A svájci katonaság évtizedeken keresztül érinthetetlen nemzeti intézmény volt a legtöbb svájci számára. Igazságosnak és demokratikusnak látták, hogy mindenki szolgálatba lépjen. A hadsereg szerepe azért is fontos, mert a négy különböző kultúrát és nyelvet beszélő országot összefogja és képes megerősíteni az egységes nemzeti öntudatot. Egy nyugdíjas tiszt szerint: ”A katonaság összekovácsolja a közösséget, mert az utcaseprőnek és a bankigazgatónak közös élményeik vannak, amiken együtt mentek keresztül.”
Most mégis, a kötelező katonai szolgálat bizonytalan jövő elé néz. Az új idők a megszüntetést sürgetik, a politikai nyomás is nagy, hogy lenyomják a költségeket (4.3 milliárd svájci frank, a GDP 1,2%-a egy évben). A parlament azt javasolta, hogy ne legyen több ennél, ami a Svájci Légierőnél kicsapta a biztosítékot, mert új sugárhajtású repülőgépekért lobbiznak.
Egyelőre a fiatalemberek nem tudnak kibújni a bevonulás alól, hozzávetőlegesen 8 ezren kezdik az első 5 hónapos kiképzést ezen a télen.
A kaszárnyai körülmények sokkolók lehetnek a kényelemhez szokott ifjaknak. Az új katonák gyakran 45 fős helyiségekben alszanak és sűrűn felébresztik őket. (Ez is a kiképzés része.) Egy átlagos nap magába foglalhat fegyvergyakorlatot, lövészetet, terepgyakorlatot és elsősegélynyújtást. Az étkezés kint történik, az időjárástól függetlenül. Gyakran 25 km-t tesznek meg egy nap, teljes menetfelszerelésben.
Egy kiképző tiszt természetesen úgy látja, hogy a katonai szolgálatnak sok haszna van. Fizikailag fittek lesznek a fiatalok és megtanulják, hogy feladataikat precízen végezzék el. De a fittségnek és ezeknek a feladatoknak semmi köze sincs a katonai stratégiához. Ez egyáltalán nem vonzó a bevonuló katonáknak, akik megkérdőjelezik a hadsereg szolgálatának a szükségességét.
Egy zürichi egyetemi hallgató úgy gondolja, hogy a katonai szolgálat csak egy kellemetlen akadály egy sürgősen munkát kereső fiatal számára.
„Mint mindenki más, csak azért vagyok itt, mert itt kell lennem. Nem látok háborút Svájc számára, ezt az egészet nem szeretem. Nem gondolom, hogy Svájcnak szüksége van hadseregre.” mondja egy katona.
„Nem szeretem a fegyvereket, nem gondolom, hogy valaha is bárkire lőni fogok. Ha valaki mondaná hogy csináljam, elfutnék és eldobnám a fegyveremet.” nyilatkozza egy másik újonc.
Természetesen ez nem az, amit a kiképzőtisztjük hallani akar, de a fiatal bevonulók szemlélete mutatja a modern valóságot. A kormány nem kérheti a fiatalemberektől, hogy életükből hónapokat adjanak fel elfogadható magyarázat nélkül.
A svájci kormány három kihívással szembesül, meghatározni mi fenyegeti a mai Svájcot, meggyőzni a fiatal férfiakat, hogy a katonai szolgálatnak értelme van, a nemzetvédelmi kiadásokat az ésszerűség határain belül tartani.
Néhányan próbálnak 100 ezer aláírást összegyűjteni, hogy országos népszavazást tartsanak azért, hogy eltöröljék a kötelező katonai szolgálatot. Ők azt gondolják, hogy jó esélyei vannak.
Egy friss felmérés szerint a kötelező katonai szolgálatot a lakosság 43%-a támogatja, ez a szám a 40 év alattiaknál még alacsonyabb.
Lőterek (sajnos csak ilyen gyatra képeim vannak):
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.