HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2010.01.05. 17:29 Az én Svájcom

Az ebéd(ek)

Hogy az elején kezdjem... Télen sokat segítettem E.-nek a lovak körül. Sokszor fél 12-kor lőtte ki magát az istállóból, hogy gyerekeinek ebédet készítsen. Ebben nincs semmi meglepő, sokszor én is 13 óra után ebédelek. De itt Svájcban a déli harangszó mindenkit arra figyelmeztet, hogy elkezdődött a nap legfontosabb órája, ez az óra szent és sérthetetlen. Ilyenkor kiüresednek az utcák, bezárnak a boltok, mert mindenkinek kutya kötelessége enni. Az iskola is tiszteletben tartja ezt az ősi szokást, ezért hajszálpontosan 12-kor kicsengetnek, hogy a gyerekek néhány perc gyaloglás vagy kerékpározás után az otthon meghittségében ehessék meg édesanyjuk főztjét. H.-weg az iskola mellett terül el, ezért E. fiai 12 után egy-két perccel már otthon vannak. Ez azt jelenti, hogy E.-nek maximum fél órája van a főzéshez. Megfejthetetlen talány volt számomra, hogy képes fél óra alatt ebédet készíteni. Biztos nagyon jól szervezett konyhát vezet vagy reggel előkészíti a kaját, de az is lehet, hogy előző nap este főz meg. Elkezdtem sajnálni magam, hogy én mennyi időt töltök a konyhában, hétvégeken rámegy az egész délelőttöm. Valamit nem jól csinálok! De mit? Sokat töprengtem, hogyan tudnám megreformálni konyhai teendőimet, de csak nem jött a megoldás. (A kaja továbbra sem készítette el magát. A konyha sem lett öntisztuló.) Minden maradt a régi. Már azt hittem, hogy E. konyhatudománya örök rejtély marad számomra, amikor az élet furcsa fordulatot hozott. E. leesett a lóról úgy két hónapja, és azóta a kutyaebédeltetéssel én vagyok megbízva. Svájcban nem csak az emberek ebédelnek pontban 12-kor, hanem a kutyák is. (A lovak, tehenek, birkák egész nap esznek.) Ha a kutyusok nem pontosan kapják meg az ebédjüket, akkor E. szerint komolyan megbetegedhetnek. Az egész etetésben a pontosság mindennapos betartása komoly kihívást jelentett számomra. Igyekezetemet mutatja, hogy 11 órától tíz percenként néztem az órát, nehogy véletlenül késsek, kárt okozva az állatoknak. Általában sikerült 12 óra előtt 5 perccel elindulni, hogy pontban déli 12 órakor a kutyák, most már csak Indi kutya megkapja a hőn áhított kutyaeledelt. Nem lehet sem előbb, sem később etetni, akár esik, akár fúj, kitörhet a 3. világháború, a kutyák hajszálpontos etetését semmi sem akadályozhatja meg. Bizton állíthatom, az atomóra pontosságát felülmúlja a svájci paraszt élet-rendje.

Egyik pénteken a férj és a fiúk is távol voltak egész nap. Felajánlottam E.-nek, hogy viszek neki ebédet. (Svájcban minden férfi tud főzni, mert az iskolában kötelező tantárgy a fiúk számára is a háztartástan. E. lerobbanása óta a konyhatündér szerepét a fiúk töltötték be.) Vittem E.-nek annyi zöldséglevest és palacsintát, hogy vacsorára is elég legyen az egész családnak.

Néhány nap után E. behívott, hogy ebédeljünk együtt. Hárman ültünk az asztalnál. Sajtos tésztát tett ki az asztalra salátával. Szeretem a sajtos tésztát. Csak az volt a baj, hogy magyar gyomrom van, és az a mennyiség, amit kirakott fél fogamra sem volt elég, ezt az alig egy adagot háromfelé kellett osztani. Mivel én voltam a vendég, nekem kellett szednem először. Bevallom, zavarba jöttem, mert ebből a nagynak egyáltalán nem mondható adagból nem tudtam mennyit vegyek ki. Kiszedtem 2-3 evőkanállal. A kis halmocska még kisebbnek tűnt a nagy lapostányéron. ’Talán csak előétel.’- gondoltam. Tévedtem, ez volt az egész ebéd. Ja, még kaptam egy bögre mentateát. Udvariasan megköszöntem és lesütött szemmel távoztam. Önmarcangoló gondolatok kavarogtak a fejemben. Lehet, hogy egy telhetetlen zabagép vagyok?

Hamarosan újra hívott ebédelni. Én szabadkozni kezdtem, hogy nagyon kedves, de főztem és van mit ennem. Akkor sikerült megúsznom, de néhány nap múlva nem volt menekvés.(Gondolom, meg akarta hálálni, hogy etetem a kutyákat.) Olyan kedvesen invitált, nem lehetett nemet mondani. Megint hárman ültünk az asztalnál. Újra tészta volt az asztalon, csak most még kevesebb. Lehet, hogy látta a döbbenetet az arcomon, mert megkérdezte, ugye nem elég. Én nyöszörögtem valamit, hogy nem az étel mennyisége, hanem a társaság a fontos. Ő elégedett volt a válaszommal. Én is. Megint nekem kellett szednem először. Most már gondolkodás nélkül, határozottan vettem egy kanállal. Egyszerűbb lett volna egyből bekapni, tök fölösleges ennyi kajához kitenni a tányérokat. Próbáltam húzni az időt, mert hogy néz az ki, hogy egy mozdulattal megvan az ebéd. Igyekeztem az ebédelés illúzióját kelteni, ezért egyenként ettem a metéltet. Valahol olvastam, ha kis falatokat sokáig rágjuk, akkor úgy becsapjuk a szervezetünket, hogy kevés kajával is jóllakik, mert a rágás mennyisége számít, nem pedig az ételé. Kipróbáltam ezt a módszert is. Előkelő módon, lassan, alaposan rágtam meg minden egyes tésztát. Nem működött. Türelmetlenül vártam, hogy elmehessek, mert ez a néhány falat csak éhesebbé tett.

Egy héttel később E. újra meghívott ebédre. Megint próbáltam szabadkozni, de ő csökönyösen ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjek. ’Most elég étel van.’-mondta. Mit tehettem? Bementem. Ahogy leültem az asztalhoz, egy kedves kis tűzállótálacskát vett ki a sütőből. Sajtos-sonkás tészta volt benne. Én az egészet be tudtam volna falni. (Jaj, ez a magyar mértéktelenség!) Mivel nem vett ki másik tálat a sütőből, megértettem, hogy ez az összes. Ez alkalommal nagyobb halom tészta „tornyosult” a tányéromon. De még így is kisebbségben volt az étel a tányér egész felületéhez képest. (Végülis a legdrágább éttermekben sem illik nagy adagot felszolgálni, mert nem zabálni mennek oda az emberek, hanem magasabb rendű kulináris élvezetekért. Próbáltam így felfogni, de nem volt könnyű, hiszen a sajtos-sonkás tészta, valljuk be, nem tartozik a különleges ínyencségek közé.) Ebéd után a kisfiú közölte az anyjával, hogy éhes.’Én is!’ – gondoltam magamban. Lehet, hogy nem velem van a baj?

Szerencsére ez volt az utolsó meghívásom. Volt, hogy beugrottam hozzá egy-két szóra. (A kutyákkal kapcsolatosan.) Ilyenkor vagy ő vagy a nagyobbik fia „főzött”. De ugye, már mondanom sem kell, hogy mit.

Egy ideje nem eszem tésztát.

Nemrég férjem egyik munkatársa meghívott minket vasárnapi ebédre. Ez volt az első igazi svájci vendégségünk. Mondtam Lajosnak, hogy együnk előtte valamit, biztos, ami biztos. De férjem megnyugtatott, hogy erre nincs szükség, szerinte rendes kaját fogunk kapni. A család (negyvenes házaspár, két gyerek) egy szép házban laknak Avenchesban (francia kanton, de ők német ajkúak). Férjemnek lett igaza. Szépen megvendégeltek minket. A feleség kitett magáért. Előétel saláta, főétel: vörösboros marhahús zöldbabbal és krumplival, desszert: házi-készítésű fagyi. Ebéd után elmentünk sétálni. Amikor visszatértünk a házba, uzsonnára finom diós sütit kaptunk kávéval.

Teli gyomorral és elégedetten távoztunk.

A képeken Avenches látható.

 

 

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr701649247

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.