Arabok a Vatikánban:

Gyorsan végigrohantak a freskókkal teli termeken. Vajon mit gondolnak a kereszténységről a sok pucér alak és nemi szerv láttán?

Terek:

 

Giordano Bruno-t  itt égették el, mert azt állította, hogy a Föld gömbölyű.

 

Ezen a téren élt Michelangelo, aztán ’egy kicsit később’ ebben az épületben volt Mussolini főhadiszállása:

 

Motorino minden mennyiségben:

 

 

Zsidó negyed:

 

A zsidó negyed mellett Krisna étterem, szemben vele  Buddha:

 

’Nyóc ker’ feeling:

 

 Nem akartam hinni a szememnek, amikor a Colosseum felé vezető forgalmas úton az egyik este megpillantottam ezt a kivilágítatlan kerékpárt. Na, ez az abszolút lehetetlen szituáció Svájcban. Sötét is volt, kapkodtam is, a kerékpáros is gyorsan tekert, így ez lett belőle. De nekem mégis tetszik ez a kép.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr222405754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.