HTML

Az én Svájcom

Svájcról egy magyar embernek három dolog jut eszébe: hegyek, bankkártya és Milka csoki. Az ország valóban hegyes, területének 60%-át az Alpok, 10%-át a Jura hegység uralja. A bankok befolyása pedig behálózza egész bolygónkat, hiszen a világ összes pénzének az 1/3-át itt őrzik. De jegyezzétek meg, a Milka csoki nem svájci, hanem osztrák, itt egyáltalán nem kapható, a főbérlőnk pedig megvetően nyilatkozik a Milkáról.

Friss topikok

  • Az én Svájcom: Sok elektromos kütyü és műszaki áru olcsóbb itt, mint otthon. (2012.12.17. 20:18) A flexibilis '13'' : 256 GB MacBook Air'
  • Az én Svájcom: Szia Mária! Sajnos, már nem emlékszem. (2012.10.16. 12:42) Mit eszik a svájci?
  • Az én Svájcom: @eyr750: Köszi! :-) (2012.09.26. 19:27) A csomag
  • eyr750: Talán azért nem kérdezte meg, mert intelligens ember ilyet nem kérdez-idegenektől... (2012.09.12. 17:45) Svájc szíve
  • Az én Svájcom: @mik64: Pedig nagyon praktikus lenne. (2012.08.20. 09:51) A kulcs

Linkblog

2010.01.01. 20:33 Az én Svájcom

A ló

 

Itt Svájcban, de legalábbis Bern kantonban nagy sikk a lótartás. Boldog-boldogtalan lovat tart. Bárki tarthat lovat, „csupán” havi 700 frankba kerül a ’ló-hotel’, ahol ezért a pénzért külön karám és ellátás jár. Bármikor-bárhol lehet látni lovasokat, ez a ’cool’, a trendi. Minél több lovad van, annál coolabb vagy. Néha az az érzésem, hogy egy kosztümös filmben szerepelek, csak elfelejtettem átöltözni.

Ha hinnék a reinkarnációban, (mint ahogyan nem) akkor ló szeretnék lenni Svájcban. Itt nagyon komolyan szabályozzák az állattartást és a svájciak mindent pontról-pontra betartanak, de a kötelességen túl, a svájciak nagy állatbarátok is. Ennyi boldog állatot én még sosem láttam.

De, ha beültök egy svájci étterembe, ne lepődjetek meg azon, hogy az étlapon lóhús is szerepel. Hát igen, a svájciak tényleg nagyon szeretik a lovat.

A mi szomszédságunkban is él négy ló. Gal egy éltes hölgy, Kari, aki most terhes (májusban fog szülni), Romi egy igazi német szépség és a kis Emi, aki még csak tinilány és ennek megfelelően kíváncsi, türelmetlen, szemtelen és kiszámíthatatlan.

A lovakkal kezdődik E. minden napja (háztulajdonos) és néhány hete az enyém is. Természetesen a lócitromok eltávolításával indítunk. Ehhez egy hosszú nyelű villa kell, amivel az összetapadt szalmát a talicskára hányjuk, meg egy rövid nyelű gereblyeféle, amivel a felszínen lévő lócitromokat összekotorjuk és egy óriás lapátra húzzuk. Ha a talicska tele van, akkor irány a trágyadomb. (Jó hír, hogy a lócitrom nem is olyan büdös. Az ember büdösebbet termel.) Nna, ha ez megvan, akkor jön az etetés. Az a szabály, minél kisebb a ló, annál kevesebbet kap. Mindig a legidősebbel kezdjük és természetesen a legfiatalabbnak végig kell néznie, hogy a többi már vígan zabál, mire ő, ebben az esetben szegény Emi, végre-valahára megkapja kicsinyke kis adagját. De hát, ez is a nevelés része. A menü a következő: cereal és répa. A répa látványától extázisba esnek, ezért jutalomképpen répát szoktak kapni. Ja, Kari még plusz kap valami különleges „kekszet”, ami a bébi-lónak jót tesz. Aztán jön a széna, minden mennyiségben. A lovak napi 12-15 órán keresztül esznek, ezért mindig van friss széna bőven. Ha megették a reggelijüket, akkor újra potyogtatnak és mi újra fölkapkodjuk a bogyókat. Aztán kitisztítjuk a patkóikat, mert ezek is tele vannak kakával és szénával. Ezután rájuk tesszük a kantárt és az időjárástól függően vagy az udvarra vezetjük ki őket vagy a legelőre. Évente kétszer hullatják a szőrzetüket, most egy ilyen időszak végén járunk. Ez azt jelenti, hogy majd minden nap le kell kefélni őket az udvaron. Először egy durvább műanyag kefével jól végigdörzsöljük őket, fejtől kezdve körkörös mozdulatokkal megyünk végig a testen, majd le a lábakon. Fontos, hogy jó erősen dörzsöljünk, mert egyrészt a ló így szereti, másrészt több szőr jön ki belőle. Egy átlagméretű ló feje bizony magasan van és nyújtózkodni kell ahhoz, hogy elérje az ember és közben még erőteljesen dörzsölje is…. (Komoly izomláz van a karomban!) Ha ezzel megvagyunk, akkor jön a hajkefe. Újra végig dörzsöljük a ló egész testét, egy nagy súrolókefével pedig kikeféljük a farkát és a sörényét. Ja, és közben persze folyamatosan potyogtatnak, mi meg kapkodjuk a bogyókat. És még mindig nincs vége! Ezután jön E. attrakciója. Ehhez a feladathoz még nem nőttem fel, de szerintem, nem is fogok. Egy könnyed mozdulattal föllibbenti a ló farkát és jó alaposan megmossa a seggét egy nagy szivaccsal. Majd kezével a ló alá nyúl és tisztogatni kezdi a pisilőjét. Még bele is nyúl, csupasz kézzel. Ezután egy hosszú, de erős szőrű vizes kefével újra végigdörzsöli őket. (Ezt már csak ő csinálja. Ez olyan, mint a szobron az utolsó simítások, olyan örömet okoz neki, hogy nincs szívem megfosztani ettől.) Végre elkészülünk! Kivezetjük őket a bekerített legelőre. Gyönyörűek ahogy futnak a napsütésben! Aztán szépen egyenként, nagy boldogan meghemperegnek a sárban. E. nevetve mondja: ’Imádják ezt csinálni, ilyenkor masszírozzák a hátukat.’ Nem szólok semmit, próbálom kiköpni a szőrt a számból.

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://az-en-svajcom.blog.hu/api/trackback/id/tr681637939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása