HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2010.01.04. 17:23 Az én Svájcom

Murten

Ipari terület fogad minket, ahogy rákanyarodunk Murten főútjára. Letesszük az autót egy bevásárlóközpont parkolójában. Vasárnap délután van. Csak egy-két autó áll a forró aszfalton. Elindulunk gyalog a centrum felé. Néptelen az utca, csak néhány autó suhan el mellettünk. Tíz perc múlva elérjük a városfalat. Egyre több az ember és az autó. Bemegyünk a városkapun, ahogy a színházban fellebben a függöny, és hirtelen egy másik világban találod magad, ugyanúgy itt is varázslat történik. Csodaszép utcán állunk. Kedves házak színes palettákkal, muskátlik az ablakokban, kanton zászlók lobognak a szélben, az utca tele emberekkel. A két-három szintes, hosszú lábú házak titokzatos árkádokat rejtenek magukban. Minden tiszta és frissen meszelt. Egymást érik a kávézók éttermek teraszai. Poharak koccannak, tányérok csörrennek, emberek nevetgélnek, gyerekek rohangálnak. Egy csoport turista pezsgőzik a szökőkútnál. Olyan öröm járja be az utcát, az ember azt hiszi, hogy itt és most minden tökéletes, az emberek boldogok és szeretik egymást. Bájos utcácskák több-százéves érintetlenségben az ember szépre-törekvéséről mesél. (Murten múltja 515-ig nyomon követhető, 1159-től város.) Az ódon templomok büszkén merednek az ég felé hirdetve a vallás hatalmát. A várfalon kívül frissen felújított barokk templom. Bekukkantunk. Éppen mise van. A templom tömve emberekkel. (A pap biztosan rendesen teszi a dolgát.) A templom előtt rendezett park padokkal. Egy idős úr leül az egyikre és a megbékélt ember bölcsességével gyönyörködik a tájban. A fiatal platánfák kecsesen állnak örök-balerina pózban, rózsalugas alatt apró színes virágok virítanak. Kinyílik a templomajtó. Az orgonaszó, az emberek éneke és a madarak csicsergése természetfölötti egységbe olvad. De máris csukódik az ajtó. Vége a csodának. Tovább sétálunk a várfal mellett az erődhöz. Az erőd teraszáról lenézek. Bodzabokrok, nyárfák mögül kiragyog a Murten-tó. A tó másik oldalán zölden hullámzik a táj. A távolban halványkék hegyvonulat zárja le a látóhatárt. A hegyek mögött már Franciaország van. Sötétkék felhők telepednek a tó fölé. Jó lenne itt ülni órákon át és csak nézni csendben a felhők és a nap játékát a vízen. De mennünk kell. Jön a vihar. A felhők egyre haragosabbá válnak. A túlparton már esik az eső. Elindulunk vissza, vissza a gyárépületek, a beton közé. Az autóban még megeszünk egy banánt, aztán irány az autópálya. Tele van, mint mindig. Ahogy a hídon megyünk át, meg-meginog az autó az erős szélben. Hátulról majdnem belénk jönnek. A francba! Jaj de nagyon szeretem az embereket!

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr561645676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.