HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2010.01.14. 11:58 Az én Svájcom

Költözés-mizéria 2.

Megvan a „szerencsés” utódunk. Egy vonzó 40-45 év körüli özvegyasszony költözik ide öntudatos tini lányával. Valószínűleg a ’vissza a természet idilljébe’ gondolat motiválta őket is, hogy feladják városi otthonukat, ezért a lakásért. Kívánom nekik, hogy legyenek boldogok itt, de a lakás kondícióit ismerve nem csodálkoznék azon, ha fél év múlva ők is költöznének.

Anya és lánya eljöttek az egyik este, hogy beköltözésük előtt lemérjék a szobákat. Múlt héten voltak itt, már nem is tudom melyik nap, de az biztos, hogy 17 órakor jöttek. J. úr hozott magával egy olyan kütyüt, ami úgy néz ki, mint egy távirányító. Ezzel a csoda-micsodával egy gombnyomással lehet mérni a távolságokat. Milyen jópofa dolog, nem kell négykézláb kúszni-mászni a padlón, hanem az ember csak ráirányítja a mérőt a kívánt pontra, ekkor egy vörös pötty jelenik meg a falon, a szerkezet pedig nyomban kiírja a két fal közti távolságot. Ilyet még nem láttam! De jó hogy hozta, mert ezzel a csoda-ketyerével pillanatok alatt kész lesznek.

Úgy 18 óra körül, kezdtem feszült lenni. Mi a csudát csinálnak ilyen sokáig? Ekkor azt láttam, hogy a lány az üvegajtó üveg-betétének a szélességét és hosszúságát mérte. Amikor Lajos kiment a konyhába (próbálom pontosan leírni mit csináltak) az előszobában lévő beépített szekrény ajtaját szegélyező keret-lécek távolságát mérték le. Ezt már nem hagytam megjegyzés nélkül. (Természetesen magyarul fakadtam ki.) Kezdtünk egyre éhesebbek és idegesebbek lenni. Amikor bejöttek abba a szobába, ahol én voltam, már közel voltam ahhoz, hogy felrobbanjak. ’Elmúlt negyed 7 és még mindig nem végeztek! ’Amikor a lány lemérte az ajtókeretet is, ( 5,4 cm, de a díszléccel 6,3 cm – direkt lemértem, hogy hajszálpontosan visszaadjam az eseményeket) azt hittem, sikítani fogok! Végül, 18.30 perckor távoztak.

Egy magyarnak 15 percbe sem telt volna lemérni a dolgokat, de hát a mi alaposságunk a nyomukban sincs.

Ide kell születni ahhoz, hogy ezt normálisnak tartsa az ember.

 

 


 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr91671605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.