Ma este minden postaládából egy keskeny cetli lógott ki. Az ákombákom betűk és egyszerű „illusztrációk” egy kisfiú érzéseit közvetítették. (Nem fordítom le, mert egyértelmű.)
Sötétedik. Három fiú rúgja a labdát a terasz alatt. Megy a második félidő a tévében. Egy svájci kisfiú (ki tudja hány társával) a Spanyoloknak drukkol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.